|
Japán rajzfilmek Magyarországon
Szerző: Dunai Tamás | Feltöltve: 2007-11-29 | Megtekintve 3874 alkalommal. | Nyomtatás
Anime. Japán rajzfilm. Néhány éve (miután az RTL Klub alaposan megégette magát az akkori tinikedvenc Dragonballal) még csak netről letöltve és illegális vetítéseken nézhettünk nagyobb mennyiségben animéket. Idén augusztusban azonban már Miyazaki Hayao fesztivált rendeztek a Toldi moziban. A japán animáció (egyebek mellett Oscar- és Arany Medve-díjas) atyaúristenének szentelt többnapos happening jól mutatja: változóban van a korábban a japán animációval szemben tartózkodó hazai közvélemény. Legalábbis számos jel utal erre: például az Animax című tematikus animecsatorna, a japán youth culture-t bemutató magazinok felbukkanása az újságosstandok polcain, az itthon megjelenő dvd-kiadványok tömkelege, valamint az animerajongók ezreinek találkozói (az animeconok). Az anime szó hallatán sztereotípiák sokasága tolul sokak lelki szemei elé. A nagy pupillájú, miniszoknyás, bakfis hősnőktől a tűzlabdákkal dobálózó tinédzsereken át a kétméteres pallosokkal szaladgáló harcosokig folytathatnánk a sort napestig. Felesleges lenne, hiszen legfeljebb a japán rajzfilm egy-egy zsánerét lehet leírni ezekkel a szereplőkkel – az egészet azonban semmiképpen. Japánban a nyomtatott művek 40 százaléka rajzolt irodalom (értsd képregény), azaz manga. A japán filmgyártásnak is jelentős részét teszik ki a rajzfilmek. Ez nem annak köszönhető, hogy ott a gyerekeket jobban elkényeztetik nekik szánt mesékkel, hanem annak, hogy a rajzolt médiumokat bármilyen tartalom kifejezésére alkalmasnak tartják, így valamennyi korosztály számára készülnek mangák és animék a szigetországban. Aki Japánnal ismerkedik, nehezen értheti meg ezt a kultúrát a rajzolt művek ismerete nélkül, amelyek hatása a nyugati animációra jelentős – és nem csak arra, hiszen még Quentin Tarantino is animebetéttel turbózta fel Kill Bill című opuszát. A gyerekeknek szóló rajzfilmek mellett ma már világszerte, hol kisebb (Európa, Amerika), hol nagyobb (Japán) részt követel magának a felnőttek érdeklődésére számot tartó animáció. Hazánkban is nagy szerep jutott az amerikai felnőtt rajzfilmsorozatoknak (Simpson család, South Park és társaik) a közvélemény megdolgozásában, így ma már az idősebb korosztályok is bátrabban nyitnak a komolyabb rajzfilmek (köztük animék) felé, amelyekhez egyre könnyebb itthon hozzáférni. Az egyik módszer persze továbbra is a letöltés. S bár ez illegális, mégis más jelent animét letölteni (amelyek többsége sosem jut el hazánkba, és ezért csak így elérhető), mint mondjuk hollywoodi filmeket (amelyeknek 90 százaléka hazai forgalmazásba kerül). A kereskedelmi tévék egyre több japán animációt tűznek műsorukra. Az RTL Klub gyakran vetít fiatalabbaknak szóló animesorozatokat (például az Inuyashát), de ma már tematikus csatorna is (Animax) rendelkezésére áll esténként az ilyesfajta szórakozásra vágyóknak. Persze kis odafigyeléssel fellelhetünk animeszériákat más adók programján is. A tévékben futó sorozatokra általában jellemző, hogy ezek a megcélzottnál eggyel fiatalabb korcsoportot is igyekeznek megnyerni a maguk számára (a nézettség Japánban is nagy úr), de ez a jelenség a mozifilmekre általában nem vonatkozik. Itt már tényleg nincsenek tabuk vagy tartalmi korlátok, a filmek többsége élőszereplős moziként is működne, ám az animáció segítségével sokrétűbb filmeket szeretnének létrehozni alkotóik. Egész estés mozifilmek ritkán kerülnek nálunk a tévék képernyőire, bár a közszolgálati adók, valamint a TV2 már többször tűzött műsorára ilyeneket. A dvd-kiadványok között is találkozhatunk mind tévésorozatokkal, mind filmekkel. A sorozatok (általában öt epizódot tartalmazó) dvd-éi többnyire az 1500 forintos árkategóriába tartoznak. Ezek legtöbbje már bizonyított a hazai adók valamelyikén, és a széria rajongóira alapozva jelenik meg ilyen formában. Az eddig kiadott sorozatok többsége a tinédzsereknek készült, mégis a fiatal felnőtteket megcélzó Cowboy Bebop volt az első teljes sorozat, amely megjelenhetett hazánkban. Az eklektikus, a westernfilmeket a film noirral és a cyberpunkkal ötvöző, mozis utalásokkal teletömött széria hamar