|
„Amit nem lehet tanítani”
Szerző: Bus István | Feltöltve: 2006-11-27 | Megtekintve 2770 alkalommal. | Nyomtatás
 Kárász Dávid néhány évvel ezelőtt még a Tisza Volán mezében kergette a focilabdát, ma már ő küldi a fiatalokat a gyepre. Az SZTE másodéves geográfus hallgatója a Szegedi Vasutas Sport Egyesület (SZVSE) ’91-es korosztályának edzője.
Sokat hallani tehetséges fiatalokról. Hogyan jelentkezik a különbség a tehetség és a rutin között? Az én csoportomban is, ahol zömmel 14-15 évesek játszanak, akadnak 13 évesek, mert a mutatott játékuk alapján nyugodtan küldhetem egy-két évvel idősebbek közé. Alapvetően a tehetség is a fejben dől el, amit nem lehet tanítani: átlátja a játékot, jól mozog a pályán és megfelelő a hozzáállása, edzés után is marad gyakorolni. A másik mérvadó szempont a labdakezelés. Nem tud sok cselt, de képes akaratának megfelelően irányítani a labdát. Mindez nagyon hamar jelentkezik, akinek van érzéke a futballhoz, képes esetleges lemaradását behozni és felülmúlni a társait, továbbá a legtehetségesebbekre jellemző, hogy egyfajta „béke szigeteként” kezelik a játékot és nagyon egyenletes teljesítményt nyújtanak. Mikor dől el a játékosok posztja? Az kell észrevenni, miben kiemelkedő egy adott játékos. Aki magas, jó testfelépítésű, de technikailag gyengébb, azt hátvéd pozícióba küldöm, az alacsonyabb, vékonyabb, de eszes és ügyes srácokat csatárnak. Mindenkinek a legingergazdagabb környezetbe kell kerülnie a megfelelő fejlődéshez, ott tud a legkisebb energia-befektetéssel a legjobban kibontakozni. Akik tehetségesek, de nem motiváltak, ott játszhatnak, ahol szeretnek – elvégre ők is fizetik a tagdíjat. 14-15 éves korra jellemzőek a nagy változások. Ez hogyan befolyásolja az edzéstervet? Ebben a korban csak azt lehet látni, kinek van esélye profivá válni és kinek nincs. A csodák pedig azért csodák, mert elvétve találkozni velük. A pozíció sokat változhat. Előfordul, hogy egy lomhább mozgású gyerek megizmosodik és gyorsan fejlődésnek indul, ezért a védő pozícióból csatárba kell helyezni és persze ez fordítva is megesik. Ez azonban csak a hasznára válik. Mivel nem egyforma a növés jobb és bal oldalon, nagyon figyelni kell a terhelés fokozatosságára. A visszatérő sérülések sajnos nagyon gyakoriak ebben a korosztályban. A csapategység kialakításában milyen szerepe van az edzőnek? Amikor döntök a csapat szerkezetéről, mindig az aktuális formájukat veszem figyelembe. A gyerekek viszont nagyon kritikusok egymással szemben. Egy-két hét alatt eldől, be tud-e illeszkedni egy új tag a csapatba. Ha nem, a többiek kikezdik, nem lesz sikerélménye és otthagyja magától. A rivalizálásnak lehet bomlasztó és építő jellege egyaránt. Addig egészséges, amíg a fejlődést segíti, de amint észreveszem, hogy valaki szándékosan nem passzol a másiknak, azonnal lezavarom a pályáról, elküldöm edzésről. Volt olyan csapatkapitányom, akit főleg a szája miatt tiltottak el, ezért el kellett vennem tőle a vezető címet. Mivel kicsi a korkülönbség köztünk, nekem is „beszólnak”. Ezt is kezelni kell. Ha csak pillanatnyi dühről van szó, elengedem a fülem mellett. Amennyiben az edzői tekintélyem ellen irányul, nagyon gyorsan lerendezem, ultimátumot kap, hogy ez volt az első és utolsó ilyen eset. A szülők mennyire szólnak bele a munkádba? Egyelőre nyíltan még senki sem kritizált. Az igazi gondok akkor jelentkeznek, ha az anyagiak közbeszólnak. Nálunk még nem fordult elő, általában a teljesen kezdő csapatoknál fel sem merül. Amikor a szülők presztizskérdést csinálnak a sportból, akkor adódhat, hogy „meghálálják” az edző fáradozásait, vagy egy komolyabb összeggel „segítik” a klubot. |
Sport rovat
