Sörös Judit

Mint egy falat kenyér
Mindenkit érdeklő kérdéseket vitattak meg a III. Szegedi Pszichológus Napokon

Az ötödéves pszichológus hallgatók álmaként született meg a Szegedi Pszichológus Napok. A rendezvényt a Szegedi Pszichológushallgatók Egyesülete szervezte meg a Diákcentrum segítségével.

Fehér papírlapokra rajzolt, útmutató nyilak, az ebédszünetről lassan, beszélgetve a BTK felé sétáló öltönyös- kosztümös férfiak és nők, és persze rengeteg egyetemista. Ez a kép fogad, amikor szombaton, a III. Szegedi Pszichológus Napok első, kezdő napján a Bölcsészkar épülete elé érek.

Felrohanva a lépcsőn, az Auditorium Maximum előtt mosolygós hostessek és szervezők, színes prospektusok, sütemény és tombola színes kavalkádját találom, s ekkor igencsak el kell gondolkodnom azon, hol is járok. Sztereotípiáim szerint egy pszichológiával foglalkozó rendezvénysorozat száraz, érthetetlen előadások végtelennek tűnő sorozata. Ehelyett azonban érdekes, hétköznapi, de mégis fontos, mindenkit egyaránt foglalkoztató kérdések kerültek a kis, citromsárga prospektusra: para-, illetve narratív pszichológia. S talán nem véletlen, hogy egyetemi előadásokat megszégyenítő tömeget vonzott a párválasztás, szerelem, szexualitás című kerekasztal-beszélgetés.
"Az előző két évben főleg szakmai jellegű volt ez a rendezvény. Az ideivel két célunk volt: egyrészt a tanszék bemutatása, másrészt az, hogy a nem pszichológusok körében tudományos kereteken belül népszerűsítsük ezt a szakot, s közelebb vigyük hozzájuk." – mondta Bahr Kata, a hostessek koordinátora.

A lassan hagyománnyá váló program díszvendége Ranschburg Jenő volt, aki lenyűgöző közvetlenséggel, csillogó szemekkel beszélt a feleségével való megismerkedéséről, s arról, hogy ez a szerelem a mai napig tart. Emellett megdöbbentő természetességgel mondta ki, hogy "hátulról bevágta neki". Természetesen nem csak erről esett szó: megtudhattuk, hogy a legtöbb ember számára az arányos arc a szép, s hogy a férfiak tudat alatt az öregedésre kevésbé hajlamos női arcot keresik, amelynek ismertetőjegyei a magas homlok, nagy, kerek szem, telt ajak. Egy klinikai szexuálpszichológus beszélt a leggyakoribb szexuális zavarokról, amelyekkel felkeresik, a 80 éves Aszódi Imre bácsi hihetetlen frissességgel és szellemességgel többek között a maszturbációról és arról, miért nem merünk beszélni Magyarországon a szexről pont a partnerünkkel. Ez az előadás utáni kérdésfelvetéseknél is kiderült: pár halk kérdéstől vagy hozzáfűznivalótól eltekintve mindenki kimenekült a teremből.

A rendezvényen a tanszék oktatói, egyes szakirányai is bemutatkoztak. Második tévhitem szerint ennél unalmasabb dolgot nem is találhattak volna ki. Nem kis megdöbbenésemre azonban itt is egészen más hozzáállással találkoztam: az egyes témák lelkes kutatói, szószólói nem a szakzsargon mögé bújva adtak elő, hanem megpróbálták az adott irányzatot hozzánk, az átlagemberekhez legközelebb hozni.

Hogy csak néhány jellemző példát említsek: gyermeknevelés (kisgyermekektől a serdülőkorig), valóság show-k szereplői, amerikai sikerideál magyar módra, szektákba való bekerülés okai.

Úgy tűnik, ezen témák telibe találtak, ugyanis rengeteg átlagembert sikerült megszólítaniuk: a különböző szakok hallgatói mellett volt itt családanya vagy bolti eladó.

"A foglalkozásom műszaki karbantartó, de nagyon érdekel a pszichológia, minden rendezvényre igyekszem eljutni, sőt a pszichodráma csoport tagja is vagyok." - avatott be minket mindennapjaiba egy szimpatikus, öltönyös, ősz férfi.

A passzív, befogadó szerepnél azonban jóval többet kínált ez a rendezvény: aktív műhelymunka is folyt, amelynek keretében különböző tréningeken volt lehetőségük a résztvevőknek az önfejlesztésre, önismeretre, s ezáltal képesek lehettek felfedni és megoldani legbensőbb problémáikat, félelmeiket, szorongásaikat. Mozgás-, és táncterápia (ahol a ritmikus mozgás ellazító, gyógyító erejének kipróbálására volt lehetőség), pszichodráma (amelynek során már megtörtént élethelyzet újrajátszása tart eléd tükröt, s mutatja meg, ki is vagy valójában) és pályaszocializációs tréning- ezek voltak a legnépszerűbbek ezen a hétvégén.

S ezzel még mindig nincs vége! A jó kis lelki munka után a jól megérdemelt pihenés következett. A Pszichológus Napok a legkülönfélébb szórakozási lehetőségeket nyújtotta: szombat esti táncháztól a bekötött szemmel „végignézett” Láthatatlan Színházon át a vitafórummal összekötött filmvetítésig. A szintén szombat esti JATE-buli fénypontja a tombolahúzás volt, ahol a leginkább motiváló nyeremény az ezerötszáz forintos Boci-utalvány volt.

Kisebb technikai és teremkeresési, ide-oda vonulós problémáktól, illetve a filmvetítésen a férőhelyhiánytól eltekintve minden tökéletesen zajlott. Mindenki mosolygós, lelkes és segítőkész volt. Sőt, a Diákcentrum standjánál még pszichológussal is lehetőség nyílt megbeszélni a problémáinkat, persze csendben, egy másik teremben, gőzölgő tea mellett.
Nekem nagyon tetszett. S ami még lényegesebb, rajtam kívül még kétszáz embernek.

2004. március 9.