|
"Vannak dolgok, amiket sietve elintéz az ember, de a hallgatói ügyek nem ilyenek."
Szerző: Szlezák Anikó | Feltöltve: 2006-02-20 | Megtekintve 2863 alkalommal. | Nyomtatás
 Csinos, gyakorlatias, előadásaiban keresve sem találni pontatlanságokat. Tagja a szerzőcsoportnak, amelyik pár éve megszabadította a németül tanulókat a Halász-féle kéziszótár évtizedeken át sújtó tökéletlenségétől. A Szegedi Tudományegyetem Német Nyelvészeti Tanszékén ad elő, jelenleg a külföldre pályázó hallgatók régen várt nagykönyvén, egy német-magyar hivatalos nyelvi szótáron dolgozik. Nem szeret az utcán káromkodást hallani, krimit olvasni annál inkább. Bernáthné Szabó Csillával szó esett szótárakról, tervekről, a drótpostáról…
A nyelvészet mely területével foglalkozik? Kutatási területem a szókincs vizsgálata, vagyis a lexikológia. Ez elengedhetetlen háttértudománya a lexikográfiának, vagyis a szótártannak, amivel én a gyakorlatban is foglalkozom. Készül most szótára? Van egy szótársorozat, ami a szívügyem, a magyar-német, német-magyar kéziszótár a Grimm Kiadónál. Hessky Regina a főszerkesztője, és én vagyok az egyik szerkesztő. Ez egy általános szótár, amit én már hallgató koromban szerettem volna megvalósítani. A Halász Előd-féle szótáron generációk nőttek fel, de sajnos nagyon hiányos és hibás. Én nagyon régóta törekedtem rá, hogy annak az utódját, egy jó szótárat lehessen csinálni. Amikor megkerestek, azonnal igent mondtam, mert úgy éreztem, hogy itt a kezünkben a lehetőség, meg kell ragadni. Ennek a szótárnak nagyon jók a kritikái, mind a magyar, mind a német oldalról. Időnként megjelenik egy javított, kibővített kiadása. Én most vállaltam a Grimm Kiadónál azt a feladatot, hogy az új szavakat beleteszem. A saját, három-négy év alatt összegyűjtött szójegyzékemet beledolgozom az új kiadásba. Egyrészt ennek az anyagnak a gyűjtésével foglalkozom, másrészt egy felsőoktatási szókinccsel kapcsolatos német-magyar szótáron. Ez egy kis szótár lesz, amely abból az általam észlelt igényből készült, hogy amikor a hallgatók külföldre pályáznak, vagy levelet írnak külföldi hivataloknak, űrlapokat kell kitölteniük német nyelven. Az általános szótárban hiába keresik a pontos kifejezéseket. Tervezek benne egy kis mellékletet, amiben minden ott lesz a német könyvtárakkal kapcsolatban: onnantól kezdve, hogy a hallgató belép a kapun, és nem tudom milyen cédulát tölt ki, a számítógépes keresésen keresztül az összes útjába kerülő kifejezés. Feldolgozom hozzá a külföldi útjaimon begyűjtött összes űrlapomat, nyomtatványaimat a német nyelvű könyvtárakból. Ha minden jól megy, ez 2006 őszén meg fog jelenni. Ezen kívül tervezek egy német-magyar frazeológiai szótárat. Mivel nem német nyelvterületen vagyunk, nem találkozik közvetlenül a nyelv újdonságaival. Mire egy új kifejezés bekerül a szótárba, már rég nem aktuális. Hogyan tudja nyomon követni a nyelv változásait? Én az élő német nyelvet figyelem, úgy, hogy például olvasok újságot, minden nap megnézek valamilyen német nyelvű tévéhíradót. Az aktuális kifejezéseket, mint például a madárinfluenza német megfelelőjét onnan veszem. A szótárak legalább öt éves késéssel közlik az újonnan keletkezett kifejezéseket. A publikációk figyelése sem biztos alap: az adott nyelvész a saját tárgyával foglalkozik, az olvasó nem kap átfogó leírást a szókincsről. Az élő nyelvvel foglalkozó német folyóiratok, mint például a Deutsche Muttersprache mindig egy aktuális témát ragadnak ki, követik a nyelv fejlődését, változását. Ezekből lehet a legtöbbet megtudni. Gondolom mindent nyelvész szemmel olvas. Igen, egyrészt tudomásul veszem, hogy miről szól maga az írás, másrészt pedig ilyeneken jár az eszem, hogy micsoda kifejezés