|
alcím
Emlékszem arra a téli napra, amikor először engedtek a közelébe. Tudtuk, hogy készülődik valami, mindenki csak erről beszélt, néhány bennfentes már látta is, de a legtöbben csak vártunk. Vártuk a nagy napot, amikor nagy és fontos emberek jöttek köszönteni őt, a legújabbat, a legszebbet, a szívünk csücskét. Ahogyan minden újszülöttről, róla is ódákat zengtek a hozzá közelállók, nála drágábbat, nagyszerűbbet nem hordott még hátán az öreg Föld. Csodálatos pályafutását már akkor előre látták: mindenki által szeretve és tisztelve jár majd generációja élén, mutatja az utat a fényes jövőbe, és hamar eljön a nap, amikor elcsodálkozunk, hogyan is élhettünk nélküle.
Még csak egy éves. Kortársai ilyenkor már segítség nélkül járnak, felismerik a környezetükben élőket, megértik, ha szólnak hozzájuk, és általában a hallottaknak megfelelően cselekednek. Csiszolt és veretes párbeszédeket még nem folytatnak, de már önállóan esznek és isznak, és mosolyukat kedves tejfogak dekorálják. Képesek elfoglalni magukat, és játékukkal szórakoztatni környezetüket, de mindig szemmel kell tartani, mit csinálnak éppen, különben komoly meglepetéseket okozhatnak.
Ezek szerint a mi kis hősünk is teljesen normális egyévesnek tekinthető. Halad ő is a maga útján, az embereket nemcsak felismeri, hanem névnapjukon személyre szólóan köszönti is, sőt, azt is számon tartja, hányan látogatták már meg. Az egyszerűbb, gyakrabban felmerülő problémákat már tudja kezelni, bár egyesek szerint nem párbeszédképes, csupán egyoldalú üzengetések segítségével kommunikál, és bármiféle problémát a korára egyébként jellemző „Nem tudom” formulával hárít. Remekül elszórakoztatja magát, különböző programokat szervez, de mindig figyelni kell arra, miben is sántikál, mert könnyen okozhat meglepetéseket.
Egyéves korára a hozzá fűzött remények egy részét máris beváltotta: összehozza a körülötte élőket, látogatói órákig kellemesen elbeszélgetnek egymással, feledve tudományos munkálkodásukat, bokros teendőiket. Ha nem is szeretheti mindenki, azért már léteznek olyanok, akik nehezen tudnak meglenni nélküle. Vannak, akik büszkén mutogatják őt mindenkinek, hiszen nála szebbet, okosabbat és gyorsabban fejlődött nem hordott még hátán az öreg Föld. Mások egy fagyos high-tech generáció pöffeszkedő tagjának tartják, aki csak villogtatja drága és haszontalan játékait. Megint mások arra panaszkodnak, hogy kilóg a családból, senkire nem hasonlít a felmenői közül, nem tiszteli a hagyományokat.
Pedig még csak egy éves. Nem forradalmár, nem csodagyerek, még csak nem is rosszcsont. Vannak hibái, vannak előnyei, néha dühítően merev, máskor meglepően könnyen alkalmazkodik. Még csak egy éve van köztünk, sokat kell még tanulnunk róla, és biztosan ő is fog még fejlődni. Addig is legyünk türelemmel.
És virtuálisan nyújtsunk át neki egy tortát.
Boldog születésnapot, kedves TIK!
|
