Az etnográfia esélyei és lehetőségei a digitális térben műhelykonferencia |
2017 január 09., hétfő 08:30 |
Az SZTE és a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke műhelykonferenciát rendez Az etnográfia esélyei és lehetőségei a digitális térben címmel A konferencia meghívója és programja elérhető ide kattintva.Részletek az alábbiakban >>
Az etnográfia esélyei és lehetőségei a digitális térbenSzeged, 2017. április 7-8. az SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék és a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék szervezésében, az OTKA K 115748 számú kutatási programja és a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság szakmai támogatásával A „médiatudomány”, illetve „médiaelmélet” címszó alatt összefogott társadalomtudományos törekvések Marshall McLuhan immáron mitologizálódott alapvetései óta jórészt arra irányulnak, hogy a mediatizálódás szempontjából értsék meg a nyugati kultúra és társadalmak alapvető változásait. Azaz, mindazon keretek és kategóriák alapvető megváltozását, melyek vezérlik a világhoz, egymáshoz és önmagunkhoz fűződő viszonyaink értelmezéseit, fenomenológiai kifejezéssel: életvilágunkat. A medialitást tárgyaló különféle diskurzusok (médiaelmélet, média-archeológia, médiafilozófia stb.) egyre határozottabban tematizálják a saját magukat is érintő kulturális változás problémáját. Ennek során egyre nyilvánvalóbban szólítják meg a kultúratudományok terminológiáját és módszertanát. Ezzel párhuzamosan a kultúratudományban is hosszú ideje léteznek azok a kísérletek, amelyek éppen a mediatizálódás és medialitás problémáit kívánják értelmezni. Ezért különösen fontosnak és ígéretesnek látszik ennek a kultúratudományos hangsúlyú, de médiatudományi tárgyú interdiszciplináris párbeszédnek a feltérképezése. Az új kommunikációs eszközök megjelenését és elterjedését követő társadalmi-kulturális változások kultúratudományi vizsgálatára felhívó első program több mint húsz évvel ezelőtt jelent meg. Bár e tématerület intézményesülését egyfajta megkésettség jellemzi, az ezredforduló tájékán három, jól elkülöníthető megközelítés is jelentkezett. Az önmagát a médiaetnográfia szélesebb kontextusába helyező, az új technológiák által indukált kulturális gyakorlatok társadalmi beágyazottságát vizsgáló online etnográfiai törekvés kevéssé oldódik el a hagyományos etnográfiai szerepfelfogástól. E vizsgálatok fókuszában a kutatók által érzékelt és érzékeltett különbségek, a másság megkonstruálásának modernista törekvése áll. A médiaetnográfiai megközelítés az utóbbi években újabb lendületet kapott a „konvergens kultúrával” kapcsolatos elképzelések megjelenésével. A Henry Jenkins nevével fémjelzett teória szerint a médiatermelés és fogyasztás teljes rendszere változóban van. A korábbi fogyasztók a médiatermelés folyamatának aktív résztvevőivé válnak (mint alkotók, kritikusok, kommentárok készítői), a médiafogyasztás súlypontja is egyre inkább az internet és a digitális médiumok platformjára helyeződik át. A virtuális etnográfia megalapozására
Christine Hine tesz kísérletet. Hine legfontosabb állítása szerint a virtuális
szféra nem autonóm jelenség, olyan szövegként képzelhető el, ami maga is
„kulturális artefaktum”, jelentéstulajdonításai a valóság mindennapi és intézményesített
kereteiből származnak. Hine egy reflektív, mediatizácóra érzékeny új etnográfia
kereteit vázolja fel, melyben már hangsúlyos a módszertani megújulás
szükségszerűsége is. A digitális antropológia új irányzata arra helyezi a hangsúlyt, amit a korábbi kultúraközpontú megközelítések elhanyagoltak: az alkalmazott eszközök és prezentációs lehetőségek átformálásán dolgozik, fontos szerepet kap benne a kutatócsoportok tagjai közötti együttműködés, a kutatók és kutatottak közötti aktív dialógus, illetve az egész kutatási folyamat transzparenciája. A digitális antropológia bizonyos értelemben az egész kutatási folyamatot áthelyezi az online térbe, miközben didaktikai eszközként is működik (amennyiben a hallgatók kutatási gyakorlatának is szerves részévé kezd válni). * * * Jelen műhelykonferencia középpontjában az online közösségek, a hálózati kultúra, a médiahasználati szokások kvalitatív vizsgálata áll. A magyarországi társadalomtudományokat ezen a területen is sajátos megkésettség jellemzi, alig vannak jelen az új kommunikációs technológiák elterjedésével, hatásaival foglalkozó kutatások, illetőleg az eddigi vizsgálatok jellemzően kvantitatív módszertanokat választottak. Ez a találkozó lehetőséget kíván teremteni arra, hogy az eddig szigetszerűen létező, gyakran párhuzamos területeken mozgó etnográfiai kutatások találkozhassanak, megismerhessék a különböző műhelyekben folyó munkákat, s kialakítsák a későbbi együttműködés kereteit. A tervezett konferencia szervezői szívesen látják a kvalitatív módszertani eljárások illetve etnográfiai kulcsfogalmak digitális térben történő alkalmazáshatóságát vizsgáló előadásokat. Ugyanakkor a tanácskozás a digitális térben (is) zajló kommunikációs, kulturális, társadalmi folyamatokat főként empirikus kutatásokon alapuló esettanulmányok mentén próbálja vizsgálni. Ennek megfelelően különösen várjuk az alábbi intézményesült területeken folytatott kutatásokhoz kapcsolódó beszámolókat:
Kérjük, tervezett, a témakiíráshoz szorosan kapcsolódó, a felvetett megközelítésekre reflektáló előadásának 100-200 szavas összefoglalóját a
Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javasriptet
címre szíveskedjék elektronikus úton elküldeni legkésőbb 2017.02.15-ig. Kérjük, hogy az összefoglaló az előadó neve és az előadás címe mellett tartalmazza a szerző elérhetőségét is. A műhelytalálkozó végleges programját a beérkezett javaslatokból állítják össze a szervezők. Az előadások szerkesztett változata – reményeink szerint – egy tematikus tanulmánykötetben jelenik meg. Pécs – Szeged, 2016. december 18. Szijártó Zsolt Pusztai Bertalan |
Utoljára frissítve ( 2017 március 23., csütörtök 20:12 ) |