Dobos Sándor

Hukkle

Ahogy a sárdagasztásban jeleskedő kissrác megüli az első látásra vadnak tűnő fekete bölényt! Szétesőben lévő babakocsi, lyukas vödör, ostorral játszó kisgyerek, egy falu, egy valóság, valahol Isten háta mögött. Safari. Etűd a Hukkle előtt a P'nP Stúdiótól. Mesteri.

Megadja az alaphangot, az érdeklődést pedig csak fokozza a nyitókép, a kígyó látványa. Mintegy természetfilmben. Ugyanis Pálfi György alkotása akár természetfilmnek is nevezhető, miközben egyben dokumentumfilm, krimi. Egy falu egy valóság, valahol az Isten háta mögött, a világ közepén. Realista alkotás egy közösségről, egy faluról, ahol mindenki ismer mindenkit. És talán ez a baj. Férfiak és nők küzdelme, harca. Pálfi kezdettől fogva jól játszik a különböző hangokkal, zörejekkel. Hogyan diskurál a csukló Cseklik bácsi és a kutya? Horkolás, a lovak patkójának jellegzetes tompa hangja a betonúton.

Egy idő után a néző annyira figyeli a mindennapi életében megjelenő, és talán épp ezért viszontlátva érdekes hangokat, hogy észre sem veszi a kakaskukorékolás vagy a galambének megjelenését. Pálfi kitűnően mutatja be az elmaradottság, a szegénység és a modernizmus, a felgyorsult világ sajátos elegyét. A digitális lejátszót hallgató juhászlány, vagy a fekete, megkülönböztetett jelzést használó Mercedes, amiben bármekkora hatalom van, a kombájnon nem tud kifogni éppen ezt igazolja. Hatalom. A férfi az úr a háznál, a nők behódolnak?! Vagy elegük van? Összeesküvés a férfiak ellen. Tragédia, gyilkosság, magány.

Zene és beszéd nélkül képes a film feszültté tenni a nézőt, melyben nagy szerepe van az állatoknak. A rendező a tragikumot velük (macska, béka, vakond, kisborjú) ábrázolja, az elmúlás, a kegyetlenség és irónia, a véletlen jelenik meg az ő sorsukban. (a film végén az alkotók szükségét látták, hogy feltüntessék: az állatoknak a látszattal ellentétben nem esett semmi bántódásuk)

A filmben az idő múlását a postás többszöri megjelenése jelzi, aki egy alkalommal kétszer csengetett kerékpárja csengőjével. Szájbarágás helyett a képek sajátos vágásával beszéli el a történetet Pálfi, ami egyben Marinkás Gábor vágó munkáját is dicséri. A film közepe felé kezdtem reménykedni: csak nehogy megjelenjen a televízió, mint olyan a műben. Aztán csalódnom kellett, ráadásul a gonosz (?) öreg hölgy tv-zett: szappanoperát nézett. Szerencsére nem láttuk a képernyőt, csak a film szövegét halljuk. Két népdal mellett csak ekkor hallhattunk értelmes, egybefüggő szöveget. Ez szintén az ötlet eladhatóságát dicséri.

A technikai trükkök nem mennek a színvonal rovására, sőt emelik azt. Kaszás Attila és Ónódi Eszter filmbéli megjelenése és szerepe azonban jelentéktelen, így érthetetlen, miért kellett a két aktuális "sztárt" betenni, félek csak az eladhatóság miatt. A szokatlan kameraállások és vágóképek, a hangeffektek, és hangvariációk arzenálja kitűnő produkciót eredményezett. Üdítő, hogy a csukló bácsi a film végén is visszatér, keretbe foglalva így az alkotást. Csak egy valamit sajnálok: szegény Pálfi Györgyöt is sokan emlegetik manapság…

Hukkle- magyar film, 2001-2002; r.: Pálfi György, 75 p.

2002. november 20.