Vidákovics Zoltán

Annak örülj, amit Kaptár

A Kaptár fantázianevet viselő hatalmas földalatti laborban több száz tudós, kutató foglalkozik génkísérletekkel - természetesen illegálisan. Egy szép napon azonban valaki szabadjára enged egy kitenyésztett vírust, és máris kész a baj. A Kaptár vezérlését végző számítógép, a Vörös Királynő nevű mesterséges intelligencia szükségét érzi annak, hogy a kockázatok elkerülése végett óvintézkedéseket foganatosítson: mindenkit kivégez, aki a falakon belül tartózkodik. Egy kommandós osztagnak három egész órája van arra, hogy kiderítse, mi is történt valójában, kikapcsolja a Királynőt és megtalálja az antivírust. A csapathoz három külsős is csapódik, mint később kiderül, nem teljesen véletlenül. A laborban aztán kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a helyzet, mint azt képzelnék.

A Kaptár című film megértéséhez és megemésztéséhez feltétlenül szükséges az az információ, miszerint a film minden idők egyik legnépszerűbb videojátékának adaptációja. Ezt nemcsak a sztori elvadult és elborult volta miatt érdemes megemlíteni, hanem mert a film készítői érezhetően arra a sajátos hangulatra, "meseszövésre", stílusra utaztak, ami az ilyen játékokat jellemzi. A fanatikusokon kívül azonban az egyszerű néző is találhat örömet és szépséget ebben a közel száz percben, már ha közelebbi rokonságban áll az akció, horror, sci-fi hármasból valamelyikkel.

Aranyszabály ugye, hogy még a film (műsor, könyv, újságcikk stb.) elején kell megragadni a néző figyelmét, mert ha ez sikerül, utána már nagyobb baj nem történhet. A kaptár készítőinek a szabály megvalósítása tökéletesen sikerült: az első húsz percben szerintem még a legélesebb eszű nézők sem tudják, mi miért történik a vásznon. Miután teljes a káosz, a néző önkéntelenül is kiegyenesedik a székben és előredől, mondván: most már csakazértis kiderítem, mi folyik itt.

A titkokról aztán szép sorban lehull a lepel, de ez már a legkevésbé sem eredeti módon megy végbe. Hőseink küzdenek és harcolnak, a műfaj klasszikusaitól megszokott módszerekkel. Egy kicsi az Alien sorozatból, egy kicsi A dologból, és így tovább: A kaptár gerince a szokásos sémákból áll össze. Egy idő után minden világossá válik: ki a jó és ki a rossz, ki győz, kinek mi lesz a sorsa, hány ellenség érkezik a folyosó végén balra és hány lövéssel fogják őket leteríteni. Szinte várjuk, mikor derül ki a jóról, hogy rossz, aztán mikor válik egyértelművé, hogy mégsem az. Az is érthetetlen, hogy miért nem tanulják már meg a horrorfilm-főszereplők, hogy akikről azt hiszik, halottak, még messze nem azok, mert egyszer még jól rá kell hozniuk a frászt a nézőre. Ha már sémák: mára kicsit ósdi ez a hirtelen, erős hangeffektekre épülő ijesztgetés, amitől persze minden egyes alkalommal le lehet fordulni a székről, de ami egyedül a sztereóhangzásnak köszönhető.

De ugyancsak ennek köszönhető az, ami a gyanútlan nézőt leginkább rabul ejti. A ma filmesei - az említett technikát kihasználva - elképesztő módon tudnak a zene-zaj-kép hármas kombinációival operálni, elbűvölve, ugyanakkor becsapva is ezzel a közönséget: így a legkönnyebb a felejthető történetet és történéseket szenzációsként eladni. Ennek megfelelően A kaptár remek hangulatú film: zenéje, színvilága, pörgése magával ragad, egészen a stáblistáig, sőt még utána is, hazafelé a villamoson. Miután azonban elcsendesedik az ember, rájön, hogy becsapták.

Üdítő jelenség a randa zombihadban a szépséges főhősnő, Milla Jovovich, aki nem először szerepel akciódús filmben. Bár piros kis miniruhája biztosan akadályozta a mozgásban, remekül oldotta meg feladatát. A másik főhős, Michelle Rodriguez személyében pedig megtaláltatott a női Steven Seagal. Egy arcot vág másfél órán keresztül, igaz, azt kifogástalanul. Persze, egy seregnyi zombival harcoló akcióhősnek nem feltétlenül kell gumiarcúnak lennie, de valami változatosságot mégiscsak elvárna az ember.

A kaptár egyéb videojáték-adaptációk mellett feltétlenül, a műfaj klasszikusai mellett pedig még megállja a helyét. Talán egyetlenegy dolog miatt nem kerülhet fel az örökzöldek listájára: később készült, mint elődei, akik gonosz módon jó előre lelőttek minden felhasználható poént.

A kaptár - Resident Evil, színes, amerikai film (2002), rendezte: Paul W.S. Anderson

2002. november 10.