Az
ország első embere is megtisztelte a Szegedi Tudományegyetem napját jelenlétével.
Az ünnepség után a Magyar Televízió és a Médiatudományi Tanszék tévéstábjának
lehetősége volt arra, hogy egy-egy kérdést feltehessen Mádl Ferenc köztársasági
elnöknek.
Az alábbi interjú a kollégák kérdései alapján készült szerkesztett változat.
- Miért
tartotta fontosnak, hogy eljöjjön a Szegedi Tudományegyetem Napjára?
- Nagyon szeretem Szegedet, sokat és sokszor voltam itt. Szakmai pályafutásom
során számtalanszor megtisztelt már az egyetem meghívásával. Nem egy Szegeden
végzett későbbi kollégámnak voltam opponense. Emlékszem, amikor 1993-ban
Szent-Györgyi Albert születésének százéves évfordulóján képviseltem a
kormányt, mert Antall József miniszterelnök úr akkor már elég sokat betegeskedett.
A Nemzeti Színházban mondtam el a köszöntőt, amit még ő állított össze
nekem. Rengeteg jegyzetet, feljegyzést kaptam tőle, amikből könnyedén
készítettem el a köszöntőt. Visszatérve a kérdésre: mint köztársasági
elnök azért jöttem, mert meghívtak. Persze nem ennyire egyszerű: a köztársasági
elnök ilyen alkalmakkor, amikor egy egyetem szellemi teljesítményét bemutathatja
azzal, hogy egyik munkatársának kitüntetéses doktori címet és a Magyar
Köztársaság címerével ékesített aranygyűrűt átadhatja, akkor illik megjelenni
a köztársasági elnöknek is. Azzal, hogy én adhattam át a gyűrűt, kvázi
az egész nemzet nevében gratuláltam dr. Geretovszkyné Varjú Katalinnak.
-
A tudomány mennyire fog felértékelődni, ha belépünk az Európai Unióba?
- A világ tudományos életében eddig is fontos szerepe volt a magyar tudománynak,
a tudósoknak, kutatóknak. A világ elismerését megszerezni elég nehéz dolog.
Az egyéni boldogulás, kiteljesedés, karrier megvalósítása ebben a nagy
versenyben hatalmas teljesítmény. Ebben most már nemcsak módunk van részt
venni, hanem rá is vagyunk kényszerítve. Ehhez nagyon komoly szellemi
teljesítményre van szükség, olyanokra, melyeket ma itt elismertek. Ma
már az igazi örömöt az jelenti, ha dolgozhat, és elismerik azt, amit csinál.
Természetes, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjaként sokkal nagyobb
lehetőségeink lesznek majd, de ezeket a lehetőségeket nagyon nehéz lesz
megragadni, hiszen bizonyos esetekben sokkal többen pályázhatnak mondjuk
egy adott kutatási területen. Sokat fog számítani, hogy az oktatók a külföldi
tanulmányutakon, kutatási pályázatokon milyen eredményeket fognak elérni,
s hazajőve miket sikerül majd megvalósítani belőlük.
- Ön szerint hol van a vidéki egyetemeknek a helye a mai magyar felsőoktatás
rendszerében?
- Szerintem ez a jelzős szerkezet csak földrajzi értelemben létezik. Tudományos
értelemben, a lehetőségeket, a kutatási eredményeket szemügyre véve nem
hiszem, hogy különbséget lehet tenni vidéki és fővárosi egyetem között.
A Szegedi Tudományegyetem világhírű. Ehhez a hírnév eléréséhez nem kellett
a fővárosban lennie. Számos nagy tudós indult el innen. De nemcsak a szegedire
igaz ez, hanem a többi vidéki egyetemre is. Legföljebb abban lehet különbség,
hogy a fővárosban jobban koncentrálódik a tudomány, több egyetem van,
míg egy vidéki városban csak egy. A magyar felsőoktatási rendszert nem
lehet vidék-Budapest ellentétpárba kényszeríteni.
- Nemrég volt a Magyar Tudomány Napja. Most eljött a Szegedi Tudományegyetem
Napjára. Elegendők-e ezek a napok arra, hogy igazán megbecsüljük azokat,
akik ilyen magas szintű szellemi munkát végeznek?
-
Elég nehéz erre válaszolni, mindenesetre ezek a rendezvények arra alkalmasak,
hogy megálljunk egy kicsit, tisztelegjünk nekik, és előtérbe állítsuk
ezeket a jeles személyiségeket. Hogy elég-e? Nem tudom. Biztos, hogy jó
volna, ha több ilyen nap lenne. A nagy számú érdeklődők, a kitüntetettek
névsora és száma mindenesetre jelzi: szükség van ezekre a napokra, szükség
van a főhajtásra. Nem egy területre csak ezeken a napokon figyel fel az
átlagember. Szerencsére kezdenek "divatba jönni" az ehhez hasonló
megemlékezések. Az is hozzá tartozik az igazsághoz: vannak más módjai
is annak, hogy elismerjük tudósaink, kutatóink elért eredményeit.
|