Dr. Mészáros Rezső 1995 óta rektor. A JATE-n kezd, majd az integráció után a Szegedi Tudományegyetem élén folytatja. Idén július 31-én jár le a mandátuma, hivatalát új intézményvezetőnek adja át. Bár sokaknak továbbra is rektor úr marad, a hivatalos alkalmak kivételével, ahogy mondja, szerencséjére senki sem szólítja így.

– A Szegedi Tudományegyetem megalakulásával különböző képzési profilú és anyagi finanszírozású intézetek lettek az egységes egyetem részei. Tudnak-e a karok Szegedi Egyetemben gondolkodni, vagy megmaradt a különállás az intézmények között?

– Három év telt el az integráció kezdete óta. Minden erőfeszítésünkkel azért dolgoztunk, hogy létrejöjjön az egységes egyetem. Ez hosszú folyamat, de sikerült létrehozni azt a formát, ami segíti az egység megteremtését. Minden héten ülésezik a Dékáni Főigazgatói Kollégium. Ez az informális tanácsadó testület az egyetem legfontosabb aktuális feladatait beszéli meg, döntéseket készít elő kötetlenül, de teljesen nyíltan, néha igen hevesen és őszintén. Az Egyetemi Tanács ülései előtt szükség van erre a fórumra, mert ugyan a rektornak joga van arra, hogy döntéseket készítsen elő, de a felelős vezetőtársaim bevonásával ez sokkal szerencsésebb.A magyar felsőoktatás életében az integráció új dolog. Volt JATE, SZOTE, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, voltak kisebb összevonások, korrekciók, de ilyen óriási méretű egységesülés még nem. Tanulnunk kell ezt a kisváros méretű koncentrációt, amely hatezerhétszáz alkalmazottat, harminckétmilliárd forintos költségvetést, huszonöt-harmincezer hallgatót jelent. Nem lehet játszadozni, kísérletezgetni, ezért az előkészítő folyamatnak nagyon alaposnak kell lennie, hogy döntésünk a lehető legoptimálisabb mértékben megalapozott legyen.

– Bár még csak három év telt el az integráció kezdete óta, mi az, amit sikerként könyvelhetnek el?

– Ha egy mondatban akarom megfogalmazni, azt mondanám, nem volt törés a tevékenységünkben, a nemzetközi kapcsolatrendszerünkben, a belső kommunikációban. Folyamatosan működtünk, nem állt be zavar az oktatásban és óriási volt az érdeklődés a Szegedi Tudományegyetem iránt. Az elmúlt hat évben folyamatosan ellátogatott az egyetemre az államfő, előbb Göncz Árpád, majd Mádl Ferenc. Nem jönnének el, ha nem tartanák értéknek egyetemünket. Kutatásaink sikeresek; az elmúlt évben, a legnagyobb mértékben a mi OTKA pályázatainkat támogatták, oktatóink, kutatóink tevékenysége az egyik legkiemelkedőbb az országban.

Az összevonásnál az egykori intézmények korábbi önállósága megszűnt. A JATE, a SZOTE, a tanárképző főiskola karok lettek, s ezzel elvesztették identitásukat. Az átmeneti időszakban a karok vezetőivel közös nevezőre jutottunk abban, hogy ne a múlton keseregjünk, hanem előretekintsünk. Beszélünk, és természetesen vitatkozunk egymással, hiszen különböző múltú, anyagi kondíciójú, különböző filozófiájú és felelősségű karok olvadtak össze. Egy év telt el, hogy megértsük egymás gondolatait, felelősségét. Ebben a szituációban mégis folyamatos volt a tevékenység, míg az ország más egyetemein nem volt mindenütt ilyen egyetértés.

– Mik azok a feladatok, melyek az egyetemre, az új rektorra várnak?

