NYITÓLAP

Archívum

VENDÉGKÖNYV

Impresszum

Keresés:

Riport rovat

Szenvedélybetegség: kezdet és vég

Szerző: Kis Réka | Feltöltve: 2008-05-23 | Megtekintve 5943 alkalommal. | Nyomtatás

 

A XXI. század talán legveszélyesebb egészségügyi problémája a szenvedélybetegség. Az ember szenvedélyesen szed, vagy csinál valamit, olyat, ami ugyan rövidtávon örömet okoz, de utána véglegesen rabul ejti az arra hajlamos és gyenge embert. A szenvedélybetegségek élettanáról, hatásairól és kezeléséről beszélgettünk Dr. Horváth Szatmárral, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai Klinikájának orvosával.

Mindenek előtt meg kell beszélnünk olyan triviálisnak tűnő kérdéseket, mint például mit nevezünk függőségnek, szenvedélybetegségnek. Függőségnek azokat a visszatérően ismétlődő viselkedésformákat, szokásokat nevezzük, amelyeket valaki kényszeresen újra és újra végrehajt, s amelyek a személyre –és többnyire környezetére is– káros következményekkel járnak. Ezek a szenvedélyek két félék lehetnek. Függőséget kiválthatnak kémiai szerek, ezt a fajta szenvedélybetegséget nevezzük drogfüggőségnek, vagy kémiai addikciónak. Függeni lehet valamilyen viselkedési együttestől is, ezeket a függőségi formákat viselkedéses függőségeknek nevezzük. Utóbbihoz soroljuk a játékszenvedélyt (gambling), a számítógépes (és egyéb) játékoktól való függőséget, az internet-függőséget, a videó-függőséget, a szex-addikciót, a kleptomániát, a kényszeres pénzköltést és vásárlási kényszert, a pornográfiához való hozzászokást, a kényszeres evést és még számos, az egészséget és a környezetet károsító viselkedésformát.

Hogy mégis mi történik ekkor az emberben, Horváth doktor a következőképpen mondta el: „Egészséges emberek esetében az agy jutalmazó központjában kellemes élmények hatására dopamin illetve szerotonin (neurotrasznmitterek-kémiai hírvivő anyagok, ezek felelősek a testhőmérséklet, a hangulat, a szexualitás és többek között az étvágy szabályozásáért.) szabadul fel. E két, és további neurotranszmitterek hánya vagy működési zavara esetén negatív érzelmi állapotok keletkeznek, végső soron migrén, depresszió.” Tehát egy depresszióhoz hasonló betegséggel állunk szemben, melyet az orvosok elsősorban antidepresszánsokkal próbálnak kezelni. Ugyanakkor e két igen súlyos betegség közötti különbséghez tartozik, hogy más-más agyi terültek aktiválódnak; a szenvedélybetegek agyi működése leginkább a drogosokéhoz hasonlítható.

„Általánosan elmondható a szenvedélybetegekről, hogy agyuk érzelemszabályozó rendszere nem megfelelően funkcionál.”- mondta a doktor úr. Limbikus rendszerük már születésüktől fogna nem működik megfelelőn, ugyanis a szükségesnél kevesebb dopamint illetve szerotonint termel. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a szenvedélybetegek miért fogyasztanak olyan pszichoaktív anyagokat (alkohol, drogok), melyek segítségével befolyásolni képesek hangulati állapotukat. Kis túlzással azt is mondhatjuk tehát, hogy azért isznak vagy drogoznak, mert meg akarják gyógyítani magukat; ösztönösen pótolják azt, ami hiányzik a számukra. Kóros szerencsejátékosok esetében arról van szó, hogy nem látják be, hogy soha nm nyerhetnek; a határt nem veszik észre. „Ezek a dolgok persze majdnem minden szenvedélybetegségre jellemzőek.”- tudtuk meg. „Vegyük például az alkoholistákat, akikről kísérletek után kiderült, hogy IQ szintjük magasabb az átlagosnál. Ők arra nézve ’vakok’, hogy nem ismerik fel, hogy amit tesznek, az káros.

Fontos tisztázni azt a kérdést, hogy kit tekinthetünk betegnek, ki is a kórosan szenvedélybeteg. Sokan alkoholistának tekintik már azt is, aki nyíltan elvállalja, hogy nem veti meg az alkoholt. Ettől még nem szenvedélybeteg. Horváth Szatmár megfogalmazása szerint: „Beteggé az válik, akinél felismerhető az impulzuskontroll zavara. Viselkedése tartósan és ismétlődően hibásan alkalmazkodik a kihívásokra (drog, alkohol vagy akár egyéb, a betegséget kiváltó szer vagy viselkedési együttes puszta gondolata).”

És mikor kerül a beteg pszichiátriai kezelés alá? Horváth doktor szerint: „ A pszichiáter már magát a betegséget kezeli akkor, ha az illető veszélyt jelent önmagára és a környezetére nézve is.”

De hogyan is lehet gyógyítani ezeket a betegeket. Nos, Horváth doktor igen meglepő választ adott, hiszen mint kiderült, a szenvedélybetegséget soha nem lehet teljesen gyógyítani. Egy tünetmentes állapotot –komoly orvosi segítséggel és irányítással– el lehet érni, de olyat nem, hogy egy alkoholistából sima „szociális ivó” legyen. Vagy mindent, vagy semmit!


Hozzászólások

Neved:  E-mail: 

. hozzászólása (kelte: )

 

Még nem érkezett ehhez a cikkhez hozzászólás.

» Nyitólap   » Archívum   » Riport rovat

 

Cikkek a rovatból

Az igazi csabai disznótoros


Word of Warcraft: Millióknak egy új világ


Az ital rabjai


12 éve a tánc szerelmese


Szenvedélybetegség: kezdet és vég


 

Szegedi Tudományegyetem
http://www.u-szeged.hu

Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
http://www.media.u-szeged.hu

Felelős szerkesztő: Hollósi Zsolt

Impresszum

Design © 2005-2006 by Somogyi Gábor.