Sarnyai Tibor

Závada és Darvasi a Pinceszínházban
Szlovák-kínai csúcs a tökfőzelék-háborúról

"Szlovák-kínai csúcstalálkozót" szervezett az elmúlt hét péntekén az egyetemi kulturális fesztivál keretein belül a Pinceszínház. Azonban az estre nem csak a nyelveket beszélők látogattak el, és a beszélgetéshez nem kellettek szinkrontolmácsok. A két ország politikájáról sem esett szó, hiszen ezen a csúcstalálkozón nem politikusok vettek részt. A pénteki író-olvasó találkozó némiképpen ironikus elnevezése csupán arra utal, hogy a Pinceszínház igencsak kicsinek bizonyuló kávézójában a szlovák származású és ilyen témájú könyveket író Závada Pál és a legutóbb egy kínai ihletésű novelláskötettel jelentkező Darvasi László találkozott közönségével.

Már az elején meglepetés volt, hogy az írók előtt semmilyen papír nem feküdt. A csúcstalálkozón persze azért elhangzott Darvasi kiadásra váró, új regényéből néhány részlet - melynek kézirata Závada táskájából került elő -, azonban az est fősodrát nem a felolvasás adta. A két író párbeszédet kísérelt meg olyan, őket izgató kérdésekről, melyekről úgy érezték, talán a közönséget is érdeklik. Természetesen szó esett Kertész Imre Nobel-díjáról - melyről szokatlan módon a saját bevallása szerint is gyakran figyelmetlen Darvasi értesítette az általában jól értesült Závadát. A csúcstalálkozón megtudhattuk, hogy Darvasi mesélőkedve olyan, mint a zsanai gázkitörés, Závada pedig aggodalmasan, hosszasan mérlegelő író, aki bizonytalan abban, hogy mi maradhat meg a végleges szövegben abból, amit már megírt. Mint elhangzott, Darvasi egy mesekönyvvel fog kirukkolni a közeljövőben, melynek Závada a szerkesztője. Sok szó esett ez után a meseírás nehézségeiről, s arról, hogy meglehetősen nehéz valakit meghalasztani egy könyvben. Kiderült, hogy mindkét szerző egy új regényen dolgozik, de egyelőre még nem tudják, ki legyen az elbeszélő. A narráció szerepéről Závada hosszú, unalmas és szakszerűtlen előadást is tartott, vesztünkre (szerintem pedig mindketten igen jól kitalált elbeszélőket alkalmaztak eddigi szövegeikben, ezért talán kár a gőzért…). Szinte mentőkérdésként érkezett a közönség soraiból, hogy mi a helyzet Szív Ernővel. Ernő jól van, mondta Darvasi, jövőre megjelenhet a következő kötete, mely két kisregényt és néhány tárcát fog tartalmazni. Závada persze ebbe is belekötött, s ugyanolyan magas lóról beszélt Szívvel, mint előtte Darvasival.

Az est folyamán kétszer - egyszer, amikor Závada elővette táskájából, másodszor pedig amikor Darvasi Laci felvette az asztalról - részletek hangoztak el Darvasi új meseregényéből, mely a nagy tökfőzelék-háború történetét beszéli el. Bízvást állíthatom, ezek voltak az est legérdekesebb pontjai. A regény főhősei, a mirr-murrok (de lehet, hogy birr-burrok, vagy dirr-durrok, sajnos, elfelejtettem), akik arról híresek, hogy macskáikkal riasztják el a városukat ostromló ellenséget, aki tortavetőkkel támad. Legfőbb sajátosságuk, hogy mindent ellentétesen mondanak, tehát ha gyerekeik nyűgösen azt mondják, hogy mama, nagyon jó volt a karalábéfőzelék, akkor abból már lehet tudni, hogy azt nem szabad főzni többet.

Szóval, Laci sem fogja félreérteni, ha itt azt írom, hogy nagyon nem tetszett az estje, és hogy én biztosan nem megyek többé oda, ahol ő felolvasást tart.

2002. október 17.