Wéber Balázs

Mirabel vonzásában
Lázár Pál tanár, festőművész tehetségről, ihletről, alkotásról

Képei eljutottak Kanadától Japánig, Ausztráliától az USA-ig. Az elmúlt évtized egyik meghatározó művészi élményét számára mégis Európa, a franciaországi Mirabel jelenti. Lázár Pál, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz és Művészettörténeti Tanszékének docense legutóbb októberben éppen lakóhelyén, Szegeden állította ki az elmúlt két év termését. A 62 éves festőművész a megnyitó után vallott művészet és szakma, tehetség és tanulás kettősségéről.

- Mint gyakorló tanár, milyen tapasztalatai vannak a tanítványaival?

- A fiatalok mindig mást akarnak, mint az öregek… Ez teljesen természetes. Azt azonban szeretném megértetni velük, hogy a festészet is egy szakma, aminek ugyanúgy meghatározott ismeretei vannak, mint minden egyéb foglalkozásnak.

- Mégis, ez a művészeti ág tanulás vagy tehetség kérdése?

- A művészetet tanítani nem lehet, de a szakmát azt igen. Akinek van mondanivalója és rendelkezik a mondanivaló kifejezéséhez szükséges szakmai felkészültséggel, abból biztos művész lesz.

-Tehát spiritusz nélkül nem megy…

- Igen, de ez nem elég. Hiába merülnek fel álmainkban csodálatosabbnál csodálatosabb színek, emberi formák, kifejezések, amíg azokat nem tudjuk a vásznon megvalósítani, addig nem beszélhetünk művészetről.

- A kétbalkezesek kerüljék el a tanszéket?

- Még azt sem merném állítani, hogy a kézügyesség alapfeltétel. Vegyük Ferenczy Béni szobrászművész esetét, aki agyvérzés következtében megbénult az egyik oldalára. Ezek után megtanult bal kézzel rajzolni, és azzal ugyanolyan színvonalú akvarelleket alkotott, mint korábban jobb kézzel. Igaz, már nem olyan eleganciával húzta a vonalakat, mint régen, de ami a képekből sugárzott, az ugyanaz volt.

- És Lázár Pál alkotásaiból mi sugárzik?

- Optimista ember vagyok: képeimen azt próbálom kifejezni, hogy az élet a mindenféle rossz cselekedetek ellenére tulajdonképpen szép. Festményeim a látványszerű, ábrázoló festészet és az absztrakció határán mozognak. Vannak olyan műveim, amelyeknél nem állapítható meg, hogy mit ábrázolnak, de vannak olyanok, amelyek nagyon konkrétak. Mégis, felfogásukban, szellemükben hasonlítanak egymáshoz.

- Mostani kiállítása megnyitóján elhangzott, hogy az utóbbi években a konkréttól az absztrakt irányába mozdult el művészete. Minek volt köszönhető ez a változás?

- 10-12 évvel ezelőtt voltam egy francia művésztelepen, Mirabelben, ahol többek között német, lengyel, román, francia, argentin festőkkel dolgoztam együtt. Ott olyan szellemi légkör alakult ki, ami arra inspirált, hogy elvontabb, kevésbé látványszerű képeket fessek.

- Az ön esetében is áll az a megállapítás, amely szerint egy művészt már egy képrészletről is be lehet azonosítani?

-Akinek van egyéni stílusa, azt viszonylag könnyű felismerni. Például Van Gogh esetében elég, ha csak egy darabkát pillantunk meg festményeiből. Remélem, akik ismerik a képeimet, azok egy pillanat alatt meg tudják állapítani, hogy ki volt az alkotó…

- Mennyi időbe telik az, míg ezek az alkotások megszületnek?

- A megvalósulásig eltelő idő minden esetben más és más. Lehet, hogy egy mű egy-két nap alatt elkészül, de van úgy, hogy elkezdek egy képet, aztán csak két év múlva veszem ismét elő és akkor festem újra. S az is előfordul, hogy hosszú ideig dolgozok valamin, folyamatosan átalakítom. Így egy festmény több formulában is megszülethet, más esetben pedig akár három is lehet egymáson egy vásznon … De az is előfordul, hogy egy kép adja az ötletet a következőnek és ugyanazt a témát más összefüggésben, más formában jelenítem meg.

- Sokan úgy képzelik el a művészek életét, hogy egyszer csak megszállja őket az ihlet, éjt-nappallá téve dolgoznak…

- Az ihletet nem kell túlmisztifikálni. Az embert homlokon csókoló múzsa csak ritkán jön el… Az ihlet azt jelenti, hogy az embernek van valami mondanivalója, amit meg akar valósítani. Mindehhez persze szükséges a konkrét élmény. Ez sok minden lehet: egy természeti kép, egy könyv, egy beszélgetés mozzanata, vagy ad absurdum egy színfolt. Ha meglátok valahol egy zöld meg egy sárga színt együtt, ami jól néz ki, akkor megpróbálom ezt képpé alakítani, keresek hozzá egy témát, amin ezt meg lehetne oldani.

- S ha esetleg éjjel jut eszébe valami ígéretes dolog?

- Éjszaka nem dolgozok, hiszen a világítást nehéz lenne megoldani… Az viszont előfordul, hogy éjnek idején eszembe jut valami, amit másnap megpróbálok vászonra vinni. Amúgy én tanítok, tehát ha akarnék sem tudnék hosszú napokon át kizárólag egy alkotáson dolgozni. Akkor festek, amikor otthon vagyok és van szabadidőm.

- El tudja képzelni mindennapjait ecset és terpentinillat nélkül?

- A festészet már hozzátartozik az életemhez. Kiskorom óta ezzel foglalkozom, ilyen környezetben nőttem fel, képzőművészeti iskolákba jártam, a legkülönbözőbb mestereknél tanultam. Gyerekkorom óta ritka az olyan nap, hogy ne fognék ecsetet a kezembe… Igaz, még most sem vagyok biztos abban, hogy egyáltalán festő leszek. Azt mások fogják eldönteni, hogy mi lett, mi lesz az emberből.

2002. november 21.