kultstátuszba emelkedett nálunk is, amihez nagyban hozzájárult eredeti, jazz, blues, rock és világzenei alapokon nyugvó filmzenéje. Mozifilmek az évek során különböző specifikációkkal jelentek meg hazánkban. Korábban csak az össz- illetve kelet-európai dvd-kiadványok magyar felirattal (is) ellátott változatai voltak hozzáférhetők, de ma már készülnek dvd-k speciálisan a magyar piacra. Ezekre jellemző, hogy nálunk és nekünk készült extrákkal felvértezve jelennek meg: például magyar szakértők az adott filmhez készült audiokommentárjával. A kiadványok egy része exkluzív, kétlemezes változatban kerül a boltokba. Ezek általában olyan kultfilmek, mint Kacuhiro Otomo poszapokaliptikus Neo-Tokyo víziója, az Akira vagy éppen Masamune Shirow 1995-ös cyberpunk klasszikusa, a Páncélba zárt szellem, amelyből sokat merített a négy évvel később született Mátrix. De kultstátusznak örvend például Isao Takahata Szentjánosbogarak sírja című mozija is, amit minden idők egyik legmegrázóbb filmjének tartanak. Ebben két magára maradt japán kisgyerek próbálja meg túlélni a második világháború borzalmait: kettejük kálváriáját és pusztulását mutatja be az 1988-as dráma. Ezek az exkluzív, duplalemezes kiadványok többnyire 5-6 ezer forintért vásárolhatók meg. A Best Hollywood tette eddig a legbátrabb lépést. A kiadó nemcsak megrendezte az augusztusi Miyazaki Fesztivált, hanem hozzáfogott a japán rendezőzseni csaknem teljes életművének megjelentetéséhez is. És hogy ki az a Miyazaki Hayao? Egyike annak a két művésznek, akiket a japán Walt Disneyként emleget a szakma (a másik Osamu Tezuka). Bár Japánban már a nyolcvanas években a legjobb animációs rendezőként tartották számon, világszintű ismertségre a Chihiro szellemországbannal tett szert, amelyet csaknem az egész világon díjakkal halmoztak el, például a Berlinálén megkapta a legjobb filmnek járó Arany Medvét, valamint Oscart is nyert a legjobb animációs film kategóriában. A Best Hollywood mellett az Odeon (Akira, Páncélba zárt szellem), a Black Mirror (Black Jack), a Klub Publishing (Cowboy Bebop) és a Navigátor Film (D, a vámpírvadász, Szentjánosbogarak sírja) ad ki főként animéket. Ma is kerülnek persze forgalmazásba nem speciálisan a magyar piacra szánt (de magyar feliratot tartalmazó) összeurópai kiadványok (például a Paprika), amelyek általában korlátozott mennyiségben és rövid ideig kaphatók. És hogy mennyire kezelik önálló műfajként az animét? Az xpress.hu online dvd-áruház honlapján műfaj szerinti keresést is végezhetünk, és a műfajokat felsoroló listán az anime is helyet kapott. A hazai animekiadás ilyesfajta felfutása nem csak a forgalmazóknak köszönhető, hanem részben a Magyar Anime Társaságnak is, amely nagy szerepet játszik a japán kultúra, azon belül mind az anime, mind a manga hazai elterjesztésében, és minden segítséget megad az ezekkel foglalkozó kiadóknak. Emellett ők az animeconok fő szervezői is: ezek a honi animerajongók legnagyobb találkozói. És ha már a rajongóknál tartunk, nem mehetünk el amellett, hogy erre a rétegre alapozva két anime és manga profilú magazin is útjára indult idén: a kéthavonta megjelenő Animestars, valamint a havonta jelentkező Mondo, amelyek a rajzolt kultúra mellett a japán „youth culture” más dimenzióival is foglalkoznak. Ezek a magazinok (bár új kezdeményezés mindkettő) természetesen nem a semmiből bukkantak elő. Már a Filmvilágban is olvashattunk időnként nemzetközi sikereket elérő animékről, havi rendszerességgel azonban először (még 2004-ben) a Mozinet magazin jelentkezett állandó animerovattal, amelyben a műfaj klasszikusait mutatta be. A mostani helyzet persze még korántsem igazi áttörés, csupán bíztató előjel, hiszen mind a televíziók programján, mind a dvd-kiadványok között és a mozikban még csak elenyésző mennyiségben találhatunk animéket a másunnan érkező (főként amerikai) rajzfilmek mellett. Az elmúlt években Magyarországon egyre nagyobb szeletét ismerhettük meg az ázsiai filmkultúrának. Az anime felfedezése is ennek a tendenciának a része, és bár a nálunk látható művek közül közel sem mindegyik bír azonos értékekkel, a kultfilmek és a filmtörténeti klasszikusok megjelentetése üdvözlendő jelenség. |
Kultúra rovat