– Egyrészt tovább kell folytatni az egységesülést, másrészt fel kell gyorsítani. A középiskolások száma csökken, az intézményhálózat viszont az integrációval csak új konfigurációt vett fel. Így a hallgatókért folytatott verseny a kisebb merítésű bázis miatt rendkívül élessé fog válni. Ezért az új rektornak, az új vezetésnek meg kell találni azt a metódust, filozófiát, azt a technikát, pr-t, mellyel minél több hallgatót vonzhat ide.
Először a hallgatók életkörülményein kell javítani. Ha a kollégiumi helyzet, a színvonal, a tanulási lehetőségek nem javulnak lényegesen, akkor a hallgatói létszám nem tartható. Ezért volt jó döntés 1996-ban, hogy új könyvtárat építsünk. Nemcsak a könyvek javítják a tanulási lehetőségeket, hanem a nyolcszáz férőhelyes internet kapcsolat is, ami Közép-Európában a legnagyobb lesz.

A következő lépés olyan új szakok megindítása, amely a magyar társadalom számára nélkülözhetetlen. Nemcsak a sztenderd szakok továbbvitelére van szükség, hanem egy rugalmas szakkínálatra. Sajnos ezt az akkreditáció lassúsága kicsit akadályozza.

Aggályaim vannak a szakok közötti átjárással, mert két-három szak elvégzéséhez, ha magas színvonalat akarunk elérni, ész és idő kell. Azt javasolnám az utódomnak, hogy az európai uniós tagsághoz közeledve a nyelvtudást erőltesse. Inkább egy szakot végezzenek el a hallgatók tisztességesen, de beszéljenek két-három nyelven. Így a Szegedi Tudományegyetem az európai egyetemek felső egyharmadába kerülhet. Néhány szakja, például a matematika most is ott van a világ legjobb tízében. Ha azt akarjuk, hogy átlagosan is Európában az első harmadban legyünk, akkor az alapképzésben minél több kurzust kell idegen nyelven meghirdetni. Ez elősegíti a mobilitást, hogy a hallgatók külföldre mehessenek, és külföldről jöhessenek hozzánk. Ez a folyamat nem új, mivel a volt tagintézmények már az integráció előtt megtették a kezdő lépéseket. Szervezetileg tíz éve vagyunk tagja az Európai Egyetemek Szövetségének, de tovább kell menni ezen az úton. Ezért értek egyet az oktatási miniszter, Magyar Bálint elképzelésével, hogy olyan színvonalú kollégiumot építsünk, ami a nyugati hallgatók számára is elfogadható.

– Ha ma egy hallgató meghallja azt a szót, rektor, két dolgot biztosan tud. Egyrészt a rektor a legfőbb intézményvezető, másrészt ő adja meg az utolsó lehetőséget egy nehéz vizsgára. De ennél többet nem nagyon tudunk. Ezért kérdezem, mik a rektor legfőbb feladatai?

– Ez rektorfüggő. Egy egyetem igazi, nemzetközi rangját, a diploma értékét a professzori kar minősége adja. Ezért a rektornak az a feladata, hogy nyugodt légkört biztosítson, hogy az anyagi támogatások, a kapcsolatrendszer rendelkezésre álljanak.
Rektorságom alatt a felsőoktatási törvényben leírtak mellett azt tartottam a legfontosabbnak, hogy biztosítsam ezt a nyugalmat az oktatáshoz, a munkához és a hallgatóknak a tanuláshoz. Az egyetemet lehetőleg meg kell védeni a külső hektikus hatásoktól, a napi politikától, mert az egyetem neveli a jelen és a jövő értelmiségét. Az igazi munka ezért nem a rektori szobában folyik, hanem a tanszéken.
Személy szerint pedig annak örülök, hogy a hivatalos eseményeken kívül az utcán, az Ady téren, az orvoskaron mindenütt a keresztnevemen szólítanak.

– Augusztus elsején adja át hivatalát. Ezt követően milyen tervei vannak?

– Visszaveszem a korábbi tanszékemet. Az oktatást is folytatom, mivel óráim eddig is voltak, mert kis tanszék vagyunk. Elsősorban azonban a PhD-kel szeretnék foglalkozni. A Rektori Konferencia is számít a munkámra, amit szívesen vállalok. Korábban két évig voltam a konferencia elnöke. Az akadémia 2001-ben választott levelező tagjává. A jövő kérdése, emellett mi vár még rám.

2003. április 3.