Dobos Sándor

Egyszerűen az erényekről

"Az egyetlen dolog, ami sajnálok, hogy nem vagyok valaki más"- mondja Woody Allen. No, de mit keres a híres filmrendező-színész nagy mondása egy filozófiai értekezésben. Talán nem meglepő, hogy Comte-Sponville, korunk egyik legnagyobb filozófusa a humornak szánt fejezetben adott szereplési lehetőséget az amerikai rendezőnek. A humor ugyanis erény.

A könyv pedig az erényekről szól. Tizennyolc van belőlük. A szerző szerint. Ő maga mondja ki nagyszerű összeállításában, hogy az erényeken gondolkodni annyit tesz, mint felmérni a távolságot, ami elválaszt bennünket azoktól. Milyennek kellene lennünk, mit kellene tennünk? Naponta tesszük fel magunknak ezt a kérdést, és ez a könyv segíthet a költőinek is mondható felvetés megválaszolásában. Filozófia. Némelyek hátán feláll a szőr, ha ezt a szót meghallja, ugyanis fogalmuk sincsen mit is jelent valójában a létről értekezni. Egyáltalán érdemes-e? A mikéntről feltétlenül. Comte-Sponville könyvének legnagyobb erénye, ha már az erényekről beszélünk, hogy élvezhetően, a morálpedagógusok körében cseppet sem bevett szokásként egyszerű mondatokat használva tárgyalja az emberi kiválóság ismérveit. Mondják, morális nemzedék vagyunk. A gazdasági, de legfőképpen a politikai folyamatok, morális kérdéssé váltak. Más dolog, hogy ezt a politika irányítóiban nem feltétlenül látjuk viszont, és csodálkozunk, hogy nem kért utánrendelést a Parlament könyvtára a francia szakember tavaly megjelent könyvéből. Annak fényében pedig, hogy Franciaországban idén éri el a mű az egymillió eladott példányszámot, végképp nem értjük, miért oly ismeretlen a könyv kis hazánkban.

Persze a galloknál minden érettségizőnek kötelező tárgy a filozófia, így csak reménykedhetünk, hogy nagyobb lesz az érdeklődés a könyv iránt a közeljövőben, már csak azért is, mert nincs aktuálisabb téma a mai magyar közéletben, mint a morál problémája. Amikor emberek gyűlölködve néznek egymásra, amikor kettészakadt a magyar társadalom, igazán elgondolkodhatunk a miérten. Persze legyünk jóhiszeműek, és bíráljunk mértékletesen, hogy ideiglenesen újabb két erényt a magunkénak tudhassunk. Persze, hogy emberileg kiválóak legyünk, a könyv elolvasása csak segítség. Az erény erő, amely cselekszik, vagy cselekedhet. Vajon bátor-e az a terrorista, amelyik a repülőgépen tartózkodik azzal szemben, aki a földről irányít, csak azért, mert az életét adja céljaiért? Kétségbe vonhatjuk-e a tényt, hogy egy kés ugyanolyan kiválóan vág egy gyilkos vagy egy szakács kezében? Könnyed olvasmány magunkról, hiányosságainkról. A jón nem elmélkedni kell, hanem csinálni. A jó könyvet pedig el kell olvasni.

André Comte-Sponville: Kis könyv a nagy erényekről - Osiris, 2001

2002. november 7.