Maul Ágnes

Árulkodó jelek

A "Jelek" szerint, ha egy M.Night Shyamalan filmre ülünk be a moziba, garantáltan torkunkon akad a pattogatott kukorica. A rendezőt a Hatodik érzék és a Sebezhetetlen után bátran nevezhetjük a feszültségkeltés mesterének. A Jelek című film meghökkentő ötleteivel ezúttal az "ufós film" műfaját újította meg. Bár hagyományos horrorfilmes ijesztgetésből ebben a filmjében sokkal több volt, mint előző munkáiban, de az igazi fogvacogtató, ámulattal keveredő izgalmat ezúttal is a felismerés rémülete okozza. Az , ahogy szép lassan rádöbbenünk, hogy miről is szól tulajdonképpen ez a film.

Aki arra várt, hogy a gabonakörökről lesz szó 107 percen keresztül, mint ahogy az a filmajánlóból sejthető volt, az először nagyon megörülhetett. Még meg sem melegedett hátsója alatt az ülés, már akkora gabonaköröket láthatott, hogy a szája is tátva maradt. Későbbiekben viszont el kell fogadnia a nézőnek, hogy bár a fikció szerint az egész világ kukorica és búzatáblái tele vannak az idegenek jeleivel, a film mégsem erről szól. Nem ismerünk meg közelebbről semmilyen idegen civilizációkat ( csupán egyetlen űrlényt látunk és szerintem még ez is sok ), és bár lezajlik, egyetlen momentumát sem látjuk a világok harcának, melyben a mi földi világunk, ha átmenetileg is de győzedelmeskedik. Nem látjuk, mert be vagyunk zárva egy eldugott kisváros családi házába négy önmagával, múltjával, félelmeivel és hitével szembesülő emberrel. A mozi tehát nem a műfajtól elvárható "függetlenség napi" hangulatot kelti, sokkal inkább egy négyszereplős kamaradarab önmarcangolását.

A fő önmarcangoló ezúttal nem Bruce Willis, aki mint sebezhetetlen és mint halott pszichológus a rendező előző munkáiban nagyon bevált. De azért a felesége halála óta hitét vesztett lelkipásztor szerepében Mel Gibson is telitalálat. Arca görcsös, tehetetlen rándulásaival elmond mindent, még azelőtt mielőtt egy szót is szólna. Az öccsét játszó Joaquim Phoenix a Gladiátorból, a 8mm-ből, a Sade márki játékai című filmekből lehet ismerős. Ha bátyja az elvesztett hit, ő az elvesztett erő. A két gyerekszereplőnek köszönhetően pedig a filmnek vannak bájos és humoros jelenetei is.

De nemcsak a színészi játék, a film szerkezete is pontosan átgondolt. Egy jó drámához illően egyetlen félmondat, cselekedet, tárgy sem felesleges. Minden új értelmet kap a film végére, amikor kiderül, hogy a filmcím nem csupán a gabonakörökre utal, hanem arra, hogy egész létünk jelek "jelképek erdeje"és életünk egy bizonyos fordulópontján ezek a jelek egyszerre nyilvánvaló utasításokká válnak és megmutatják az igaz utat.
Főszereplő és néző most is, akár a Sebezhetetlenben vagy a Hatodik érzékben, egyszerre döbben rá az igazságra.

Bolygónkat lehet, hogy földig rombolta az idegenek támadása, de itt ebben a kis házikóban egy lelkipásztor visszakapja a hitét, testvére az erejét, kisfia az életét, és kislánya talán újból tud majd vizet inni. És mindezt a földönkívüliek támadása miatt.

Nem egészen világos? Meg kell nézni!

2002. november 20.