|
"XVI. Benedek nem csinál forradalmat"
Szerző: Schwartz Noémi | Feltöltve: 2005-11-10 | Megtekintve 2390 alkalommal. | Nyomtatás
Beszélgetés Máté-Tóth Andrással a katolikus egyház jövőjéről XVI. Benedek pápa megválasztását követően megkezdődtek a találgatások, hogy a konzervatív vagy inkább a reform tendenciák érvényesülnek-e a Vatikánban. A kérdés még nyitott, mindenesetre Máté-Tóth András katolikus teológus, az SZTE vallástudományi tanszékének vezetője szerint az új pápára túl korán sütötték a konzervativizmus bélyegét, s bizonyos kérdésekben reformok várhatók a Szentszék életében. - Leonardo Boff ferences szerzetes a katolikus egyházra utalva azt nyilatkozta, hogy „féltem az egyház jövőjét, mert radikalizálódni fog II. János Pál karizmája nélkül”. Tényleg ez várható? II. János Pál huszonhét éven keresztül töltötte be a pápai pozíciót, érthető, hogy a világegyház legkülönbözőbb személyiségei, azt a kérdést teszik fel, hogy lehet-e nélküle katolikus egyház. Mivel ő volt a 265. pápa a világtörténelemben, ebből azt mondhatjuk, hogy valószínűleg igen. A kérdés, amit a Boff megfogalmazott, hogy II. János Pál utódja alkalmas-e a pápai tisztségre. Teológiai szempontból az érvényesen megválasztott pápa nem lehet nem alkalmas. Hogy Ratzinger bíboros kicsoda Karol Wojtylához viszonyítva, van-e olyan karizmatikus egyéniség, mint elődje, a válasz nem. Az eddigi szerepléseiből ez világosan kiderült. Nehéz dolog egy karizmatikus személyiség utódjának lenni, mert nagy embernek nagy az árnyéka, és mindenki az elődjéhez viszonyítja Benedek pápát. Ratzinger viszont összehasonlíthatatlanul nagyobb teológus, mint elődje volt. Lehet, hogy hűvösebb hangulatú katolicizmus vár a Vatikánra, de bizonyos mértékben a szakszerűség ellensúlyozza ezt. Húsz éven keresztül vezette a Hittani Kongregációt, és II. János Pállal közösen alakították ki azt a katolikus kurzust, amit most némelyek II. János Pál nevéhez kötnek, s szembe állítják vele a prefektust. Holott egyik a másik nélkül nem lehetett volna. Valószínűleg Ratzinger bíboros azért lett Benedek pápává, mert a konklávén ülésező bíborosok szerették volna, ha a lehető legbiztosabb folytatása zajlik ennek a kurzusnak, s benne látták a legnagyobb garanciát. Ilyen értelemben tehát azt kell sajnos mondani, bármennyire nagy tiszteletnek örvend számomra személyesen is Leonardo Boff, hogy a kérdés rosszul van feltéve. Ahol ő kurzusbeli különbséget vél felfedezni, ott ez alig valószínűsíthető. Ha az a kérdés, hogy az egyház egysége kárt szenved-e az új pápa által, akkor erre az érthető félelemre azt kell válaszolni, hogy aligha, hiszen az elmúlt két évtizedben Ratzinger és Wojtyla kart-karba öltve dolgoztak. Funkciójukban lehet, de a szemléletükben alig lehet különbséget tenni közöttük. - Akkor miért állítják egymással szembe a két pápát? - Az ok valószínűleg az, hogy az egyházzal kapcsolatos nyilvánosságot elsősorban a német és az amerikai katolikusok határozzák meg az egész világon. Amíg Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció prefektusa volt, addig számos Németországban és/vagy Amerikában leghaladóbbnak, legnagyobb megbecsülésnek örvendő, leginnovatívabb teológust vizsgálat alá vont a kongregáció, és ezzel az értelmiségi katolikusok, teológusok között közfelháborodást keltett. Az a keménység, ami az elmúlt húsz évben megmutatkozott a katolikus egyházban, azt az amerikai és a német közvélemény Ratzinger számlájára írja, de az attraktivitást, jó hangulatot, vonzó fellépést, személyes varázst, nyitottságot, ökumenikus együttműködést, a világon való átfogó, bájos, mindenki nagypapája jelenlétet pedig kizárólag II. János Pál nevéhez köti. Kurzusváltásról beszélnek, holott nem arról van szó, csak a Hittani Kongregáció vezetője általi megjelenített fékezés pillanatnyilag nem ellensúlyozódik egy karizmatikus személyiség varázsával. