Hét
pályázó az SZTE rektori székére
Megszólalnak a jelöltek
Áprilisban
választja meg az Egyetemi Tanács (ET) az SZTE új vezetőjét. Mészáros
Rezső, a jelenlegi rektor nem pályázik, így mindenképpen új rektora
lesz az egyetemnek, akinek augusztus 1-jétől három évre szól majd
a megbízatása.
A tisztségre heten pályáztak, köztük két főiskolai kari főigazgató:
Galambos Gábor, a tanárképző, illetve Szabó Gábor,
az élelmiszeripari főiskola jelenlegi vezetője. Két orvosprofesszor
is pályázott: Benedek György, aki most az SZTE tudományos
rektorhelyettese, illetve Dux László egyetemi tanár. A természettudományi
karról is két professzor nyújtott be pályázatot, Csirik János
egyetemi tanár és Visy Csaba, a jelenlegi oktatási rektorhelyettes.
A bölcsészettudományi karról a jelenlegi dékán, Berta Árpád
pályázta meg a rektori tisztet.
A pályázatokról majd az ET dönt oly módon, hogy a 39 szavazattal
rendelkező testületben a végső szavazáskor legalább 20 szavazatot
kell megszereznie a győztes jelöltnek.
Sorozatunkban a rektorjelölteket faggatjuk vezetői koncepciójukról,
és arról, hogyan képzelik el az egyetem jövőjét, saját kutatói pályájukat,
ha az ET őket választja meg rektornak.
|
A bölcsészkar
dékánja, dr. Berta Árpád bár jól érzi magát jelenlegi feladatköreiben,
úgy véli, nagy kihívás lenne, ha végre tehetne valamit azért, hogy jobban
menjenek a Szegedi Tudományegyetemen a dolgok. A rektorjelöltekkel készült
interjúsorozat keretében a BTK Altajisztika Tanszékének vezetőjét az egyetem
megoldásra váró gondjairól, rektori programjának fő kérdéseiről és az
esélyekről kérdeztük.
- A pályázat
kiírása óta kiderült, hogy új karral bővülhet egyetemünk. Mennyiben befolyásolja
ez a rektori koncepcióját?
- A Zeneművészeti Főiskolai Kar kvázi karként működik évek óta, ezért
senkit nem érhet ilyen szempontból meglepetés. Az azonban nagyban befolyásolhatja
a rektorjelöltek pályázatát, hogy várhatóan nem ez az utolsó bővülése
a szegedi egyetemnek. Itt mindenekelőtt a leendő Műszaki Karra gondolok,
illetve a Fogorvosi Karra. Ehhez persze meg kell teremteni a feltételeket
is.
- Pályázatának egyik kulcskérdése, hogy a Szegedi Tudományegyetem területi
gondokkal küszködik. Bár ez, gondolom, nem a Konzervatóriumot érinti elsősorban.
- De, nagyon is érinti. Ha valaki volt a Konzervatóriumban, láthatja,
hogy ez az egyik legelhanyagoltabb karunk kubaturális szempontból. Persze
nem akarok rangsort felállítani, mert ugyanúgy problémás a GTK, és az
általam vezetett BTK is. De különböző okok miatt mindegyik kar kisebb-nagyobb
gondokkal küzd e téren. Van egy, a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság
által készített kimutatás, ahol a legkülönfélébb bontásban lehet látni,
hogy hány négyzetméter vagy légköbméter jut egy hallgatóra és hány egy
oktatóra, hol, hányan tanítanak és tanulnak, satöbbi. Ebből a kimutatásból
jól kivehetőek a hiányosságok. Persze az egyetemet több probléma is sújtja,
ezeknek csak egyike a kubatúra elégtelen volta.
- Ön szerint mi a megoldás?
-
Szeged anyagi gondjai ellenére - vagy talán éppen ezért - nem reménytelen,
hogy a várostól tudunk átvenni épületeket. Néhány héttel ezelőtt az egyik
önkormányzati képviselővel, illetve az Egészségügyi Főiskolai Kar és a
Konzervatórium főigazgatójával együtt tárgyaltunk a Móricz Zsigmond Általános
Iskoláról, amely közel hatmillió forintjába kerül a városnak úgy, hogy
nem is használja. Elképzelhető, hogy van más ilyen átadható ingatlan is.
A városvezetésnek meg kell értenie: ha olyan egyetemet akar, amely versenyképes
- mert ez a fő cél -, akkor valamit nyújtania kell.
- A versenyképesség szintén kulcsszava pályázatának. Mit tervez, hogy
még vonzóbbá tegye egyetemünket a hallgatók, esetleg a külföldiek számára?
- Nem hiszek abban, hogy az államilag finanszírozott hallgatói létszámot
növelni lehet. A költségtérítéses kategóriát, talán, igen. Megjegyzem,
a költségtérítés nem juttatja nagy bevételhez például a BTK-t, de tudom,
hogy a GTK-n és az ÁJTK-n már más a helyzet. Ami elégtelen az egész egyetemen,
és amin változtatni kell: nem tettük elég vonzóvá egyetemünket a külföldieknek.
Hogy idejöjjenek, az kell, hogy a mostaninál jóval nagyobb számban legyen
idegen nyelvű képzés, és legyen minden karon, ne csak az ÁOK-n és az ÁJTK-n.
- Érdekesnek találtam a rektori programban azt az elképzelését, hogy
a JGYTFK és a BTK, illetve a TTK képzésében lévő párhuzamosságokat meg
kell szüntetni. Mit gondol, mit szól majd a főiskola ahhoz, hogy itt-ott
csorbul az önállósága?
- Pályázatomban is hangsúlyozom, hogy ezen integrálódás közben meg kell
tartani a főiskola szervezeti kereteit. Az ELTE-n például beolvasztották
a megfelelő karok a tanárképző főiskolát. Ez nem járható út szerintem.
