Vidákovics Zoltán

Az orgonamuzsika hangjai

Ha orgonazene, akkor Bach d-moll toccata és fúga. Művelt embernek ezt kell, és ennyit elég tudnia erről a műfajról. Ha a komolyzenével kapcsolatban létezne egy általánosítás-ranglista, az első mondatban lejegyzett megállapítás biztosan dobogós lenne. Ezt az igen beszűkült gondolkodást igyekszik kiszabadítani hosszú ideje tartó fogságából minden ősszel a Collegium Musicum az Őszi Kulturális Fesztiválok alatt rendezett orgonahangverseny-sorozataival. Idén a program szervezője, Csanádi László orgonaművész estjével kezdődött az "elmetágítás".

A kezdeményezésnek úgy fest, van foganatja, ugyanis kezdésre félig-meddig megteltek az alsóvárosi ferences templom padsorai. Bár tavaly, egy külföldi művész hangversenyén sokkal nagyobb tömeg tolongott - úgy tűnik az exkluzivitásnak az orgonazene terén is nagy a szerepe. Csanádi László "csak" szegedi, a Konzervatórium tanára. Nagyobb érdeklődést érdemelt volna.

Mikor eldördült az első akkord, jó páran rezzentek össze, húzták be a nyakukat és pislogtak zavartan fölfelé, mi is az, ami ekkorát szól. Nem kellett félniük, többször nem ijesztgetett az orgona. Ellenben muzsikált. Méltóságteljesen zengett, finoman duruzsolt, monumentálisan harsogott, lágyan énekelt. Hangja, dallama hol izgága gondolatként fickándozott fel és alá, hol tekintélyt parancsoló és ellentmondást nem tűrő szózatként terítette be a légteret, környéket, szíveket. Csanádi László nem hiába művésze az orgonának, úgy bánt vele, ahogy csak kevesen tudnak. Megszelídítette a hangszerek királynőjét, és az engedelmes szolgaként teljesítette mestere akaratát. Bár Bach Vivaldi a-moll hegedűversenyének átirata elsősorban a két szerző zsenialitását dicséri, az előadás méltó tudott lenni a műhöz. Így volt ez Liszt, Franck és Reger szerzeményeivel is, a hallgatónak egy feltételezett hibánál sem kellett a szívéhez kapnia, mondván, most sül bele. A művész egy volt a művekkel, nemcsak ledarálta és odavágta elénk a műsort, hanem megformálva, feldíszítve kaptuk azt kézhez.

Színesítette a hangversenyt Ludmány Sebestyén gordonkajátéka is, amelyre szintén nem lehet panaszkodni. Érdekes és mindenképpen jó ötlet a tömény orgonamuzsikát itt-ott egy lágyabb hangzású szólóhangszerrel megszakítani.

Mint ahogy nagyszerű elgondolás és kezdeményezés ez az orgonahangverseny-sorozat is. És nemcsak a hiányos zenei műveltség foltozgatása céljából érdemes ellátogatni kedd estéként az Alsóvárosba. Egy fárasztó nap után jó hatással lehet a testre és a lélekre az orgonamuzsika. Ha pedig az élőben, ingyen és magas színvonalon hallható, megéri egyszer kipróbálni.

2002. október 15.