|
Ahol a Halál járt
Szerző: Bus István | Feltöltve: 2009-04-03 | Megtekintve 3540 alkalommal. | Nyomtatás
A tárlat elsősorban a kór európai történelemben betöltött szerepét mutatja be, de az itt látható dokumentumfilm a betegség kialakulásának okaira is ad választ. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyűjteményének válogatása április 25-éig tekinthető meg Szegeden. Mi a közös Hunyadi Jánosban és Mikes Kelemenben? Az, hogy mindkettőjük halálát a pestis okozta. A morbid párhuzam nem az ő jelentőségükre kíván árnyékot vetni, hanem a történelem egy kevésbé átbeszélt tényezőjére hívja fel a figyelmet a Démoni Ragály: A pestis című kiállítás keretében. 
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyűjteményének egy része került Szegedre, ez a válogatás tekinthető meg április 25-ig a Móra Ferenc Múzeum egyik emeleti termében, ahol a korabeli tárgyi emlékek mellett helyet kaptak reprodukciók is. Kiszely Melinda tervezte azokat a bábokat, amelyek a pestis bőrelváltozásait és nyirokcsomó-duzzanatait illusztrálja, de a 17. századi gyógyítók munkaruhájának a rekonstrukciója szintén az ő nevéhez fűződik. A pestisdoktorként emlegetett orvos egy teljesen légmentes overált, kesztyűt és széles karimájú kalapot viselt, igazi ismertetőjele azonban a korabeli gázálarc volt. Helyesen ismerték ugyanis fel, hogy a pestis egyik terjedési útja a levegő, ezért a hosszú csőrrel rendelkező maszk belsejét illatos gyógynövényekkel bélelték a szűrés érdekében. Sokak halála árán jutottak el erre a racionális következtetésre. Mivel a kór gyorsan és rejtélyesen terjedt, a társadalom bűnbakokat követelt. Egy 16. század eleji illusztráció is ezt bizonyítja, amely tanúsága szerint néhol tűzhalál várt emiatt a zsidókra. Békésebb tradíciók is kialakultak a betegség hatására. A baj elkerülése végett különböző érméket, kereszteket és talizmánokat viseltek, amelyek szintén a helyet kaptak a gyűjteményben. Az amulettek mellett a szentekbe vetett hit segítette a kor embereit, így Szent Rókus és Palermói Szent Rozália gyakran ihlette meg a festőket. A tárlat szervezői, Szabó Magda kurátor, Szatmári Csilla és Kerekes Ágnes a helytörténet iránt érdeklődők számára is kedveztek, hiszen a vallásos kultusz szegedi vonatkozásait is bemutatják. Ezek alapján megtudhatjuk, hogy a 18. században a pestisjárvány emlékére nevezték el a város kórházát Vasas Szent Péternek. 
Film is segíti a tárlaton látottak befogadását. Horány Ildikó és Magyar László András műve ugyanis választ ad a pestis terjedésének valós okaira és történelmi kontextusába helyezi őket. A lényegretörő, ugyanakkor szórakoztató film arra is felhívja a figyelmet, hogy a Föld egyes részeinek lakosságára még mindig valós veszélyt jelent a bolhák terjesztette kór. A tárlat a dokumentumfilmmel együtt nagyon tényszerű, a gyűjtemény tárgyait remekül kiegészítik a leírások. A bábuk és jelmezek az orvostudomány precizitásával és a képzőművészet találékonyságával készültek, így a gyerekek számára is befogadható a kiállítás. Egyetlen dologgal kapcsolatban érzek hiányosságot, ez pedig a haláltánc műfajának, a danse macabre-nak a bővebb ismertetése. Michael Rentz haláltánc-sorozata ugyan szépen bemutatja, hogyan kéri fel a Halál az utolsó keringőre az öregasszonytól a királynőig a társadalom különböző rangú tagjait, jószerével azonban ez a tárlat egyetlen hivatkozása erre a műfajra. Látható még Wolgemut híres illusztrációjának a másolata, azonban érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kitérni erre a pogány eredetű, ízig-vérig európai zsánerre. Azonban még ez a kis hiányosság sem szegheti azok kedvét, akik szórakozva szeretnének tanulni a pestis történelemben betöltött szerepéről. |
Kultúra rovat
