NYITÓLAP

Archívum

VENDÉGKÖNYV

Impresszum

Keresés:

Kultúra rovat

Hallatlan félsiker

Szerző: Koczor Kinga | Feltöltve: 2009-05-06 | Megtekintve 1078 alkalommal. | Nyomtatás

 

Ismét klasszikusokkal, felújított darabokkal rukkolt elő a Szegedi Nemzeti Színház, és örömünk nagyobb lehetne, ha kifogástalanok lennének az előadások. A két Juronics Tamás rendezte Bartók-mű: A csodálatos mandarin és A kékszakállú herceg vára remekművek, kár apró hibákkal elrontani őket.

Az első darab igazán kifejezően jeleníti meg a tartalmat. A modern balett közelebb hozza a darabot a nézőhöz, a táncfigurák sokkal átláthatóbbakká, érthetőbbekké válnak a hagyományos balett technikájához képest. Négy fal között folynak a történések, így a díszletek köre a táncosok által használt eszközökre korlátozódik. Az ember által mozgó karosszék egyedi ötlet, a vörös lepedő pedig zseniális: kifejezi a szerelmet, a vágyat, magát a szexuális aktust, de a haragot is, ráadásul remekül ki lehet használni vele a színpad technikai adottságait, így el lehet tűnni alatta. Arról nem is beszélve, hogy a vörös szín a látványt is feldobja, magas esztétikai élményt nyújt.

Viszont a már ismerős, juronicsos mozdulatok unottá válnak, ugyanis nem sokat változnak darabról darabra. A főszereplő (Palman Kitti) a kelleténél több sablonos figurát használ, viszont szép, arányos alakja kompenzálja a hosszúra nyújtott szóló részeket. A zenei motívumokra pedig pontosan időzíti a táncmotívumokat.

Szintén a férfi-nő problémával foglalkozó művel párosították a Mandarint. Nem is olyan nagy baj, ha a nemzeti ünnep közeledtével műsorra tűznek Bartók-darabokat. A műfajok közti különbség – az első balett, a második pedig opera – változatossá teszi az estét.

A Szegedi Szimfónikus Zenekar előadásában, Pál Tamás vezényletével igazán élvezhető volt A kékszakállú herceg várának zenéje – sajnos csak a zene, mivel az énekhangból nem sok volt hallható. Pedig a Juditot játszó Érsek Dórának és a Kékszakállút alakító Altorjay Tamásnak egyaránt erős hangja van, a hangszerek mégis elnyomták mindkettőjüket. Ez a probléma a nagyszínház színpadán már több darabot is bosszantóan tönkretett. Ebben a műben, amelyben sok a szentenciaszerűen ismétlődő rész, különösképpen is figyelni kellene rá, hogy a közönség értse a szöveget, és hallja az énekeseket, nehogy alvási ingere támadjon.

A díszlet szürke falai érzékeltetik a herceg várának ridegségét, és jól érvényesül velük szemben a kinyíló szobákból áradó meleg, vagy éppen hideg fény. Ügyes a tér kihasználásának módja: először csak az előtérben zajlik a két főszereplő párbeszéde, majd egyre jobban kinyílik a szín, ahogy a szobák titka feltárul. Az utolsó szobában lévő régi asszonyok, majd Judit „felvitele” a falra leleményes ötlet. Viszont akármennyire is ismerjük a darabot, ha nem értünk semmit a szövegből, nem nagyon tudjuk értékelni a többi pozitívumot, inkább csak örülünk neki, ha kibírjuk az előadás végéig.


Hozzászólások

Neved:  E-mail: 

. hozzászólása (kelte: )

 

Még nem érkezett ehhez a cikkhez hozzászólás.

» Nyitólap   » Archívum   » Kultúra rovat

 

Cikkek a rovatból

Hallatlan félsiker


Kultúrfricska


Ahol a Halál járt


Mindenhol Marilyn


Édes otthon, de halálos


 

Szegedi Tudományegyetem
http://www.u-szeged.hu

Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
http://www.media.u-szeged.hu

Felelős szerkesztő: Hollósi Zsolt

Impresszum

Design © 2005-2006 by Somogyi Gábor.