Búcsú Adrienn

A legjobb hely a világon
Ösztöndíjjal Olaszországba

Az utóbbi években egyre több hallgató veszi igénybe az ösztöndíjas külföldi tanulmányi lehetőségeket a szegedi egyetemen is, többnyire az Erasmus cserediák-program keretében. Akadnak olyan diákok, akik már a nagy út előtt kiutaznak, hogy a nyelvet gyakorolják vagy munkalehetőség után nézzenek, mielőtt beleugranának a mélyvízbe egy idegen országban. Aleksza Tímea, negyedéves kommunikáció szakos hallgató augusztusban jött haza Firenzéből, és néhány nap múlva ismét elhagyja Magyarországot - ezúttal három hónapra.

- Milyen az élet Olaszországban?
- Nagyon tetszett. Egy hónapot töltöttem Firenzében egy nyelviskolában, hogy ne érjen akkora meglepetés, ha az egyetemen három hónapon át gördülékenyen kell majd olaszul beszélnem. Úgy éreztem, nem vagyok erre még felkészülve. Remekül éreztem magam, a környezet csodálatos, az emberek közvetlenek - különösen nagy élmény volt számomra nap mint nap találkozni és beszélgetni velük, akik nem szólhattak hozzám magyarul, és fel kellett találnom magam. Azt hiszem keveseknek adatik meg ez a lehetőség.
- Először jártál kint?
- Nem, tízéves koromban voltam már Olaszországban, méghozzá zarándok-úton a nagymamámmal, a megkeresztelkedésem után. Bejártuk Rómát, Assisit, Velencét, Riminit és San Marino-t.
Emlékezetes utazás volt, ezért is szerettem volna egyszer megismételni.
- Ezek szerint most láttad elérkezettnek az időt erre.
- Gimisként Amerika volt az álmom, aztán Olaszország, de a szüleim annak idején mindkettőre nemet mondtak. Mostanában azonban többen is kimentek külföldre egy időre a környezetemben. Unokatestvérem például egy éve Amerikában tanul.
- Firenze csak bemelegítés volt, hiszen két héten belül
indulsz ösztöndíjjal az Udinei egyetemre. Hogyan kaptad meg a lehetőséget?
- Véletlenül. Idén elég kevesen jelentkeztek az olaszországi ösztöndíjra, talán ez volt a szerencsém. Az utolsó pillanatban érdeklődtem utána, hogy jelentkezhetek-e még, akkor, amikor mások már az eredményeket várták. Nem is reméltem, hogy lehetőséget kapok. Kommunikáció szakosként ugyanis egyáltalán nem mehettem volna ki - ugyanis a kommunikáció tanszék nem tart kapcsolatot semmilyen külföldi egyetemmel - de a másik szakom, a színház-és drámatörténet eldöntötte a dolgot. Ugyanis Udinében, a színháztörténet szakon volt szabad hely. A szüleim ezúttal nem mondtak nemet.
- Mire elég az ösztöndíj?
- Csupán annyira, hogy oda járhatok az egyetemre, és segítenek az ottani ügyeim intézésében. Az ösztöndíj
összege 200 euró (kb. 48 000 forint) egy hónapra, amiből kint nem lehet megélni. Az Erasmus vállal albérlet- és kollégiumközvetítést, de az odautazást magadnak kell kifizetned, a szállást és az ételt is. Ha az általuk
ajánlott szálláslehetőségekből választasz, akkor sem úszod meg olcsón. A kollégiumi díj például 206 euró egy hónapra, ami tehát máris több, mint maga az ösztöndíj, ezért azt biztosan nem veszem igénybe. Valószínűleg diáklakást bérlek, de így sem lesz olcsó. Az étkezési lehetőségek között persze van menza, de az is drága. Kb. 1500 forintba jön ki egy ebéd, ezért úgy döntöttem, magamra fogok főzni. Szerencsére a diáklakásban lehet.
- Szóval ki kell egészítened a jövedelmed valamiből.
- Igen, munkát akarok keresni. Takarítást, mosogatást, bármit. Különben nem fogok kijönni a pénzemből.
- Mit várnak el tőled az egyetemen?
- Öt tárgyat kell felvennem, ezenkívül vizsgát kell tennem egyikből, de a részleteket még én sem tudom. Remélem, nem osztályoznak szigorúan! Az mindenestre biztos, hogy a lehetőségeket ki fogom használni.
- Mire gondolsz?
- Az órákon kívül szeretnék például énekkarra járni.
- Már mondtad, hogy nagy élmény volt a firenzei tanulás, de milyen reményekkel indulsz a mostani útra? Voltak-e rossz tapasztalataid, amiktől most is tartasz?
- Kisebb problémát okozott, hogy nem laktam egyedül, mert nehezen alkalmazkodtunk egymáshoz a firenzei "befogadómmal". Az már nagyobb gond volt, hogy ez a kisgyermekes anya ritkán főzhetett, mert edényt, lábast
egyáltalán nem találtam a lakásban. Tehát nem tudtam főzni, pedig jól jött volna, mert nem volt elég pénzem naponta egy bőséges ebédre. Ráadásul már az első héten összeveszett velem, mert sokat játszottam a kislányával, és féltékeny lett rám! Ennek az lett az eredménye, hogy a hátralevő időben csak a legszükségesebbeket szóltuk egymáshoz…
- …nagyon jó élményed?
- A 26 éves tanárnőnk a nyelviskolában. Kezdőként gyakran elkeseredtem, és ő mindig visszaadta a lelkesedésemet, az önbizalmamat. Amikor beadtam egy dolgozatot, úgy kaptam vissza, hogy egy levelet írt a hátuljára. Pedig akkor csak egy-két hete ismert. Az állt benne, hogy sokat fejlődtem nyelvileg, már sokkal jobbnak tart, és nagy bátorságra vall, hogy nem kértem át magam a könnyebb csoportba, amikor felajánlotta. Tele volt bíztatással. Nagyon meghatódtam, végig tartotta bennem a lelket.
- Ha hazajössz, itthon folytatod a tanulmányaidat. Mik a terveid az olasztanulással?
- Egy alapfokú olasz nyelvvizsga - mivel középfokúm már van más nyelvből -, de leginkább az, hogy rendszeresen kijárhassak Olaszországba, és továbbfejleszthessem a nyelvtudásom. A legjobb hely a világon.
- Mit tanácsolnál az ösztöndíjjal először Olaszországba indulóknak?
- Azt, hogy ne aggódjanak. Ha semmi rossz nem történik, a legnagyobb élményekkel fognak hazajönni. Ha pedig mégis éri őket rossz dolog is, ne bánják, mert már maga az, hogy kiutazhatnak, egy nagyon nagy szerencse és élmény.

A cikkhez kapcsolódó linkek:

2002. október 15.