Fazekas Ágnes

"Hazám sorsa az én sorsom"
Zakar Péter új könyve az Esztergomi Érsekség 1848-49-es történetéről

Zakar Péter történész, főiskolai tanár az SZTE JGYTFK Történettudományi tanszékének oktatója új könyvének bemutatójával ünnepelte negyvenedik születésnapját október 30-án este a Sík Sándor könyvesboltban. Az egyháztörténeti műről Pelyach István történész, az SZTE Történettudományi tanszékének tudományos segédmunkatársa tartott ismertetőt, majd beszélgetett a szerzővel.

Ez a könyv, amelyet most kezemben tartok, rendelkezik mindazokkal a pozitív tulajdonságokkal, amikkel egy jó könyvnek rendelkeznie kell - kezdte az értékelést Pelyach István. Nevezetesen: áttekinthető, átlátható, normálisan lehet forgatni, nem túl vastag, s tördelésében, szerkesztésében, külső megjelenésében is eleget tesz a kívánalmaknak. Ez volt a formai része a dolognak, most térjünk rá a tartalomra. Ahogyan a könyv első mondata is szól: 1848-49-nek könyvtárnyi irodalma van. Már a 19. században rengeteg memoár, napló, beszámoló keletkezett ebben a tárgykörben, a 20. század pedig már az értékelés, átértékelés, ideologizáció kora volt. Mindennek ellenére van egy hiányzó vonulata a 48-49-es események feldolgozásának, az egyháztörténet. Zakar Péter könyve ezt a hiányt igyekszik pótolni, bemutatva a főegyházmegye szerepét a forradalom és szabadságharc idején.

A könyv elején egy rövid histográfiai áttekintést olvashatunk, ezt követi az Esztergomi Érsekség történetének leírása. Megtudhatjuk, hogyan épült fel az egyházmegye szerkezetileg, pontos adatok segítségével tájékozódhatunk a területére, népességére vonatkozóan, megismerhetjük a fontosabb papokat, plébánosokat, viszonyukat az eseményekhez, s a korabeli politikai, társadalmi, gazdasági helyzetről is képet kapunk. Egyéni sorsokat is bemutat a szerző, így például Hám János érsekét, s tevékenységének megítélését, vagy Saaghy Vendel üzbegi plébánosét, aki a nemzetőrségben is szolgálatot vállalt, s kihirdette a szószékről a forradalmi kiáltványokat. Az orosz csapatok előrenyomulását követően neki is menekülnie kellett, de hűségét bizonyítja a következő részlet egyik leveléből: "Hazám sorsa az én sorsom. Ha ez dűl én is dűlök." A további fejezetekben olvashatunk még az érsekség 48-49-es gazdasági helyzetéről, arról, hogy milyen jövedelmei voltak, mit vesztett, s milyen károkat szenvedett az események következtében. Az utolsó fejezet pedig már a szabadságharc utáni reorganizációról szól.

Egy ilyen könyvet megírni rengeteg munkába, fáradságba kerül - vélekedik Pelyach István. Hosszú órákat és napokat kell eltölteni a kutatónak levéltárakban, beporosodott akták fölé görnyedve, s ezt bizony megszenvedi a történész családja, a munkahelye, s ő maga is. Épp ezért a bemutató végén elsősorban jó egészséget, kitartást, s türelmes családot kívánt további munkájához a születésnapos szerzőnek, s arról érdeklődött, mennyire érzi, hogy hatása van az ilyen jellegű történetírásnak?

A kollégák visszajelzései, s a tanítványaim, akik elsősorban tanúskodnak erről - mondja Zakar Péter. Egy alföldi városban ma már nem maradhatok inkognitóban, s a levéltárakban is elég könnyen mozgok, hiszen szinte mindenütt dolgoznak egykori tanítványaim. Minden kornak megvannak a felkapott témái - állítja a könyv szerzője. Ma főként az olyan dolgok kötik le az embereket, mint a Claudia show, vagy a Nagy Ő, de valamikor ez nem így volt. Régen a történelem köztiszteletnek örvendett, ma már az efféle hagyományos tárgyakat csak megtűrik az egyetemeken.

Zakar Péter kissé pesszimista megfogalmazására rácáfol az a tény, hogy a könyvbemutatóra szép számmal érkezők megtöltötték a könyvesboltot, nagyon jól érezték magukat, s csak azoknak volt okuk a végén szomorkodni, akiknek nem jutott a szerző által dedikált ajándék kötetekből.

2003. november 7.