Hraskó István

Barlangok bűvöletében
Szegediek a föld alatt

Sokan talán nem értik meg őket. Szűk és hideg járatokban csúsznak-másznak, irdatlan mélységekbe ereszkednek le egy szál kötélen függve, és általában fülig sárosak. Őrültségnek hangzik, nem? Pedig a föld alatt vannak azért csudaszép dolgok is. És ezeket csak ők látják meg. A barlangászok.
Bár Szeged nem éppen barlangjairól híres, vannak itt is jónéhányan közülük. A Szegedi Karszt-és Barlangkutató Egyesületnek (SZKBE) több, mint 80 tagja van. Róluk szólnak a következő sorok.

Az egész csoport története 1993-ban kezdődött, mikor három földrajz szakos egyetemi hallgató elment kirándulni a Mecsekbe, és ott, a Szuadó völgyben találtak pár víznyelőt. Ekkor elhatározták, hogy megpróbálkoznak a Vízfő-forrás mögött húzódó barlangrendszer feltárásával. Majd két évvel később, a kutatások folytatására, új tagok toborzására megalakították az egyetem keretein belül a JATE Barlangkutató Csoportot (BCS), amely a mostani egyesület elődjének tekinthető. Közben a csoport tevékenységi köre is kibővült, a tagság is szépen gyarapodott. A hatékonyabb működés érdekében idővel szükség volt a BCS kereteinek megújítására, így jött létre 1998-ban a Szegedi Karszt-és Barlangkutató Egyesület. Az alapítók is időközben végeztek, dolgozó emberek lettek, persze a szenvedélyük a barlangászat irányában nem múlt el. Így ma az egyetemistákon kívül vannak az egyesületben tanárok, geológusok is.

- A csoporton belül azonos számban képviselteti magát mindkét nem – tudom meg az elején a számomra kissé meglepő információt Szőke Emíliától, az SZKBE pályázati vezetőjétől, aki „másodállásban” végzős geográfus hallgató - és „természetesen” barlangász. Ő mesélt a szegedi „őrültekről”.

- A kezdeti célkitűzés ugye az volt, hogy a Szuadó-barlangot feltárjátok. De úgy tudom, hogy ez idővel módosult, egyéb dolgokba is belevágtatok.

- Talán éppen annak köszönhetően, hogy a csoportban sok a pedagógus, jött az ötlet, hogy mutassuk meg ezt a másfajta, földalatti világot az egészen fiataloknak is. Így elkezdtünk egy programot, melynek keretében az ország egész területéről érkező gyerekeknek túrákat szervezünk, barlangokban és a felszínen egyaránt. Ezt a tevékenységet próbáljuk minél inkább előremozdítani; főleg a hátrányos helyzetűeknek indítunk utakat, általában ingyenesen. Nagy élményt jelent ez nekik, hisz nem túl sok lehetőségük van, hogy kimozduljanak a gyermekotthon falai közül. Végre elmehetnek kicsit túrázni, és látnak valamit a világból.

- Melyek azok a barlangok, ahova gyakran jártok?

- Az első helyen mindenképpen a Mecseket kell említeni, amely úgymond a fő terepünk. Itt van a Szuadó barlang, ami mostmár körülbelül kétszáz méter hossszú; aztán a Trió barlang, ami hasonló méretű. Ezt a két barlangot mi fedeztük, illetve tártuk föl, főleg ide szervezzük a túrákat, viszont jártunk már a Bakonyban, vagy Aggteleken is, a Béke, a Kossuth, a Meteor barlangban – és még sorolhatnám, rengeteg helyen.

- Külföldi barlangász-csoportokkal tartjátok a kapcsolatot?

- Igen, van egy jugoszláviai társaság, akikkel jó a viszonyunk, több alkalommal is együtt kutattunk Szerbiában; egyszer például ötszáz méteres új szakaszt fedeztek fel itt a csapattársaink. Jártunk egyébként már Olaszországban is; emellett még Erdélybe is szoktunk kirándulni, egy-két hetes táborozásokra.

- Sokak számára ez biztos csak hobbi, vagy szórakozás, de gondolom, vannak olyanok is, akik komolyabb tervekkel vágnak bele.



- A csapat egy része valóban csak túrázni szeret, a többiek viszont tényleg életük fő céljának tekintik a kutatást, ebből adódóan a szakmájuk is hasonló.

- Miből tartja fenn magát az egyesület?

- Ez jó kérdés. Pártoló tagok által, tagdíjakból, pályázatokból befolyt pénzekből. Az önkormányzattól, ha kapunk is anyagi támogatást, akkor se túl sokat. Sajnos idén is elutasították a kérésünket, a beérkezett pályázatok magas számára és forráshiányra hivatkozva…

- Egy évben körülbelül hány túrát tudtok összehozni?

- Egy hónapban kettő-három is elindul, a gyerekeknek pedig általában kéthavonta, bár ez elég sok körülménytől függ. Nemrég történt például, hogy a nevelők az otthonban azzal büntették a srácokat, hogy nem engedték el őket barlangászni.

- Nekik egyébként mennyire tetszik ez a dolog?

- Nagyon! És ami még fontos, roppant hálásak is tudnak lenni, és értékelik azt, hogy itt szeretetet kapnak.

