NYITÓLAP

Archívum

VENDÉGKÖNYV

Impresszum

Keresés:

Riport rovat

Árvák közt a szovátai gyermekotthonban

Szerző: Rohrer Hajnalka | Feltöltve: 2006-11-12 | Megtekintve 5159 alkalommal. | Nyomtatás

 

Szarvas Réka pesti egyetemistaként vállalta az erdélyi missziósmunkát

Szarvas Réka gazdasági-kommunikáció szakos a Budapesti Corvinus Egyetemen, jelenleg önkéntes nevelő a romániai Szovátán, a Böjte Csaba által létrehozott Szent József gyermekotthonban. Eddigi tapasztalatairól, az otthon mindennapjairól és jótékonykodásról beszélgettünk.

Mit kell tudni erről a gyermekotthonról?

Ez is a Böjte Csaba nevéhez fűződő Szent Ferenc Alapítvány közreműködésével jött létre, mint ahogy több hasonló gyermekotthon Erdélyben. Ezeken kívül vannak még napközik is, ahol szintén nehéz sorsú gyerekek vannak, de csak a délutánt töltik az alapítvány szárnyai alatt, így van hol tanulniuk, kapnak ételt és ha szükséges, ruhákat is, de aztán hazamennek a családjukhoz.

Hogyan jutott eszedbe, hogy kimenj önkéntesnek, és meddig akarsz maradni?

Két év után elegem lett Pestből és az egyetemből, úgyhogy eldöntöttem, halasztok egy évet és elutazom valahová, amíg még lehet. Először nem Erdély volt az úti cél, de aztán – azt hiszem mondhatom, hogy isteni sugallat volt – eszembe jutott ez az önkéntesség, amiről már korábban hallottam. Úgyhogy nyáron megnéztem az alapítvány honlapját, keresgéltem, találtam, telefonáltam és szeptember elején kimentem. Egész tanévre szeretnék maradni, tehát június végéig, persze csak ha Isten is úgy akarja.

Nevelőként milyen feladataid vannak?

Az önkéntes szerződésben nevelőként vagyok megnevezve és a gyerekek is így szólítanak, de azért nem ugyanaz a dolgom, mivel nekem nincs családom. Családnak ott a nevelőhöz hozzárendelt gyerekeket nevezzük. Nekem nincsenek gyerekeim, én amolyan nevelőpótló vagyok. Én segítek, illetve, ha szabadhétvégére megy valamelyikük, akkor helyettesítem. Fontos poszt ez is, mivel a munkaidő heti hét nap, napi huszonnégy óra. Ezen kívül délutánonként matekot, angolt, franciát tanulok a gyerekekkel, és ott vagyok a zenés foglalkozásaikon is, furulya órán, néptáncon, templomi kóruson.

Szeretsz ott dolgozni?

Igen, nagyon jó száz gyerekkel és rendes munkatársakkal együtt dolgozni. Ha valaki szereti a gyerekeket, akkor az számára egy aranybánya. Rengeteg szeretnivaló gyerek van ott, és nem csak szeretnivalók, hanem nagyon tudnak szeretni is. Persze, vannak azért kevésbé jó dolgok is, például elég szigorúak a rendszabályok, és mivel ez egy gyermekotthon, nincs az embernek magánélete, hiányzik a privát szféra, nem lehetsz akkor egyedül, amikor szeretnél.

Lelkileg mennyire megterhelő számodra ez a munka?

Alapvetően nem az, de néha, amikor elfog a honvágy, vagy tudom, hogy rövidesen utazom haza, türelmetlenebb vagyok, és olyankor idegesít néhány gyerek. Vagy amikor látom, hogy tehetetlen vagyok, nem tudok csinálni semmit valamilyen ügyben, akkor elég nehéz. De a gyerekek kárpótolnak, erőt adnak ahhoz, hogy az ember átvészelje a nehezebb időszakokat is.

Egész eddig azt gondoltam, hogy a Csodák Palotája az egyik legjobb munkahely, mert fiatalok, jófejek a munkatársak, a munkaidő rugalmas és azt csinálhatom, amit szeretek, hiszen ott is nagyrészt gyerekekkel kell foglalkozni. Még most is azt gondolom, hogy jó volt ott dolgozni, de lehet, hogy nekem csak ennyi volt ott a feladatom.

A szüleid mit szóltak hozzá, hogy kimentél Szovátára? Nem féltenek?

Hát, nem mondják, de azért féltenek. Meglepődtek, de tudomásul vették, hogy mit szeretnék csinálni. Anyukám lelkes, apukám inkább csak elfogadja. Látják, hogy szeretem csinálni, ezért mindketten támogatnak, csak különböző mértékben és módon.

