|
Örökké fiatalon
Szerző: Koczor Kinga | Feltöltve: 2008-12-20 | Megtekintve 2411 alkalommal. | Nyomtatás
„...máris több mint 250 000 új albumot hoztatok létre és 3,2 millió új képet töltöttetek fel.” – üzeni az iwiw közösségi portál Gépháza (vagyis a rendszergazdák) a nagyérdemű felhasználónak. Tegezve. Miért lenne ez probléma? Az oldal adatbázisának felmérése után meg lehet állapítani, a regisztráltak hány százaléka tizen- vagy huszonéves. Ilyen felmérés eredményét csakis a Gépház ismerheti – hiszen harmadik félnek nem szolgáltathatja ki a személyes adatokat – így hát az arányoknak megfelelően akár el is döntheti, milyen formát választ: tegezőt vagy magázót. Viszont valószínűleg nem az arányok alapján határoz majd az ügyben. Ugyanis mindegy, milyen korúak a honlapon adatlappal bírók, mert ha már valaki jelen van az iwiw-en, az önmagában védjegy arra, hogy fiatal – vagy legalábbis fiatalosnak számít – az ember. Így hát nem sértődünk meg. Érett nők boltja – olvasom az utcán a feliratot. Érett? A kirakatban kiállított ruhamodelleket elnézve nem a huszonéveseket hívogatják be, de még csak a harmincéveseknek sem árulnak itt ruhákat. Eufemizmus. „Durvább szavak helyettesítése kevésbé bántó szavakkal” – írja az Idegen Szavak Gyűjteménye. Mert bánt, ha öregnek neveznek minket. Inkább vagyunk érettek, komolyak, kiforrottak. De öregek nem. És inkább tegezzenek minket mindenhol: a tescoban, a sarki pékségben, az újságosnál és az iwiw-en is. Most nemcsak a rólunk való beszéd változott meg. A magunkról való beszéd is megváltozott. A termékkínálóknak, így a reklámozóknak is az a céljuk, hogy elérjék a fogyasztásban aktív korúak rétegét, a 18 és 49 év közöttieket. Azt a cselt alkalmazzák, hogy ha már kiestünk ebből a sávból, megpróbálnak visszatuszkolni minket. Maradjunk örökké fiatalok! Ezért vegyünk meg különböző fiatalító krémeket, gépeket, tapaszokat, festékeket, ruhákat, ételeket. De az ideológia ragadós. A reklámok belénk ivódnak, és észre sem vesszük. Mi nem a termékekért akarunk fiatalok maradni, azok válnak az eszközeinkké. Most már mi, önként mondjuk: tennünk kell valamit az öregedés ellen. És ehhez nemcsak az árucikkek kellenek. Kell hozzá az iwiw. Kell hozzá a tegezés. Nem is olyan régen, még dédanyáink korában, a házastársak is magázták egymást. Meg a gyerek az édesanyját és az édesapját. Más megszólítás, más viszonyok. Mára ez már elmaradt, átcsapott akadálytalan feleselésbe, tiszteletlenségbe szülő és tanár felé egyaránt. Ahol régen az öreg bölcset, az idős, sokat tapasztalt embert kérdezték a fiatalok az élet dolgairól, ott most egy örökké fiatal, fitt és sportos nagyszülőt találnak, aki kapaszkodik az élet minden gyönyörűségébe – és mivel a médiának köszönhetően elveszítette a helyét a társadalomban: nem tudja, hogy az öregek hova is tartoznak ebben a világban, folyton önmagát keresi. Nemhogy bölcsességeket nem tud mondani, de önmagát sem találja – még csak most válik éretté. Forever living products. Árulkodó név. Ez a cég manapság gyorsan fogyó termékeket ad el, amelyek segítségével örökké fogunk élni. Italok, újabb krémek, gyógyító teák. Meggyógyulunk, és sohase halunk meg. Mert ez áll az öregség elutasítása mögött: a haláltól való félelem. Pedig ez az élet rendje: a vége mindig ugyanaz. És ahelyett, hogy orvosolnánk a problémát, inkább természetesnek kellene tekinteni. A társadalomnak igenis nélkülözhetetlen rétegét alkotják az idősek. Nem élünk már a szocializmusban, hogy a termelés mértékét és mennyiségét tekintsük egyedül hasznosnak. Másrészt pedig az aktív korúak termelését is segíti az idős korosztály jelenléte, a társadalmi rétegek nem léteznek egymás nélkül – mondja karöltve a szociológia és a tapasztalat. A média pedig tekintse az öregeket külön vásárló rétegnek: vásárolnak ők anélkül is, hogy fiatalokká változnánk. |
Lőtér - Közélet rovat
