Vidákovics Zoltán

Európa és a biológiai forradalom

Dudits Dénes előadása a gének világáról, a növénynemesítésről és a biopoliszról
Európa és a biológiai forradalom címmel Dudits Dénes akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ vezetője tartott előadást április 2-án, az Európa Egyetem című előadássorozat részeként a Móra Ferenc Múzeum dísztermében.

Az EU-csatlakozással kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy országunk miben, hogyan és mennyi idő alatt lehet versenyképes tagja a közös Európának. Dudits Dénes a kérdés biológiával, ezen belül is a növénytermesztéssel és –nemesítéssel kapcsolatos vetületeit tárta az érdeklődők elé.

Az előadás elején vázlatos bevezetést kaptunk a gének világába. Annak, aki utoljára a középiskolában foglalkozott komolyabban biológiával, bizony ennél a résznél igen komolyan meg kellett erőltetnie magát, hogy ne veszítse el a fonalat, melyet az előadó sodró lendületű beszédben gombolyított le. Dudits Dénes elmondta, hogyan jutottak el a kutatók a DNS mint örökítőanyag a leírásától a génklónozásig. Ez utóbbi kutatási fázis a ’80-as évek elején kezdődött a növénytermesztés területén, és azóta is gőzerővel fejlődik. Megtudtuk: Európa ma genomika-lázban ég, a kutatási programok mind e tudomány köré szerveződnek.

A bevezetés után a génkutatás és a növénynemesítés összefüggéseiről hallhattunk. A növényi gének kutatásában sokáig egyedi gének izolálása, felhasználása folyt, a kutatás fejlődésével viszont a szegmenálási módszerek, szegmenátorok lehetőségei nőttek. Mára egész „szegmenálógyárak” jöttek létre, melyekben teljes szervezetek feltérképezése folyik. Ezekben a kutatóközpontokban növények teljes DNS-szekvenciáit írják le. Dudits akadémikus példaként a rizs DNS-állományának feltérképezését hozta fel, mely a génkutatásban rohamosan fejlődő Kína kutatóinak köszönhető.

Ahogy a kutatási módszerek, eredmények tökéletesedtek, lehetővé vált a DNS-molekulák tetszés szerint való variálása. Ez pedig azt jelentette, hogy új tulajdonságokat lehet szerezni egy élőlénynek. Ma már nincs olyan növényi rész, funkció, mely ne lenne előállítható, „cserélhető”, transzformálható.

A génkutatásban óriási lehetőségek rejlenek. Az egyik rendkívüli fontosságú terület az egészséges, jó minőségű termények nevelése. Mára mindennapossá vált a növények rezisztens génjeinek izolálása, a vegyszerekkel, kórokozókkal szemben ellenálló termények előállítása. Dudits professzor elmondta: minden általunk elfogyasztott élelmiszer, vagy növény genetikailag módosított. A közvélemény általában idegenkedik a génmanipulált élelmiszerektől, pedig ezek termesztése biztonságos, minőségük – lásd az előző példát – sokkal jobb lehet a szokásos módon termesztett növényekénél. Az Európai Unió vezetői nyilatkozataikkal is igyekszenek ezeket az előítéleteket eloszlatni. Többször elhangzott már részükről: a géntechnológiával nemesített élelmiszerek biztonságosabbak, pontos, megbízható fejlesztésen mennek keresztül. Sőt folyamatosan készülnek, útban vannak azok a transzgeniális termékek, melyek az egészségmegőrzést és az élelmiszer minőségét javítják, a fogyasztók, az emberek érdekeit szolgálják. Példaként az „aranyrizs” történetét hallhattuk. A világon körülbelül 250 millió gyermek szenved az A vitamin hiányában. A kutatók viszont a géntechnológia segítségével kifejlesztették ezt a magas karotin-, így A vitamin-tartalmú rizst. A folyamatot érzékeltetendő, Dudits Dénes egy grafikon segítségével mutatta be, hogy a géntechnológiával létrejövő növények termesztése évről évre nő. 2001-ben már 50 millió hektáron folytak ilyen munkálatok, melyek során még nem történt természeti katasztrófa. Az előadó figyelmeztetett: a betegségek, a kórokozók, az egészségesebb növények termesztése mellett fel kell arra is készülni, hogy a közeli jövőben a világnak sokkal több élelmiszerre lesz szüksége; a géntechnológiát tehát ilyen irányban is alkalmazni kell.

Mint azonban megtudtuk, az ismertetett módszerek alkalmazásával és hasznosításával nincs minden rendben. A hasznosítási elképzelésekben törésvonal van Európa és Amerika között. Probléma, hogy a szabadalmak 80-90 százaléka az amerikaiaké, ezek bevezetése pedig Európában igen hosszadalmas. Az ügy hátterében egy tudatos lassítási folyamat áll, mely a meglévő piacok védelmét szolgálja.

A világszínvonalú kutatási tevékenységet folytató SZBK vezetője elmondta: a tudományos munka szempontjából az intézmény mindennapi élete nem változik a csatlakozás után, hiszen évek óta szerves része, résztvevője az európai kutatási programoknak. Ebben tehát versenyképesek vagyunk Európával, viszont az elmúlt években mindössze háromszor-négyszer fordult elő, hogy szellemi termék komoly anyagi bevételt jelentett a kutatóközpont számára. Szeged azonban kitartó munka eredményeként „biopolisszá”, versenyképes szellemi és gazdasági központtá tehető az EU-n belül.

Dudits Dénes szerint a kitörés lehetőségei adottak: a városban több mint ezer élettudományi kutató dolgozik, emellett évente 600 diplomát és hatvan-hetven doktori címet osztanak ki ugyanezen területen. Ez hatalmas szellemi potenciál, melyre lehet alapozni, és amelyet nagy hiba lenne eltékozolni. Az elképzelések szerint a genomika és a bioinformatika lenne a központi aktivitási pont. Mindezek fölé egy működőképes struktúrát kell létrehozni, mely integrálná ezeket a terveket. Ez pedig már meg is történt egy konzorcium formájában.

A koncepció fontos eleme még a kutatói kezdeményezésű kisvállalkozások segítése. Azonban nehéz olyan szakembert találni, akinek gazdasági, üzleti tapasztalatai is vannak. Ezért a kutatási vállalkozási menedzserképzésre is gondot kell fordítani, ezt elősegítendő a manchesteri egyetemmel született is egy megállapodás.

Az előadó elmondta: a biopolisz-tervezet akkor lesz sikeres, ha a régióban kisvállalkozások jelennek meg, valamint európai kutatási programokat sikerül a városba hozni. Viszont – tette hozzá Dudits Dénes – a siker érdekében vállalni kell a kockázatot is.

2003. május 6.