NYITÓLAP

Archívum

VENDÉGKÖNYV

Impresszum

Keresés:

Portré rovat

„Vidékről rendkívül nehéz a tűz közelébe kerülni”

Szerző: Jeszenszky Nóra | Feltöltve: 2006-11-02 | Megtekintve 1985 alkalommal. | Nyomtatás

 

Barton Ádám a Budapesti Gazdasági Foiskola kereskedelem szakos hallgatója egykori játékosként saját borén tapasztalhatta meg a magyar labdarúgás utánpótlásának helyzetét. Az eltéro kiugrási lehetoségekrol és a megoldásokról beszélgettünk.

Milyen csapatokban játszottál

Versenyszeruen 2000-ben kezdtem el futballozni, természetesen elotte már rendszeres látogatója voltam a környékbeli pályáknak, de így is hatalmas ugrás volt egy klubcsapatban sportolni, rengeteg új dolgot kellett elsajátítanom. Nagypályán a Balassagyarmati SE-ben játszottam 2000-tol egészen 2006 nyaráig. Kispályán, illetve teremben 2002 óta játszom egy baráti társaság által alapított klubban, valamint természetesen megfordultam az aktuális iskolám csapataiban is.

Hogy látod belülrol a nagypályás utánpótlást?

Nehéz errol beszélni, amikor utánpótláscsapataink gyakran remek eredményeket érnek el, de mikor a felnott válogatottba kerülnek, vagy külföldre szerzodnek, már rengeteg alapveto, nevelésükbol való hiányosság szurheto le. Visszakérdeznék: miért van az, hogy 15-21 éveseink a világ elitjébe tartozó válogatottakkal játszanak remek mérkozéseket, gyakran gyozelmekkel, komoly eredményekkel, és felnottkorban ugyanazok a csapatok már jóval elorébb járnak nálunk? Sajnos erre nem én vagyok a megfelelo ember, hogy megválaszoljam.

A labdarúgó akadémiák ebben nem segítenek? Te nem akartál ilyenbe kerülni?

Dehogy nem, de ez nem ilyen egyszeru. Igazából egyetlen komoly utánpótlásbázisról beszélhetünk itt hazánkban, mégpedig az MTK Sándor Károly akadémiája Agárdon, ahol valóban nyugat-európai szintu felkészítés folyik, ennek eredményét már az MTK felnott csapatán is láthatjuk, ok éppen vezetik a bajnokságot. Rémlik még a múltból egy Debreceni Olasz Focisuli nevu utánpótlás-nevelo intézet is, ahol szintén kiemelkedo munka folyt, sajnos nincsenek információim, hogy még mindig muködik-e az iskola. Összegezve, ez rendkívül kevés, tulajdonképpen a nullával egyenlo. Legalább 15-20, az MTK-éhoz hasonló akadémiát kellene felállítani, csakhogy legyen valami reménye a magyar labdarúgásnak. Az utánpótlás szomorú helyzetét sajnos a saját környezetemben is érezhettem; a hosszú, futballban eltöltött éveim alatt rengeteg tehetséget láttam elkallódni. Hét szezont játszottam a magyar bajnokság másod, harmad és negyed osztályában és a megyei elso osztályban, mondhatom, néhány komoly eredménnyel két bajnoki címmel, országos dönto III. hellyel, mégis egyetlen játékostársamat sem kereste meg soha senki semmilyen ajánlattal egy komolyabb csapattól.

Mi a különbség lehetoségeikben egy balassagyarmati és egy budapesti fiú között? Hogy érzed, több esélyed lett volna, ha Budapesten élsz?

Vidékrol, foleg egy ilyen kisvárosból, rendkívül nehéz a tuz közelébe kerülni, gyakorlatilag reménytelen. Ma már nem elég a tehetség egy jó szerzodéshez, kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen feljebb jutni. Nyilván, ha valaki a Ferencvárosban 14-15 éves korában jól játszik, idovel felfedezik, azonban a vidéki tehetségek könnyen elkallódnak. Igen, nagyon is számít a helyszín.

Sokak véleménye, hogy az utánpótlás-nevelés teheto felelossé a magyar labdarúgás helyzetéért. Hogy látod ezt belülrol?

Ez az egyik tényezo a sok közül. Igazából nagyobb problémának látom, hogy a futballra fordított csekély pénz sem a megfelelo helyre kerül, nem hiába mennek komoly, nagy múltú klubok folyamatosan csodbe az utóbbi idoben; elég csak a Vasasra vagy a Ferencvárosra gondolni. Sajnos, muszáj errol beszélni. Európa minden országában felismerték, hogy óriási pénzeket kell fektetni a labdarúgásba, kivéve nálunk. Úgy érzem, arra esetleg van lehetoség a következo 15-20 évben, hogy egy jó válogatott alakuljon ki, a tehetség nem országhatár függvénye, így szerencsés esetben beérhet egy jó generáció, de úgy gondolom, a magyar futball helyzete reménytelen. Olyan iszonyatos mennyiségu pénzt kellene befektetni, amire ez az ország nem képes.


Hozzászólások

Neved:  E-mail: 

. hozzászólása (kelte: )

 

Még nem érkezett ehhez a cikkhez hozzászólás.

» Nyitólap   » Archívum   » Portré rovat

 

Cikkek a rovatból

„Úgy érzem magam, mint az utolsó dinoszaurusz”


A vászon derűs oldala


„Nem bántam meg a műtétet, ha most választhatnék, ismét az orrplasztika mellett döntenék”


Rekonstruált fanatizmus


A kontrasztokra fókuszál


 

Szegedi Tudományegyetem
http://www.u-szeged.hu

Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
http://www.media.u-szeged.hu

Felelős szerkesztő: Hollósi Zsolt

Impresszum

Design © 2005-2006 by Somogyi Gábor.