Azonban látni kell, hogy új helyzet van. A kormányzat jelenlegi szándéka
szerint nemsokára megszűnik a duális tanárképzés. Egyfajta gradációt képzelnek
el - ez egyébként uniós minta -, melyben lesz egy posztszekunderi képzés,
mely csak két évig tart, és amely a gyakorlati élet számára ad szakképzett
embereket. Lesz - ettől függetlenül - két másik lehetőség is, az egyiken
főiskolai tanulmányokat lehet folytatni, melynek végén BA (baccaleur)
diplomát kapnak a hallgatók, illetve lesz egy olyan lehetőség, ahol MA
(magister) diploma van az út végén. Egyiket három évre tervezik, a másikat
ötre. Ebben a rendszerben a párhuzamosságok fönntartása semmivel sem indokolható.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy összevonnám a főiskolát a megfelelő egyetemi
karokkal. Inkább azt, hogy egymásra jobban odafigyelve, az integráció
előnyeit jobban kihasználva folytatnánk a képzéseket. Az integráció akkor
jó, ha nem felülről jövő "erőszak" által megy végbe, hanem szakmai
szempontok szerint építkező, alulról induló folyamatként, mely kölcsönös
előnyökkel jár. Az együttműködés jó a hallgatónak is, hiszen aki BA fokozatra
jelentkezett, az automatikusan átkerülhet MA-re, ha úgy gondolja, de ugyanígy
az MA fokozatra jelentkezett hallgató is abbahagyhatja a harmadik év végén
tanulmányait BA diplomával.
Névjegy
Berta Árpád (Hódmezővásárhely, 1951. július 28. Szülei: Berta
Árpád, Bíró Erzsébet tisztviselők. Gyermeke Ádám.)
Turkológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a nyelvtudomány doktora.
1969-ben érettségizett a Bethlen Gábor Gimnáziumban Hódmezővásárhelyen.
A szegedi egyetemen először 1975-ben, német-orosz szakos tanári, majd
1979-ben altajisztika szakos előadói oklevelet szerzett. Az 1975/76-os
tanévben a Bethlen Gábor Gimnáziumban tanított, majd 1979-ig az egyetemi
könyvtárban dolgozott Szegeden.
1979-től tanársegédként egyetemi oktató a JATE BTK Altajisztikai Tanszékén,
1983-tól adjunktus, 1989-től docens. 1996-tól egyetemi tanár, miközben
1992 óta a tanszékvezetői teendőket is ellátja. 1997-től a bölcsészkar
általános és tudományos dékánhelyettese, 1999-től dékánja.
Szlavisztikából 1978-ban, turkológiából 1982-ben védte meg egyetemi
doktori értekezését.
1986-ban kandidátus, 1996-ban a nyelvtudomány doktora lett. 1978-ban
hat hónapos tanulmányutat tett a Szovjetunióban, a kazányi Tatár Állami
Egyetemen.
Törökországban 1989-ben járt tanulmányúton.
Ösztöndíjjal 1983-84-ben Göttingenben, 1991-92-ben Mainzban járt,
1992-ben a Frankfurt am Main-i egyetemen volt vendégoktató.
Tagja a MTA Orientalisztikai Bizottságának (1990), a hamburgi Societas
Uralo-Altaica-nak, elnöke volt a MTA szegedi őstörténeti munkaközösségének,
és 1994-től a MTA Orientalisztikai Bizottsága Belsőázsiai és Altajisztikai
Munkabizottságának.
1988-ban Kuun Géza-díjjal tüntették ki, 1997-2000 között Széchenyi
professzori ösztöndíjas.
Kutatási területén, az összehasonlító török történeti nyelvészet,
a kipcsak dialektológia, magyar őstörténet témaköreiben több mint
90 tanulmányt, cikket és több önálló kötetet publikált.
|
- Ön jelenleg
tanszékvezető, a BTK dékánja, illetve az MTA egyik kutatócsoportjának
vezetője. Mi motiválta Önt, amikor beadta a rektori pályázatot?
- Én jól érzem magam most is a bőrömben. Persze, csodálkoznék, ha bárki
azt mondaná, a rektori stallum miatt pályázik. Ez egy olyan kihívás, ahol
annak érdekében lehet valamit tenni, hogy jobban menjenek itt a dolgok
- úgy érzem, van ehhez a kihíváshoz erőm, tervem, tehetségem. Úgy alakult
az életem, hogy a diploma megszerzését követő első éven kívül mindig a
szegedi egyetemtől kaptam a kenyeremet. Ha az Egyetemi Tanács engem választ
meg rektornak, végre valamit törleszthetnék.
- Szeretné-e, illetve tudja-e folytatni kutatói, oktatói munkáját?
- Látja, ez engem is nagyon foglalkoztat. Az első kérdésre azt mondom,
hogy igen, szeretném. A másodikra azt, hogy nem vagyok benne biztos. A
jó közérzetemhez hozzátartozik, hogy szakmai munkát végezzek. Most öt
nap alatt hét-nyolc órát tudok félretenni a szakmának úgy, hogy ez más
tevékenységek rovására megy. Amikor az ember a napilapokon és kedvenc
horgászújságján kívül mást nem tud olvasni, akkor az nem jó. Félek, hogy
ezt még lejjebb kell adnom.
- Hogy érzi, milyen esélyekkel indul a pályázaton?
- Nem tudom, milyen esélyekkel indulok. Ha minden rektorjelölt úgy adta
be a pályázatát, hogy szerezhet húsz szavazatot, akkor az Egyetemi Tanácsnak
140 szavazattal kellene rendelkeznie. Ebből is látszik, hogy nem lehet
minden pályázat reális.
|