- Előfordult-e már, hogy téged, vagy a csoportból valakit baleset ért?

- Velem a sok év során még nem történt ilyen, de volt már rá példa, hogy barátaim egy része balesetet szenvedett. Szerencsére nem volt végzetes egyik sem, kisebb sérülésekkel mindenki megúszta.

- Te mit szeretsz leginkább a barlangászásban?

- A csendet, a természet alkotta gyönyörű dolgokat. Csak ámulni lehet egy barlangban. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire picik vagyunk mi, emberek. És persze a társaságot is szeretem, hiszen ők a barátaim.

Szeredi Anna (talán nem haragszik meg, ha a becenevét is ideírom: Tücsi) negyedéves történész és harmadéves régészhallgató. Aki ismeri, tudja róla, hogy milyen lelkes és megszállott ez a lány. Szerencsére őt is sikerült elcsípnem.

- Először tíz éves koromban voltam az Aggteleki cseppkőbarlang lezárt részében; amint később megtudtam, Magyarország egyik legjelentősebb barlangászával. Sajnos ezután elég hamar megszakadtak ilyen irányú kapcsolataim, ugyanis elköltöztünk. A középiskolában mindig vágytam erre, ám akkor még nem kerültem közelebb a tűzhöz. Ez csak elsős egyetemistaként sikerült, mikor is a testnevelési tanszéken felvehető kurzus volt a barlangászás.

- Szüleid mit szóltak hozzá?



- Mindig támogatták. Édesanyám is szeretett volna gyerekkorában barlangászni, de neki akkor nem volt rá lehetősége, ugyanis az ő anyukája nem engedte…

- Barátaid nem furcsállják, hogy neked ilyen hobbid van?

- Egyáltalán nem, sőt, ha valamilyen társaságban felveti valaki a témát, mindig nagyon népszerű.

- Melyik volt az a túra, amely számodra a legemlékezetesebb maradt?

- Két ilyenre emlékszem; az egyik az volt, mikor életemben először szorultam be. Ami különös benne, hogy mindez egy tizenöt méter hosszú barlangban történt. De mindenesetre nehezen felejthető kaland, hiszen egy pólóban és egy bugyiban kellett kimásznom. A másik pedig, amit biztos nem felejtek el, egy nyolcvan méteres köteles ereszkedés volt.

- Hány túrán vettél eddig részt?

- Hú, rettentő nagy ez a szám. Havonta általában két alkalommal megyek. És ez tart már öt- hat éve, szóval elég intenzív.

- Számodra ez hobbi, vagy valami komolyabb dolog?

- Azt hiszem, hogy ez már több, mint egy egyszerű hobbi. Talán egy életforma. Mindenesetre nagyon sok időmet elveszi, szinte minden hétvégém elmegy, ami az egyetemi tanulmányaim szempontjából elég nagy hátrány; és az egyesületen belül is igen sok a teendőm, a túraszervezés sok időm leköti. Ezenkívül, ha nem jelentősebb barlangba megyünk, akkor én is szoktam kísérni a gyerekeket.

- Te is részt veszel a Mecsek környéki kutatásokban?

-Igen, bár én igazság szerint sportbarlangász vagyok, aki inkább bejárja, mintsem kutatja barlangokat.

- Barátod hogy viseli ezt a fajta időtöltésed?

- Nem zavarja, még a kapcsolatunk elején tisztáztuk, hogy nekem ez a szenvedélyem. Érdekli a dolog, jókat szoktunk beszélgetni róla.

- Későbbiekben mik a terveid a barlangászattal?

- Mivel régészhallgató is vagyok, szeretném összekapcsolni a kettőt, barlangi régészettel foglalkozni. Sajnos ma Magyarországon ez még nem igazán létezik, és belátható időn belül nem is lesz. Így csak az a célom, hogy megmaradjon ez a szenvedély; illetve nagyon szeretnék eljutni külföldi barlangokba.

- Eddig még ez nem sikerült?

- De, Erdélyben, a Hargitán, meg bihari barlangokban már jártam.

- Anyagilag mennyire megterhelő mindez?

- Az utazás az, ami egy komoly érvágást jelent pénzügyileg. Az a szerencse, hogy egyesületünk – talán Magyarországon egyedüliként- egy nagyon komplett felszerelés-készlettel rendelkezik. Egy köteles barlang bejárásához körülbelül 70 ezer forintos garnitúra kellene - egy ilyenre az egyszerű egyetemista pénze nem elegendő. Szerencsére az egyesületnek van raktáron, s ezt bármikor kikölcsönözhetjük.

- Mennyire élvezed azokat a túrákat, melyekre a gyerekekkel mentek?

- Nagyon szeretem. Van hét testvérem, s már négyet beavattam a barlangászás örömeibe, közülük ketten még csak tízévesek. Szerintem nagyon jó ötlet, mert a gyerekek ennyi idős korukban még nem félnek a barlangoktól. Egy húszéves egyetemista viszont már tud szorongni, érzi, hogy akár nagy baj is érheti.

- Te is szoktál félni?

- Természetesen – ha az ember egy kétszáz méteres aknába ereszkedik le, akkor azt hiszem, ez nem is nagyon furcsállható.

2002. december 7.