Vissza a címlapra!

Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Sarnyai Tibor

Gyerekcsőszök és német esélyeik
Alkalmi munka a vasalástól a faaprításig


Ma már bevett szokás, hogy az elfoglalt szülők - ha megengedhetik maguknak - alkalmakra, de akár állandó alkalmazottként is fiatal lányokat, fiúkat fogadnak fel, hogy azok helyettük a csemetékre vigyázzanak, s közben végezzék el a ház körüli teendőket a vasalástól kezdve a tűzifa felaprításáig. Az igazán vonzó azonban az, ha mindezt nem itthon, hanem külföldön végezhetjük. Írásunkban egy Németországban járt gyerekcsősz segítségével annak jártunk utána, hogy mire számíthatnak a Németországba utazó pesztrák.

Egy kezdő gyerekcsősz akkor választja a legbiztonságosabb utat, ha egy állásközvetítő ügynökséghez fordul. Ezek hirdetései megtalálhatóak az újságokban, az iskolák üzenőtábláin, de még az utcán is. Ahhoz, hogy a közvetítő egyáltalán szóba álljon az emberrel, körülbelül 50 eurót előre kell fizetni. Ezért a pénzért az ügynökség garantálja a kinti munkát, és segít a szükséges okmányok, igazolások beszerzésénél. Először három hónapra adnak tartózkodási engedélyt, ezt később meg lehet hosszabbíttatni. Nekünk, magyaroknak jó hírünk van odakint, mert - ahogy ezt egy gyerekcsősz találóan megfogalmazta - mi már tudjuk, hogy a mikrohullámú sütő az nem tévé. Persze azzal nem árt tisztában lenni, hogy bár nem bánnak a külföldivel rosszul vagy lekezelően a németek, azért azt mindig éreztetni fogják, hogy idegen.

A haladó és a profi pesztonkák nem ügynökségeken keresztül keresnek munkát, hanem egyből a segítséget kereső kinti családokhoz mennek. Ugyanis az, hogy milyen lesz külföldi életük, leginkább a munkát adó családon múlik. Németországban tipikus, hogy pesztrát fogad egy házaspár. A legtöbb német anya azért bízza másra a gyerekét, mert keményen dolgozik vagy tanul, de persze ma már az sem ritka, hogy a gyerek csak púp a hátán a bulizni vágyó szülőnek.

Az egyik legvonzóbb a külföldi munkában, hogy a hazai viszonyokhoz képest jól lehet keresni. Az ügynökségi előírás szerint egy héten harminc órát lehet dajka a magyar, idejének többi része szabad. Ezért - családtól függően - 150-500 eurót kap kézhez. Ezen felül ételt és szállást ad a munkáltató, és van, ahol még saját autót is. Ez így elég vonzónak tűnik, azonban azt sem árt szem előtt tartani, hogy odakint jóval drágább az élet, és az ottani árubőség miatt néha engednünk kell a csábításnak. Az is a családtól függ, hogy mindezekért a juttatásokért milyen jellegű munkát kell végezni. Van, aki tényleg csak a csőszködést várja el, de van, aki olcsó mindenes cselédet akar. Ami még vonzó lehet, hogy a kinti tartózkodásért cserébe egy anyanyelvi szinten beszélt nyelvet kapunk. A külföldieknek számtalan nyelvóra áll rendelkezésre odakint, ezt legtöbbször a család fizeti, így akár minimális nyelvtudással is bele lehet vágni ebbe a nagy vállalkozásba. Mert azt azért ne feledjük, hogy bármilyen jó bulinak is tűnik mindez, odakint hús-vér, nyűgös, csipásszemű gyerekekre kell vigyázni, ami egyrészt nagyon fárasztó is lehet, másrészt igen nagy felelősség.

 

2002. november 25.