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy szembenállást mutatnak. De azért hozzá szeretném tenni azt, amit egy nagyon kedves barátom mondott: a Hittani Kongregáció prefektusának lenni hentes és mészáros munka, ahol törik a csont, szakad az ín, fröccsen a vér. Pápának lenni pedig egy gyógyító, megnyugtató, kiegyensúlyozott szerep. Más szerep. Vélhetően Ratzinger pápaként ugyanaz az ember marad, de be fogja tudni tölteni a nem hentes és mészáros pozíciót is. - Milyen reformigények merültek fel az egyházzal kapcsolatban? - Erről van egy kis anekdota: miről beszélhettek a második vatikáni zsinaton a püspökök a szünetben? A cölibátus problémájáról. Miről fognak beszélni a harmadik vatikáni zsinaton? A feleségeikről. És a negyediken? A férjeikről. Az európai és amerikai, tehát a gazdag világ katolikusainak legnagyobb igénye, hogy az általánosan kötelező, római katolikus papságra vonatkozó cölibátust feloldják, szabadon választhatóvá tegyék. Ne kapcsolják össze a cölibátus karizmáját, vagyis az Istentől külön kapott ajándékot és képességet egy másik, a papi szereppel, aminek nem kell, hogy szerzetesi vonásai legyenek. Ez az ortodoxiában és a többi keresztény felekezetekben is másképp van. A pápának természetesen bármikor lehetősége van a cölibátus érvényét leszűkíteni, és szabadon választhatóvá tenni. A másik nagy elképzelés, a Vatikán más keresztény felekezetekkel való együttműködése. Ennek az egyik legnagyobb gátja a pápa minden kontinens katolicizmusára kiterjedő jurisdikciós hatalma. Az ortodoxok azt mondják, hogy ezer éven keresztül szinte az összes egyetemes zsinaton ugyanazt vallották, mint a nyugati kereszténység, akkor miért ne lehetne nagyobb egység. Azért nem, mert a pápának korábbi intézkedések révén egyházjogi hatalma van az egész világ felett. Már II. János Pál is felvetette, hogy amennyiben ez akadályozza a keresztény felekezetek közötti intenzívebb együttműködést, akkor tegyék vitává ezt a pápai szerepet, és keressék meg azt a módot, hogy ne gátolja tovább az ökumenikus együttműködést ez a bizonyos hatalom. A frissen megválasztott XVI. Benedek első beszédében elsősorban a legfontosabb szándékát fejtette ki, hogy ebben az ökumenikus vonalban ne csak gesztusok, hanem konkrét intézkedések is történjenek. Azonban a közvéleményben van egy másik témakör, amellyel kapcsolatban úgy gondolják, hogy az új pápa változtatásokat hozhat. Ilyen például az abortusz, eutanázia, és számos más bioetikai kérdés. Ezek azonban olyan természetű igazságok, melyek nagy mértékben érintik a keresztény hit alapigazságait, melyekkel kapcsolatban senkinek a világban nincsen lehetősége, hogy valamit változtasson. A gyilkolás tilalma, az élet védelme, nem olyan kérdés, amit lehet pusztán jogilag szemlélni. A katolikus egyház feladná az evangéliumot, ha azt állítaná, hogy mégiscsak lehet. - Mégis, milyen reformok várhatók? - Csak olyan területen lehet józanul változásra számítani, ahol nem kell feladni az evangéliumot. Tehát például a cölibátus, a nők pappá szentelésének kérdésében. - Akkor miért nem