ez, vagy nahát ezt a frázist még nem hallottam. Érdekel a politika, a filmkritikákat is el szoktam olvasni, általában utánanézek milyen kiállítások vannak. A német nyelvet otthonról hozza? Nem, én egy úgynevezett tantitól tanultam németül. Ő egy idős hölgy volt, a család ismerőse, aki Pozsonyból származott. Ki tudja mi volt az anyanyelve, egyformán beszélt magyarul, szlovákul meg németül. Még a Monarchiában született, ezért gót betűs írással írt és tanított meg engem is. Ezzel nagy szerencsém volt, mert később mikor egyetemista lettem, el tudtam olvasni az akkor még gyakori gót betűs szakirodalmat is, nem őrjöngtem miatta, mint a csoporttársaim. Már gyerekkoromban is szokásom volt, hogy eredeti német nyelvű újságot olvassak. Valahogy már akkor is éreztem, hogy csak akkor érdekes, amit ettől a nénikétől tanulok, ha valamit el is tudok olvasni általa. A Kárász utca sarkán, ahol most is újságos van, hozzá lehetett jutni valami NDK-s női laphoz, azt hiszem Frauenspiegel volt a címe. Ebben voltak viccek, meg divat, meg elbeszélés, ezeket olvasgattam, és amit nem értettem, azt kikerestem a szótárból. Nagyon szerettem krimiket olvasni, és elhatároztam, hogy ha olvasok valamit, azt csakis eredeti nyelven teszem. Így elég sok német nyelvű krimit olvastam el, és olvasok ma is, de már angolul. Agatha Christie, Ruth Rendell, őket olvasom, amikor már nagyon fáradt vagyok és semmi szakmaihoz nincs erőm. Más nyelven is beszél a németen és az angolon kívül? Az általános iskolában csak oroszt lehetett tanulni. A szüleim már akkor úgy gondolták, hogy ez nem lesz elég az életre, ezért különórára járattak, előbb németórára, majd franciára és angolra. A Mérey utcai általános iskolába jártam, aztán a Tömörkény leánygimnáziumba. Amikor érettségiztem, 1965-ben jöttek be a koedukált iskolák, persze vidéken már előtte is így oldották meg a tanítást. Minden nyelvet különórán tanultam meg, amint egy szintre az egyikkel eljutottam, kezdtem a következőt. Ezt nagyon élveztem, és később a szakmám is ez lett, német-francia szakon végeztem itt Szegeden. Abban az időben még nem művészeti iskola volt a Tömörkény, de tanultunk művészettörténetet, amit én nagyon hiányolok a mai középiskolai oktatásból. Ha mutatom például szótártörténtből a középkori szótárak fénymásolatait, egy gótikus katedrális íveit melléteszem, hogy nézzék meg, hogy a gótikus írás és építészet között nyilvánvaló vizuális összefüggések vannak, de kézzel-lábbal kell magyaráznom. Ha tanultak volna művészettörténetet, csak azt mondanám, hogy gótikus katedrális, és el is van intézve. Helyben is vagyunk, hogy tulajdonképpen mit akar az ember tanítani és miért. Az egyik mondat, amit én gyűlölök, és azt hiszem, sohasem mondtam egyes szám első személyben, hogy megtanítani az anyagot. Milyen anyagot és mi az, hogy megtanítani. A hallgatóknak, vagy a gimnazistáknak maximum egy nézetet lehet mutatni, vagy egy irányt adni, hogy talán így kellene megközelíteni a dolgokat. Mikor kezdett tanítani? 1965-től egészen 1985-ig a Juhász Gyula Tanítóképző Főiskola lektorátusán tanítottam. Mindig is a német tanszéken szerettem volna dolgozni, de az akkori tanszékvezető sokáig nem engedte, hogy odakerüljek. Amikor leváltották ’85-ben, azonnal átvettek a tanszékre. A lektorátuson iszonyú nagy óraszámban tanítottunk, a gyerekeim is kicsik voltak még. A kettő együtt nagyon nagy megterhelés volt, és én sajnos nem vagyok olyan fajta, aki ezek mellett még fél éjszaka dolgozik. Így a lektorátuson szakmailag szinte semmit nem tudtam fejlődni, a szótárak figyelésén kívül. Amikor átkerültem a tanszékre, jóval kevesebb óraszámban tanítottam, így volt időm bepótolni, amit be lehetett, de a kiesés egy pályán