Tombácz Róbert

Zene mindenkinek
A Pege Quartett Szegeden

Vágni lehetett a cigarettafüstöt és - enyhe képzavarral - a tömeget is ezen az októberi estén az Old Timer Music Clubban. A szolid árszínvonalú, igényesen és hangulatosan kialakított brüsszeli körúti pinceklubban már a kezdést megelőző órában sem lehetett üres asztalt találni, s mire a zenekar játszani kezdett, az ülőalkalmatosságok is elkeltek mind.

"Zene mindenkinek" címmel adott koncertet az új felállású Pege Quartett, és valóban érdekes volt összevetni a szociológiai "szórást" a cím jelentésével: húsztól hatvanig, a vállalkozó apukától a csinos egyetemista lányokon át a kiérdemesült cigányzenészig mindenféle réteg jelen volt a városunkban fehér hollóként vendégszereplő jazz-zenekar fellépésén. Pedig Pege Aladár szívesen jönne gyakrabban is, és - mint lapunknak elmondta - annak ellenére, hogy volt már lehetősége New York-ban a Carnegie Hall-ban is játszani, igazán mégis a kisebb klubokat szereti, mert ezekben sokkal jobb a hangulat. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy talán a rendezvényszervezők is fölismerhetnék már, hogy az igénytelen, gagyi produkciók mellett az örökzöld jazz-re is van fizetőképes kereslet, legalábbis ez az este ezt is bizonyította.

A friss Kossuth-díjas Pege Aladár nevével szorosan összeforrott nagybőgő helyett először a basszgitárt vette kézbe, és a szaxofonos Kollmann Gábor, a dobos Sramkó János valamint Pintér Zoltán zongorista aktív közreműködésével húzós swingelésbe kezdett. Ez aztán a teljes nézősereget arra késztette, hogy energikusan verje a taktust a lábával, a virtuóz szólók pedig elégedett mosolyt csaltak az arcokra. A hálás közönség kiéhezettsége azon is jól lemérhető volt, hogy az egyébként nem túl erős blues-rock blokk minden egyes szólóját megtapsolta, noha azt a mester szerényen és racionálisan mindig elhárította.

A szünetben megkérdeztük az idősödő maistrót, hogy mi a véleménye fiatal diákjairól, akiket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanít. Válaszában elmondta, hogy nagyon jó utánpótlásnak tartja őket a hazai jazz- és klasszikus zenekarok számára. A tanítást egyébként könnyen össze tudja egyeztetni gyakori föllépéseivel, hiszen - mint mondta - nem minden nap tanít.

Rövid szünet után - amikor is a zenekar saját CD-it árusította és dedikálta - Ali bácsi végre a kezébe vette az öreg mackóhoz illő hangszerét, a nagybőgőt. Vonóhoz azonban a legritkább esetben nyúlt. Helyette fiatalokat megszégyenítő gyorsasággal és virtuozitással pengette a vonóst, olykor az improvizálás örömétől nyitva felejtett szájjal. A kvartett tagjai ekkor már egyre inkább fölengedve a jazz, a bossa nova és a latin hangulatában, önfeledt szólókba kezdtek, amiket az értő közönség tapssal honorált. A hetedik X-ben levő zenei élő legenda végül pedig jóságos mikulásként ajánlotta a közönség figyelmébe a november 26-i dátumot, amikor is az Ifjúsági Házban lépnek színpadra, illetve legújabb albumukat, melyeken az elhangzott szerzemények is fellelhetők.
Hiába, a jó marketing mindennek a titka.

(Pege Quartett, október 14., szegedi Old Timer Music Club)

2002. november 1.