Október 8.-án este a Millenniumi Kávéház szűknek bizonyult. Nemcsak Liska Zsanett hangja töltötte meg a helységet. Az érdeklődők, miután a pótszékek is elfogytak, jobb híján állva hallgatták végig a negyed éves francia szakos egyetemista ének-estjét. Az este egy kis ijedtséggel indult, hiszen Zsanett negyed órával a kezdés előtt még fázósan húzta össze magán a kabátját és rekedt hangon kért a negrója mellé mézes teát. "Begfáztam"- kommentálta a látottakat, de a színpadra lépve dögös feketében, mikrofonnal a kezében már egyáltalán nem egy beteg ember képét nyújtotta. Inkább egy rutinos énekesnőét, aki fesztelen stílusban válaszol a műsorvezető kérdéseire két szám között; nem jön zavarba attól sem, ha a technikus hibájából újra kell kezdenie a dalt, és vidám magabiztossággal perdül táncra az apró színpadon. A visszafogottabb kezdés után hangja egyre magabiztosabb, rekedtsége még jól is áll neki, különösen, ha Edith Piaf sanzont énekel. Vissza is tapsolják.

- Nagyon jól esett az a vastaps a végén! - értékeli bemutatkozóestjét már másnap egy forró csokit kortyolva. - Hát, ahhoz képest, hogy délután még csak aludni volt erőm... Próbáltam énekelni, és egyszerűen nem jöttek ki hangok a torkomon. Aztán azt mondtam magamnak: "Ne csináld már! Kit érdekel a torkod! Mennie kell!" De sajnos rövidebbre sikerült az est, nem bírtam annyit énekelni, mint amennyit terveztem. Kihagytam például Celine Diontól az Only one road - ot is, pedig ezzel nyertem meg tavaly a Csongrád megyei Ki-Mit-Tud? -ot.

- Hogy kerültél az Őszi Kulturális Fesztivál programjába?

- Mindig keresem a fellépési lehetőségeket, versenyeket, mert ez spannol. A kedvesem ismeri Tajti Gabit, a Kulturális Iroda vezetőjét és ő segített. Énekeltem már étteremben expókon, plázákban is, de ennek a kávéházi környezetnek egész más hangulata volt, nagyon tetszett, és úgy látszott, hogy a közönségnek is.

- Ezentúl is fellépsz majd a fesztiválon?

- Remélem. Hacsak el nem utazok. Megismerkedtem egy zenésszel, aki 15 éve turnézik külföldön és most énekesnőt keres. Ha sikerülne elnyernem ezt az állást februárban mehetnék vele, luxus-szállodákban léphetnék fel Hollandiában, Svájcban... Az egyetemet halasztanám két évig, aztán mindenképp befejezném, mert biztonságképp szeretnék azért egy "normális" állást, a diploma kell, mert a hangommal bármikor bármi történhet.

- Miért szeretnél külföldre kikerülni?

- Szerintem, aki külföldön már elért sikereket, az előtt itthon is könnyebben nyílnak meg a kapuk. Persze, ahhoz, hogy valaki befusson nagyon fontos a tehetség, de rengeteget számítanak a kapcsolatok is és a pénz. Akinél az utóbbi kettő meg van, már nem is nézik annyira a tehetséget.

- Miért nem próbálsz egy együttesben énekelni?

- Elmentem a Popsztárok válogatásra, ahol közölték velem, hogy nagyon szép képzett hangom van, de a stílusom nem illik az elképzelésükbe. Hát, ahogy azóta elnéztem a zenekart, egyáltalán nem sajnálom, hogy akkor elutasítottak, mert az tényleg nem az én stílusom. Mondjuk azon eltűnődtem, hogy a válogatáson vajon, mi volt a fő szempont, mert sokszor nem a hang, az biztos.

- Nálad a hang a fő szempont?

- Persze. Zeneszerető családban nőttem fel, szüleim énekeltek kórusban, apum egy zenekarban is. Már gyerekkoromban is énekesnő akartam lenni, mint minden kislány. Csak nálam ez igazi elhatározássá vált. Gimnáziumban zene tagozatos osztályba jártam, templomi kórusban is énekeltem, aztán másodikos koromban megnyertem egy pályázatot, egy évet Franciaországban töltöttem. Itt magyar és ének szakos voltam, és jártam a konzervatóriumba is. Énekeltem kórusban, színjátszóztam és szólóztam is. Rengeteget tanultam, az énektanárom olyan dolgokat hozott ki belőlem, amikről nem is sejtettem, hogy bennem vannak. Akkor tudtam meg, hogy mire vagyok képes. Itt Szegeden jártam a színházba Karikó Terézhez énekelni tanulni, folyamatosan képezem és képeztetem a hangom, minél több stílust ki akarok próbálni.

- Szerinted mivel lehet legkönnyebben megnyerni a közönséget?

- Ha passzív a közönség, akkor én csinálhatok bármit. Ha nem akarják jól érezni magukat, akkor akár meg is gebedhetek. De azért a közvetlen kapcsolat, ha kommunikálok a hallgatóimmal, az általában beválik.

- Mit jelent neked színpadon lenni?

- Lehetőség, hogy megmutassam magam, hogy ki vagyok, hogy mit tudok. Önmegvalósítás. A szereplés engem felpörget, annyira akarom a maximumot adni, hogy legtöbbször sikerül. Nem tudom, nem akarom elképzelni az életem a színpad nélkül. Persze, ha majd a családról, gyerekről lesz szó, fogok tudni kompromisszumokat kötni önmagammal, de ha nem énekelhetnék, akkor szerintem valahol boldogtalan lennék.

- Ki a példaképed?

- Minták vannak előttem, de példaképem nincs. Amikor énekelek nemcsak arra törekszem, hogy a dal hasonlítson az eredetire, hanem arra is, hogy belevigyek valamit a saját személyiségemből. Azokat, akiknek a számait éneklem, - Madonnát, Celine Diont, Cserháti Zsuzsát, Edith Piafot... - mintának tekintem, de leginkább önmagamat akarom megvalósítani.

- Úgy hallottam tervezel egy Edith Piaf- estet.

- Igen, október vége, november eleje táján lesz várhatóan. Tavaly az Alliance Francaise rendezett egy sanzon énekversenyt, aminek az első fordulóján első lettem és az országoson is jó helyen végeztem. Ezen a versenyen kaptam kedvet Edith Piafhoz és a szegedi fordulón mondta nekem Deák Tibor, a konzervatórium adjunktusa, hogy szívesen kísérne engem egyszer zongorán. Most szaván fogtam, és felkértem, hogy segítsen nekem megcsinálni ezt az estet.

- Nem szeretnél saját számokat énekelni?

- Nagyon jó lenne,. stúdiót bérelni, saját számokat énekelni. Mindig lehet tovább fejlődni. Határ a csillagos ég.

2002. október 28.