mindig megmarad. Az előadásait figyelve nagyon precíznek tűnik. Én meglehetős önkontrollal dolgozom, ha erre gondol. Vannak dolgok, amiket sietve elintéz az ember, de a hallgatói ügyek nem ilyenek. A hallgatók számára szerintem minden mondat fontos az oktatótól. Fontos minden tanács, amit szakdolgozathoz, szemináriumi dolgozathoz adok, és minden kérdés, ha eljön valaki a fogadóórámra, vagy megállít a folyosón. A hallgatónak alaposan, pontosan, és precízen kell felelni. Nagyon sok minden van, amit az ember azért csinál meg, mert szorítja a határidő, de a tanításban ez nem így van. Így van ez a nyelvi igényességgel is? Én szomorúan és dühödten veszem észre, hogy a vulgáris szavak használata mekkora mértékben elterjedt a köznyelvben. Én ezt tényleg egy dermedt rémültséggel figyelem, mert úgy érzem, hogy erre semmi szükség. Indulatokat ki lehet fejezni máshogy is, például egy indulatosan megfogalmazott véleménnyel. Egy másik aktuális terület az idegen szavak magyarítása. Van néhány magyar nyelvész, akik teljesen hasonló állásponton vannak, mint én. Többek között Balázs Gézára gondolok, aki a médiában is sokat szerepel. Ő például az e-mail-re azt mondja, hogy villanyposta, vagy drótposta. Szegény Kazinczyék annak idején valami hasonlót próbáltak, hogy ne legyen már az a sok német szó, most meg ugye ne legyen már az a sok angol-amerikai szó. Bár a magyar ilyen szempontból még jobban áll, mint a német például. Szokott utazni? Saját kedvemből nem megyek olyan országba, ahol németül beszélnek, mert minden szakmai utam oda vezet. Általában Olaszországba vagy Spanyolországba megyek, ahol éppen csak annyit tudok a nyelvről, mint egy átlag turista. Az osztrák könyvtárral kapcsolatban vannak bécsi ösztöndíjak, a siegeni egyetemmel folytatott közös munka során állandóan utaztam. Sajnos a kutatás kifutott a keretből, és a szótártervek nem valósultak meg. Most hogy itt az Internet, már nem is olyan fontos, bár én jobban szeretek egy könyvet a kezembe venni, mint a neten nézegetni. Bassola tanszékvezető úrral készítettünk egy közös valenciaszótárat, és amíg ez a munka folyt többször utaztunk Mannheimbe, a nyelvtudományi intézetbe. Otthon meghallgatják szakmai ügyekben? A férjem irodalomelmélettel foglalkozik, szintén a német tanszéken, így a szakmánk elvi alapjai közösek, ha a praktikum nem is. El tudjuk egymásnak mondani a terveinket, hogy mivel foglalkozunk, és arra lehet számítani, hogy a másik szakmailag megérti. Egyszer volt egy közös pont, amikor közösen szidtunk valamit, az új német helyesírási reformot. Én pont akkor dolgoztam a Hessky-féle szótáron, és akkor megtapasztaltuk milyen az, amikor éppen egy átmeneti reform folyik. Rengeteg fakultativitást hagytak benne, vagyis így is lehet, úgy is lehet. A férjem Heinrich Böll összes művének kiadásán dolgozik egy nemzetközi kutatócsoportban, és őket is érintette ugyanez a dolog. Estéken keresztül dolgoztunk rajta, hogy vajon a mellékletet a régi szerint írjuk, a műveket az új szerint, vagy egy harmadik módon. A végén arra jutottunk, hogy minek ez a reform egyáltalán. A gyerekei hasonló irányban kezdtek el tanulni? A lányom német-francia szakot végzett Pesten, utána külkereskedelmi főiskolára ment, azóta gazdasági szakember. A fiam eleve a közgázra ment, tehát mind a kettő teljesen mást választott. Viszont tudnak németül, angolul, franciául, és mindketten rendkívül nagy hasznát veszik a plusz nyelvtudásuknak. Az egész pályájuk folyamán rendkívül előnyös volt számukra az, hogy nem csak jó szakemberek, de tudnak három nyelvet, és azon szólalnak meg, amelyikre szükség van. És ez egy nagy tanulság mindenki számára, aki idegen nyelv tanulására adta a fejét. |
Portré rovat
