Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja


Garai Szakács László

Negyedik szegedi könyvárverés


Lajos! Nálad van háromezerért!
- Jó, rendben! - mondta erre Lajos az árverésvezetőnek. Nem ő az egyetlen ismerős. Családias hangulat, csendes licitálgatás, egy bennmaradt "nagyágyú", elégedett gyűjtők: talán így lehetne összefoglalni címszavakban a negyedik szegedi könyvárverést.

Háromnegyed tízkor már nem nagyon volt ülőhely. Mindenhol kabátok, licitálótárcsák jelezték: nem akármilyen esemény készülődik.
- Elszámoltuk magunkat, szerencsére - mondta az egyik szervező. - Jó látni, hogy kicsinek bizonyult a terem.

S valóban: nem egy licitáló az ajtón túlról, a Royal Szálló halljából nyújtogatta a tárcsáját. Volt is mire. 322 tétel került Nátyi Róbert kalapácsa alá, s mint utóbb kiderült igen nagy volt rájuk a kereslet. Az egyik legszebb darab egy klasszikus arany Biblia volt, de mellette még jó néhány számozott példányért, szerzők és egykori ajándékozók által dedikált kötetekért, százéves ritkaságokért lehetett harcba szállni. A rövid "szabályismertetés" után (egyes kötetekre a Somogyi könyvtárnak elővételi joga van, illetve mindenki vegye figyelembe a tíz százalékos árverési jutalékot, valamint azt, hogy némely esetben vételi megbízások miatt magasabb összegről indul a licit) felpörögtek az események. Hullámzott a "nézőtér": egyre-másra lendültek magasba a kezek, de igazán nagy fogás legalábbis az elején nem volt.

Az első igazi "nagy vadnak" József Ákos Tacskó című műve bizonyult. Az 1000 Ft-os kikiáltási árat a szerzői megbízás kezdésből 6500-ra vitte fel, végül 32000-ért ütötték le. Taps köszöntötte a láthatóan boldog új gazdit.

Akkor pezsdültek meg megint a sorok, amikor elkezdődtek a taktikázások, a visszakérések. Ilyenkor nemegyszer komoly harc bontakozott ki egy-egy kötetért. Miután a Zsoldos János Asszony' orvos című munkáját is leütötték felbolydult a Royal Szálló Banquet Hallja, s a zsibongás átkúszott az előtérbe, ahol a pénztárgép csengésével, zizegésével keveredve ritkán hallható "zenévé" egyesült. Gyűjtők elemezték az árverést, átkozták balsorsukat vagy éppen a szerencséjüket emlegették. A levegő megtelt a régi könyvek semmihez sem hasonlítható illatával, s az alkalmi antikvárium exkluzív vevőköre boldogan vette kezébe "vadonatúj" olvasmányait.

- Nagyon meg vagyunk elégedve, alig maradt ki könyv - mondta az árverés végén Boros Zsuzsa, a könyvkatalógus összeállítója. - Ez volt talán eddig a legsikeresebb árverés. Emlékszem olyanra is, amikor húsz-harminc százaléknyi tétel maradt vissza, míg most csupán öt százalék. Elkelt az egyik legszebb könyv, az Osztrák-Magyar Monarchia. A Biblia megmaradt, de nem is baj, mert talán el lehet adni kirakatból is, pláne így Karácsony előtt. Sokat számít egyébként a felhozatal és a vevőkör is. Ez a kettő most szerencsésen egybeesett. Nem egy könyv öt-hatszoros áron kelt el, ami ritkaság, pláne itt Szegeden.

- Régen vezettem ilyen árverést - mondta Nátyi Róbert. - Aktívak voltak a gyűjtők. Hozzá kell tennem: nagyon sok volt a szerény licit. Ez a hozott anyagnak is köszönhető, hiszen kis híján minden elkelt belőle, de nem voltak olyan darabok, melyek kikiáltási áráért akár tíz- vagy annál többszörös árat is fizettek volna a gyűjtők. Egy-két darabnál azért volt taktikázás, kivártak a vevők, vagy később visszakértek bizonyos könyveket, remélve, hogy a vetélytársakat ezzel ki tudják ütni. Ez néha sikerült is. Szerencsére könnyű dolgom volt, mert az érdeklődés egy pillanatra sem ült le, így csak le kellett vezetnem az aukciót.

Vajon hányat fognak ezekből a művekből elolvasni, mennyi fogja a vitrint díszíteni csupán, s mit fognak szólni az asszonyok otthon, mikor meglátják férjüket, amint hazaállítanak két zacskó régi könyvvel? Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben próbáltam elkerülni a Royal bejáratánál oly gyakori égi áldást. Ezúttal sikerült megúsznom szárazon.
A cikkhez kapcsolódó linkek:
 

 

2002. november 20.