Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Talpai Attila Gábor

Hazai-est álmosaknak

Nyolcra van hírdetve, persze késünk, de kongó terem fogad. Negyedórás ténfergés (Elszívok-egy-cigit-a-friss-levegőn-velem-tartasz?) után megörökítem az üres termet.
- Foglaljanak helyet, az est mindjárt kezdődik! - tessékel beljebb a terembe valaki, gondolom az est szervezője. És lőn: helyet foglalunk.

Fél körül megjelenik Hazai. Beszélgetőtársa, Berta Ádám még öt percet késik.
Amikor megjön kezdődik a kabaré; Berta hirtelen olyan puhán és finoman szólal meg, hogy majdnem felnyerítek: mindent vártam volna, de ezt nem. A hangon kívül azonban a minőségre nincs panasz: elszállt bölcsészfíling ezerrel. A mérhetetlen izgalmakat, amik egy író-olvasó találkozón érhetnek, a testem érdekesen dolgozza föl: elálmosodom.

Húsz perc múlva - a hangulatot feldobandó - Hazai felolvas. A szegény ember elképzeli a gazdagot; mindez Hazai-stílben, az elbeszélés kezd egy leegyszerűsített Barátok Köztre hasonlítani. Már a szerző szokásosan "részletgazdag" stílusa is üdítő, de az eddig is kitűnő allúziós és idézetbeépítő-technikája ha lehet, még tovább javult.

"Kerítéslyukba ragadt a sündisznó pénisze" - ezt már nem lehet megállni röhögés nélkül - "Állatmentőt kellett hívni egy kerti kerítésre ragadt sündisznóhoz a hollandiai Hengelóban. A pórul járt rágcsálót a háziak reggel vették észre, és akkor telefonáltak az állatorvosnak, amikor még délben sem akarta elhagyni kényelmetlen helyét. A kiérkező doktor csakhamar kinyomozta, hogy a szűk kerítéslyuk tartja fogva szegény állat fütykösét." - a dráma csúcspontjára érkeztünk, kedves olvasók! - "Először jegelni próbálta a bajba került tagot, ám a süni sokkos állapotba került. Végül az altatás segített."

Az, hogy Hazai történéseket, híreket írjon be a regényeibe, novelláiba, arra eddig nem nagyon volt példa. A fentit egyébként a főszereplő unatkozó titkárnője olvassa. Az idézetekkel kapcsolatban megemlíti, hogy a Budapesti Skizo című regényében a főszereplő, Feri a Nobel-díjas Kertész Imrétől idéz kábé fél oldalt, naná, csont beállva. Megjegyzem azonban, hogy a kertészi filozófiai érdeklődés az egész könyvet áthatja, hogy mást ne mondjak, egy heideggeri látomással indul az egész könyv.

Berta nem nagyon töri magát, hogy a zárkózott írót megnyissa, csak érintőlegesen próbál olyan tabunak tűnő témákat érinteni, mint a minimalista írókhoz hasonlítása, ezen belül is a Brett Easton Ellishez hasonlítás, a hatások vizsgálata (Amerikai Pszicho-Budapesti Skizo párhuzam). Ezt a témát érintve Hazait láthatóan feszélyezik a kérdések, kényelmetlenül érzi magát.

Az utolsó fél órában azonban a beszélgetés kezd egy Hazai-novellára emlékeztetni: a beszélgetők eléggé elbeszélnek egymás mellett. A legnagyobb izgalmat egy dokumentarista diktafonjában lejáró kazetta jelenti.
A végén a főszereplők lehívják a társaságot a kolesz kocsmájába, hogy ott dumáljanak. Mi a kollégiummal szembeni étterembe megyünk fogyasztani, ahol a meglehetősen enervált és lestrapált pincéreket traktáljuk tovább.

A busz felé menet a kolesz ablakából valami közepesen bőrfejű zenekarral üvöltenek ki a lakók az ablakon: "Ó, Magyarország, miért nem süt már rád a Nap?/Ó, Magyarország, miért vagy boldogtalan?/Ó, Magyarország, ha Te is érzed amit én,/Jó lenne már végre, ha felébrednél!/Ébredj fel!".

Hiába, no: mulat az értelmiség.
A cikkhez kapcsolódó linkek:
 

 

2002. november 20.