változtatnak rajta? - Ha a nők katolikus egyházban betöltött szerepére szűkíthetjük a kérdést, akkor azt lehet mondani, hogy folyamatosan bővül az a tevékenységi kör, amit nők is elláthatnak. De a papszenteléssel kapcsolatban a hivatalos álláspont teljes mértékben elutasító. Az a teológiai érv hangzik el többek közt a Ratzinger bíboros által aláírt dokumentumokban is, hogy a katolikus egyháznak nincs módja nőket pappá szentelni, mert Krisztus a tizenkét apostol közé nem választott be nőket. Ezért az a fajta papság, amely az apostolokra vezethető vissza, nem terjeszthető ki nők számára is, mert Krisztus úgy akarta, hogy az ő papi reprezentánsai kizárólag férfiak legyenek. Ez a teológiai logika, nem dogma, tehát nem tartozik ez egyház megváltoztathatatlan igazságai közé, de jelenleg annak állítja egy nem túl magas rangú vatikáni irat. Itt tehát vita van arról, hogy ez a kérdéskör melyik kupacba tartozik. A megváltoztathatatlan vagy a megváltoztatható kijelentések közé. A pápa azt mondja, hogy amin lehet, azon igyekezni is fog változtatni. Amin pedig nem, ott nem is fog és nem is akarhat. Az biztos, hogy XVI. Benedek nem fog forradalmat csinálni, nem lesz reformer pápa. Nem is ilyen az egyénisége. Talán nem is ez a feladata, de a totál konzervativizmus modellje idejekorán van rávonatkoztatva. - Ön szerint pontifikátusa alatt mire fekteti majd a hangsúlyt? - Az, hogy programjában a keresztény felekezetek közti viszonyban konkrét előrelépéseket akar tenni, talán az egyik legnagyobb lépés, amit meg lehet tenni. Összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint hogy a papok nősülhetnek-e, vagy sem. Természetesen az is súlyos kérdés lehet, de ezek a párkapcsolati és szexualitásra vonatkozó kérdések sokkal jobban érdeklik az embereket, és a médiában sokkal jobban előre vannak tolva. Komolyabb kérdés ugyanis véleményem szerint, és nem hűtlenül idézem Ratzinger bíboros munkásságát, hogy kit érdekel az ember még ebben a világban. Elég erősen úgy tűnik, hogy szinte kizárólag a kereszténységet. Törekvései, az evangélium modern interpretációja elsősorban arról szól, hogy el a kezekkel az embertől. Mert a modern projektje feláldozta az embert számtalan formában: géppé, eszközzé alacsonyította, megfosztotta identitásától, közösségétől, individuummá, végtelenül kiszolgáltatottá és kilátástalan helyzetbe tette. Az ember embernek nem farkasa, hanem rosszabb, istene. Profit és élvezetorientáltak vagyunk, csak éppen emberorientáltak nem. Különösen a gazdag világban. Egy ilyen helyzetben rendkívüli jelentősége van annak, hogy a világ kereszténysége a másik emberért szolidaritást vállal, akár keresztet, halált vállaló szeretetnek a programját vallja. És fontos, hogy egy frakcionáló kereszténység hirdeti-e ezeket, vagy az egykori gátaktól megszabadult kereszténység. Azt gondolom, hogy amikor Ratzinger bíboros az ökumenét teszi legelső beszédeitől kezdve programjának középpontjába, akkor ezzel egészen biztosan egy ilyen jellegű világproblémára próbál választ adni, anélkül hogy a katolicizmus lényegét föladná, de maximális nyitottsággal. Ami a fiatalokat illeti, nem hiszem, hogy II. János Pált überelni lehet abban a szerepben, ahogy ő mindenkinek a nagypapája volt. Ugyanakkor a kölni világtalálkozóra is elmentek néhány millióan, és nem lógó orral jöttek haza. XVI. Benedek biztosan nem lesz olyan, mint az elődje, de azt lehet tapasztalni, hogy megtalálta a hangját, a fiatalokkal is. |
Egyetem rovat
