Vissza a címlapra!

Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja



Schwartz Noémi

Az utazó
Beszélgetés Feleky Gábor szegedi bölcsészhallgatóval spanyol és marokkói útjáról



Feleky Gábor szegedi egyetemista, még csak huszonnégy éves. Már van egy közgazdász diplomája, de ezt egy vallástudományival is ki akarja egészíteni. Hogy ötvözhesse a kettő eredményeit. Próbálkozott újságírással, nyelvet tanít. Emellett nem egy otthonülő típus: nemrégiben marokkói képeiből rendeztek kiállítást, s pár hónapja jött haza Spanyolországból, ahol fél évet töltött.

- Némrég zárt be egy fotókiállításod a Szegedi Ifjúsági Házban a marokkói fotóidból... Felkerestek, hogy szeretnék kiállítani a képeidet?

- Éppen szerveztek egy kiállítást az Ifjúsági Házban, egy Casablancában élő textilművész hölgy munkáiból. Mivel elég kevés munkát tudott elküldeni, felmerült a lehetőség, hogy kiállítsák a Marokkóban készült fotóimat, mert ez jól kiegészítené a szőtteseit, és igent mondtam a felkérésre.

- Honnan jött az ötlet a marokkói utazásra?

- Amikor a lektorátuson spanyol nyelvet tanultam, elhatároztuk a többiekkel, hogy elmegyünk Spanyolországba, és teszünk egy körutazást. Végül csak ketten maradtunk, és ha már Spanyolország, akkor lementünk Marokkóba is. Nagyon szép volt, rendkívüli élmény. Jó volt hátizsákos turistaként utazni, megismerkedtünk az emberekkel a kisebb településeken, a vonaton. Viszont megvolt az a hátránya, hogy ahol nagyobb, turistajellegű városokba keveredtünk, ott gyakorlatilag nem tudtunk nézelődni, mert a helyiek mindenféle ajánlatokkal kerestek meg minket, a nagy fehér embert. Hogy eladjanak neked néhány dolgot, hogy beinvitáljanak az üzletükbe, hogy megmutassanak neked néhány dolgot, hogy pénzt kérjenek. A kisebb településekben inkább mosolyognak az emberre, furcsán néznek, hogy mit keres itt egy külföldi. Itt mindenki beszélgetős kedvében van. Természetesen az arab mellett beszélnek franciául, és általában angolul is, sőt, északon spanyolul is. Tehát a kommunikáció sem olyan nagy gond. Az ott készült képeimet, amiket kiállítottak, személyes használatra csináltam, mert szeretek fényképezni. Szeretem a szépséget megörökíteni. Úgy tűnik, elég jól sikerültek, ha kiállították őket. Az emberek többsége magának fényképez, szeretné megörökíteni, amit lát, és szeretné ezt másoknak is megmutatni. Így voltam vele én is.

- De egy későbbi spanyolországi utad során nem csak nyaralni mentél…

- Önkéntesként dolgoztam kint fél évet egy hegyi kisvárosban. Észak-Spanyolországban húzódik a több mint ezer éves, nyolcszáz kilométeres santiago de compostellai zarándokút. Vagy ahogy külföldön ismerik, az El Camino, az Út. Néhányan spirituális, néhányan vallási, de legtöbben turisztikai célból teszik meg ezt az utat, ami egy hónapot vesz igénybe. Mi ennek az útvonalnak az elején dolgoztunk egy hat fős nemzetközi csoportban. Az volt a feladatunk, hogy ahol a zarándoklat a spanyol-francia határon elkezdődik, egy kis bódéban információt adtunk az embereknek. Hogy merre menjenek, mire számítsanak, mire figyeljenek. Két másik faluban pedig zarándokszállásokat üzemeltetünk, amik általában ingyenesek, vagy nagyon olcsók.

- Te is végigcsináltad?

- Én az első száz kilométert csináltam végig gyalog, ugyanis ezen a részen dolgoztunk, ami az aragóniai régiót fedi le. Figyeltük a zarándokok megelégedettségét, interjúkkal, kérdőívekkel, szállások miniségéről kérdeztük őket, hogy min lehet javítani. Sajnálom, hogy az egész utat nem tudtuk megtenni, de talán majd máskor.

- Újból megcsinálnád ezt a félévet?

- Nem. Egyszer jó volt, tanulságos. Úgy gondolom, hogy megérte kimenni, de ennyi elég volt.

- Közgazdászként végeztél, de most vallástudományt tanulsz…

- Igen, másodéves levelező hallgató vagyok. Úgy sikerült kimennem Spanyolországba tavaly, hogy előrehoztam a vizsgáimat. Még a szorgalmi időszakban sikerült minden tantárgyból levizsgáznom. Most meg folytatom az itteni tanulmányaimat, amellett, hogy sikerült végre közgazdászként elhelyezkednem.

- Mint?

- Mint elemző egy kis szegedi kft-nél.

- Próbálkoztál más területen is?

- Igen, egyrészt mivel nehéz közgazdászként elhelyezkedni, másrészt jó, ha az ember több területen kipróbálja magát. Jelenleg is magántanítok, angolt egyelőre, és szeretnék a spanyol felé bővíteni. Valamint próbálkoztam újságírással is, de úgy éreztem, hogy az nem nekem való.

- Miért?

- Talán azért, mert abban a formában, ahogy engem érdekel, nem biztos, hogy mást is érdekel. Úgy éreztem, hogy gyakran a tényekre rátelepszenek a vélemények, vagy olyan dolgok, amik csak a terjedelem növelését szolgálják. És annak nincs értelme, hogy ember azon dolgozzon, hogy az elvárásoknak megfelelő cikket írjon, és nem érzi a magáénak a végterméket.

- Mit tervezel a jövőben?

- Szeretnék közgazdászként valamelyest előrejutni, de terveim között szerepel közgazdaságtudomány és a vallástudomány valamilyen formájú ötvözése is, és az egyetemen maradás akármilyen formában. Egyelőre még nem látom ennek az egész folyamatnak a végét. De úgy gondolom, mind a vallás hatása a gazdaságra, mind a gazdaság hatása a vallásra viszonylag jelentős és kutatható téma. Elég csak arra gondolni, hogy mennyi pénzt hoz Szaúd-Arábiának a zarándoklat, vagy a szentiratokban mennyi gazdasági kérdést fedezhetünk föl. Szerintem rengeteg terület van, ahol a kettő találkozik, bár furcsa első hallásra a kettő ötvözete.

 

2005. 03. 23.