|
Németország Puskásra emlékezik
Szerző: Andornaki Nóra | Feltöltve: 2006-12-09 | Megtekintve 2608 alkalommal. | Nyomtatás
„A magyar foci halott” Magyarország Puskás Ferencre emlékezik. Ez természetes, hiszen hazánk futballegendája az elmúlt héten hunyt el. Az egykori aranylábú halála azonban felkavarta a nemzetközi sportéletet is. Madrid Budapesttel együtt gyászol. Az Aranycsapat 1954-ben megtört sikersorozatában Németország akasztotta meg válogatottunk szekerét. Kíváncsi voltam, miként emlékezik meg a német sajtó Puskás Ferencről. „A magyar foci halott”- indít egy írás a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. A jegyzet írója éppen egy magyar, Zilahy Péter. „Sörhasa volt, de mikor belerúgott a labdába, a tömeg őrjöngve ünnepelte.”- emeli ki ezt az apró külsőséggel fűszerezett hangulatképet Puskás pályafutásából Zilahy, aki szerint Öcsi legnagyobb érdeme, hogy ha csak néhány pillanatra is, de képes volt az országot csapattá formálni. Ez pedig egyedi a magyar történelemben. Az ő korában a futball még a játékról szólt, nem pedig az üzletről. „Anyám- aki nem volt egy fociőrült- mesélt egyszer egy történetet: Puskás egy hosszú kocsmakörút után kiment a pályára a fiúkkal. A gólvonalhoz tett egy sörösüveget, és a tizenegyes vonalától tízből tízszer eltalálta azt a félhomályban.” A nemzeti hős pedig a mondákkal együtt születik. A Die Welt egyik hasábján egy Puskástól lopott mondat áll: „A foci maga az élet.” A következő cikk egy interjú Détári Lajossal, aki méltatja mesterét: „Mindig mondta nekem lemaradva tőlem egy lépéssel: Még te sem vagy olyan, mint én.” A kérdésre, hogy mindez bosszantotta-e őt, csak annyit szólt: „Inkább mulattatott.” A Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámol hosszú ideje tartó betegségéről. Helyzetértékelése szerint legalább akkora tragédia történt, mintha a magyarok egy Nobel-díjast vesztettek volna el, merthogy mi egy olyan nép vagyunk, ahol a foci felér a tudománnyal, az irodalommal. Több ízben, mint a legeslegjobb ballábat említi nemzetünk hősét. Idéz az egykori csapatkapitánytól, Sebes Gusztávtól, aki jó politikusnak tartotta Puskást, hiszen a másodperc törtrésze alatt reagált a helyzetekre. Az 1952-es Helsinki olimpiai győzelem után a legendás angolok elleni 6:3, majd a német csapattól elszenvedett vereség Bernben is feltűnik ezeken a hasábokon. „30 éves profi pályafutásom alatt egyszer sírtam a pályán, ott Bernben.”-idézi a lap az óriást, aki valójában épp sportolói mivoltához képest apró termete miatt kapta az Öcsi nevet. Így német berkekben Brüderchen -ként említik. Öcsi könyveket is írt, melyekben az ötvenes évek politikai helyzetét vázolja. „Mi nem voltunk túl okos emberek. A kezükben tartottak minket. Nem foglalkoztunk a politikával”- idézik tőle. 1954 német győztesei is fejet hajtanak a futballzseni, és a banda állítólagos mókamestere előtt: Az akkori német liga vezetője, Theo Zwanziger a két ország utánpótlásának jó kapcsolatát tulajdonítja Öcsinek. Horst Eckel szerint valódi bajtárs volt, aki az utóbbi években felengedett, de előtte éppoly szigorú volt társaihoz a privát életben, mint a pályán. A 6:3 angol oldaláról Tom Finney a következőket mondta: „Semmihez sem hasonlítható, sem az a csapat, sem pedig az a bizonyos játékos.” ’56 után pedig a „honvéd” elhagyja Magyarországot, dezertál. Puskás honvéd múltja épp őt idézve tűnik fel a róla írt cikkben. „Te vagy a vezér, én pedig a katona”- mondta 1958-ban Alfredo di Stefanónak, a Real Madrid kapitányának, mikor három hónap alatt húsz kilót adott le, mert annyira igyekezett megfelelni. „Puskás Ferenc német származású”- büszkélkedik a frankfurti lap, még eredeti nevét is kielemzi, hiszen Öcsi, a Puskás Ferenc előtt a Purczeld családnevet viselte. Bizonyítékképpen a die Weltben olvasható a tény, hogy Puskás kedvenc budapesti söréből még Egyiptomba is küldetett maga után. A dicsekvés folytatódik. „Ahogyan ez 1974-ben Johan Cruyff-fal, 1990-ben Maradonával is történt. Szóval te vagy a világ legjobb játékosa, és úgy gondolod, hogy a világ legjobb csapatában játszol, de a végén legyőznek a németek. Szörnyű. ” Azért elismerik, hogy szívében a több évtizedes külföldi tartózkodás ellenére valódi magyar maradt. 1981 június 6-a, hazatérésének dátuma volt élete egyik legszebb napja. Itthon stadiont neveztek el róla, sztárként tisztelték, példaképnek tekintették. Nevét még a „mai fiatalok” is ismerik, aközszolgálati tévében újra játsszák a 6:3-t, azt a meccset, amiből még filmet is csináltak. Ahol a magyarok, a fiúkért szurkoltak, és ahol a fiúk győztek, talán utoljára a magyar focitörténetben. De mi lesz ezek után? „Nem lesz sem jobb, sem rosszabb, de mégis egészen más. A második világháború óta nem volt ember, aki olyan jól megmutatta volna ezt az országot, mint ő”- nyilatkozza róla Détári a Spiegelnek. És ha belegondolunk, mennyire igaza van… |
Sport rovat
