Garai Szakács László

"Ha ihletem van, felskiccelem"
Kárpáti Tibor első önálló kiállítása az Impala Házban

Újra divat kiállításra járni. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy ez a neosznobizmusnak köszönhető, vagy annak, hogy egyre többen unják meg a szürke hétköznapok túlbulvárosodását, mindenesetre tény: régen volt ekkora tömeg egy megnyitón. Kárpáti Tibor - aki az idei év egyik nagy felfedezettje lehet - első önálló tárlatát Kass János grafikusművész nyitotta meg - kissé rendhagyó módon.

- Háromszor találkoztam a mesterrel - mondta Kass János. - Ebből a harmadik találkozás volt a legérdekesebb: fölhívott, hogy készen van a meghívó, és megkérdezte hová küldhetné. Mondtam a címet, megjött a levél, kinyitottam, s nem volt rajta dátum meg helyszín. Nem tudtam, hová és mikor kell jönnöm. Nem volt mellette cím és telefonszám sem, így egy kicsit elszomorodtam, hogy nem tudok elmenni. Végül hajnalban lejöttem Szegedre, megkértem az egyik kolleganőmet, derítse ki a telefonszámát. Reggel tízkor felhívtam a mestert. Még aludt. Délután aztán sikerült találkoznunk, és mindent meg tudtunk beszélni.


A kedves történet után a Kossuth-díjas grafikus méltató szavaiban elmondta: boldog, hogy megnyithatja ezt a nem mindennapi tárlatot, bár annak sokkal jobban örült volna, ha a "mester mesterei" állnának az ő helyén, hiszen "ők ismerik igazán az ifjú kollégát".
A dicsérő szavak, és az ünnepélyes megnyitó után immáron egy megkönnyebbült művésszel sikerült néhány szót váltanom.

- Mi a kedvenc háziállata?

- Erre most azt kellene válaszolnom, hogy a gyöngytyúk?

- Az?

- Ezen még nem gondolkoztam. De tény, hogy a gyöngytyúknak sokat köszönhetek.

- Annak, amelyik pettyes?

- Pontosan. Annak idején a Rémusz bácsi meséi című meséskötethez készítettem az első illusztrációimat, s az egyik mesének az volt a címe: Miért pettyes a gyöngytyúk?

- Tudja a választ...

- Hogyne.

- Első önálló kiállításán egytől egyig különböző meséskönyvek illusztrációi láthatók. Miért pont mesékhez rajzol különböző vidám kis képeket?

- Ebben a műfajban értem el első nagy sikeremet. Bolognában volt egy nagy nemzetközi kiállítás, amire Magyarországról csak az én rajzaimat vitték ki. Ekkor döntöttem el, hogy a mesékre "szakosodom".

- Mióta illusztrál meséket?

- A már említett kiállítás 2000-ben volt. Azóta csak meseillusztrációkat készítek.

- Kass Jánost hogyan sikerült megnyernie? Ahogy egyik lábáról a másikra állt, úgy tűnt, hogy egy picit mintha belecsöppent volna ebbe az egészbe.

- Ez volt az első önálló kiállításom, ennek volt tulajdonítható a szokottnál nagyobb izgalom. Egyébként sem volt meg olyan sok tárlatom, hogy azt mondhassam magamról, "rutinos kiállító" vagyok. Minden ilyen megnyitó izgalmas, tele van feszültséggel. Eljönnek az emberek, megnézik a képeimet, és kialakítanak rólam valamilyen véleményt magukban. Kass Jánossal még annak idején egy reklámgrafikai alkotótelepen találkoztam. S mivel nagy hatással volt rám, bíztam benne, hogy elvállalja a megnyitót.

- A kiállítás meghívójában már benne volt az a Japán kiállítás, ahová nemsokára indulnak a
művei. Oda hogy sikerült eljutni?

- Sikeresen szerepeltem egy pályázaton. Sok kis meséhez kellett különböző illusztrációkat készíteni. Japán csak egy állomás, az egész világon utaznak körbe a képeim, s ha minden igaz, akkor egyszer majd csak eljut Magyarországra is. Ha minden igaz, akkor még Szegedre is el lehet majd hozni.

- Laikusként azt gondolnám: a képregény már csak egy ugrás a meseillusztrációtól. S talán -szintén laikusként - azt is hiszem, hogy jobban megfizetik a rajzolókat, hiszen "ipari méretekben" kell gyártani ezeket.

- A képregény teljesen más világ. Igaz, hogy hasonló technika, de mégsem lehet azt mondani, hogy aki jó meseillusztrátor az jó képregény-rajzoló is egyben. Ugyanez fordítva is igaz. Az is igaz, hogy nagyon sok illusztrációm képregényszerű. Ezek az apró poénok, gagek ezt a technikát igénylik: a vastag vonalakat, az erős színeket. Amikor rajzolok, akkor nagyon tartalom-centrikus vagyok. Az első betűtől az utolsóig tudnom kell a mesét. Nem tudok "általánosságban" rajzolni.