|
Kinemugrál
Szerző: Gyúrós István | Feltöltve: 2008-12-05 | Megtekintve 2143 alkalommal. | Nyomtatás
„Ki nem ugrál büdös szlovák! Hej, hej! Ki nem ugrál büdös szlovák! Hej, hej!” Ez az „aranyos” kis rigmus egy nemrég rendezett sporteseményen hangzott fel hazánkban. Biztos vagyok benne, hogy aki valaha járt már futball- vagy kézilabdameccsen, annak ismerős lehet a versike, csupán a „büdös szlovák” rész szokott mindig az aktualitások szerint változni. A dunaszerdahelyi magyarverés most ezt a kifejezés illesztette be mondókába. Nem, nem, rosszul gondolják, nem a fradisták, nem is az újpesti erős emberek harsogták ezt az aktuális focihétvégén. A mondóka a Hódmezővásárhely – Békéscsaba női kézilabda találkozón szólt a vendégtábor ultráinak szájából. Hogy miért fájóbb ez, mintha a pesti keménylegények üvöltöztek volna, az megmagyarázza a Békés megyét bemutató internetes portál néhány sora: „a megyében élő kisebbségek aránya 22 százalék, ebből a szlovákok aránya a legmagasabb, 45-55 ezer fő. Főképp Békéscsaba, Tótkomlós és Szarvas városokban jellemző a szlovák lakosság nagy száma…” Ezért is érdekes ez a történet. A derék ultrák közül tehát minden negyedik, ötödik saját magát, de leginkább őseit is szidta ezekkel a szavakkal. Nyilván divatos most szidni a szlovákokat, de ez tőlük körülbelül olyan, mintha kicsúfolnák azt, aki minden nap kopaszra borotválja a fejbőrét, vagy azt, aki gyúrni jár. Az ő arányuk is körülbelül 20-25 százalék (ha nem több) a csabai keménymagban… De ha már saját magukra nem gondolnak, legalább szeretett csapatuk eszükbe juthatott volna. Az ízig-vérig rangadó alatt ugyanis az hagyján, hogy a vásárhelyi Alzbeta Pollakovának rosszul eshettek ezek a szavak, de valószínűleg a csabai kapus is el tudott volna képzelni jobb bíztatást szurkolóiktól. Ja igen, őt Zsanetá Tóthovának hívják… |
Lőtér - Közélet rovat