Sokan vagytok önkéntesek? Van elég nevelő?

Most tudomásom szerint ketten vagyunk, akiknek szerződésük is van. De mindig felbukkannak önkéntesek, akik rövid időre jönnek csak, egy hétvégére vagy egy hétre. Pont annyi nevelő van, mint ahány lakás, csak egy lakásban akár 10-15 gyerek is be van osztva a nevelő alá. Szóval a nevelő elég, csak a gyerek sok.

Hogyan kerülnek az otthonba a gyerekek?

Minden évben van misszió, amikor az alapítvány dolgozói elmennek szegény falvakba, házról házra járnak kettesével, megnézik a család körülményeit, és ha kell, felajánlják a segítségüket. Erdélyben elég ismert Böjte Csaba és a gyermekotthonai, tehát előfordul, hogy kopogtatnak az ajtón, hogy itt a gyerek és fogadjuk be.

Milyen gyermekek vannak ott, hátrányos helyzetűek, árvák?

Általában árvák, félárvák, hátrányos helyzetű családból származó gyerekek kerülnek oda. Sajnos elég általános, hogy alkoholisták a szülők és verik a gyerekeiket, vagy hogy nincs munkahelyük, pénzük, ezért nem tudják őket nevelni. Előfordul olyan is, hogy a családban nincs gond, de a gyerek szeretne továbbtanulni szakiskolában, líceumban (ez szakközépiskolának és gimnáziumnak felel meg) viszont a környéken nincs erre lehetőség, kollégiumot pedig nem tudnának fizetni. De akad olyan szülő is, akiknek nem kell a gyereke és így próbál megszabadulni tőle.

Ragaszkodóak a gyerekek?

Nagyon, már az első napon is. Úgy tudnak ölelni, mintha már ezer éve ismernének. Igénylik a szeretet, arra van szükségük, hogy megsimogassák őket és igazából mindegy, kié a simogató kéz. Viszont mivel elég gyakran cserélődnek a nevelők, idő kell nekik, amíg megszokják őket, de utána már nagyon kötődnek hozzájuk. Elenyészően kevés nevelő van, aki ezt a hivatást szeretné csinálni. Inkább csak egyfajta megpihenés, útkeresés ez a számukra.

Mire lenne nagy szükség az otthonban? Hogyan lehet segíteni?

Hát, mindenre szükség van. Nagyon materialista hozzáállás, de leginkább pénzre, mert a gyerekek étkezését meg kell oldani valahogy, és a fűtési szezon sem olcsó mulatság. De persze ruhák, multivitaminok, tisztítószerek is kellenek. Igazából mindenre szükség van, amire egy háztartásban, csak itt nagy mennyiségben. Segíteni sokféleképpen lehet, emberi erővel önkéntesként, vagy ruhával, pénzfelajánlással az alapítvány vagy az otthon számára és van egy keresztszülő program is. Böngészni kell a www.devaigyerekek.hu oldalt, ott vannak információk ezzel kapcsolatban.

Mennyire segítőkészek az emberek, ha gyermekekről, jótékonykodásról van szó?

Elég sok adományt kaptunk amióta kint vagyok, pénzt, ruhát, könyvet, gyógyszereket. És volt egy kecskeméti orvoscsoport is, akik egy hétvége alatt végigvizsgáltak hatszáz gyereket. Itthon az ismerőseim is kérdik, hogy mire van szükség kint, anyukám munkatársai is próbálnak segíteni ezzel-azzal. A gond csak az, hogy én ezeket nem tudom egyedül átvinni a határon. Az utazótáskám határai sajnos végesek. Pedig jól jönne egy olyan zsák, mint ami a mesékben van: amibe minden belefér és nem nehéz.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapja megtekinthető a www.devaigyerekek.hu címen


Hozzászólások

Neved:  E-mail: 

. hozzászólása (kelte: )

 

Még nem érkezett ehhez a cikkhez hozzászólás.

» Nyitólap   » Archívum   » Riport rovat

 

Cikkek a rovatból

Az igazi csabai disznótoros


Word of Warcraft: Millióknak egy új világ


Az ital rabjai


12 éve a tánc szerelmese


Szenvedélybetegség: kezdet és vég


 

Szegedi Tudományegyetem
http://www.u-szeged.hu

Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
http://www.media.u-szeged.hu

Felelős szerkesztő: Hollósi Zsolt

Impresszum

Design © 2005-2006 by Somogyi Gábor.