Vántus István Kortárs Zenei Napok
Szeged, november 17-21.

"Az ember elszakadt a természettől és megromlik a hallása.
Nem úgy értem ezt csak, hogy a zajártalom süketté tesz
a mindennapi beszédre is, hanem a tiszta hangok iránt
romlik meg a hallásunk. A rengeteg hamis gépi hang
megszoktatja velünk a rossz hangzásokat, és azt gondoljuk,
hogy ez a jó. Nem véletlen, hogy Bachnak olyan sikere van,
meg Verdit nem lehet levenni a porondról: jó hangokat írtak.
És ilyen jó hangokat lehet modern módon is írni,
csak tudni kell, hol vannak azok."

Vántus István

Országos hírnévvel dicsekedhet az idén 32-dik alkalommal megrendezett Vántus István Kortárs Zenei Napok. Kiss Ernővel, a rendezvény egyik fő szervezőjével beszélgettem a november 17-24-ig tartó programsorozatról.

A rendezvénysorozat 1971-ben indult, akkor mindenekelőtt a névadó, akkor még nem Erkel-díjas zeneszerző, kezdeményezésére. A program nagy pártfogója volt a kezdetektől fogva Szeged város tanácsa, a pénzt 1997-ig ez az intézmény adta, de természetesen társult hozzá minden elképzelhető szegedi zenei intézmény és szervezet akkoriban, és ez a mai napig is így van.

A legeslegelső rendezvény 1971. november 28-án, vasárnap délelőtt 10 órakor volt, ez egy nagyon értékes zenei ismeretterjesztő előadás volt, Földesi Gábor professzor úr, zeneakadémiai tanár tartotta. Vántus István idő előtt, 1992-ben 57 évesen meghalt, de a rendezvénysorozat természetesen folytatódott, hiszen a város a továbbiakban is biztosította a feltételeket hozzá. Végül is 1996-ban, többek között ezzel a céllal is, alakult meg a Vántus István Társaság, hogy ezt a sorozatot megfelelően gazdagítsa, életben tartsa, szponzorokat szerezzen hozzá, és így tovább, bár nyilvánvaló, hogy a Vántus István Társaság a nevének megfelelően elsősorban a zeneszerző szellemi hagyatékának az ápolására szerveződött. Ez szerencsés elgondolásnak bizonyult, mert így a szegedi anyagi és szellemi erőkhöz igen erőteljes országos szellemi és anyagi erőket is sikerült még hozzárendelni, sőt az ügy élére két igen-igen élvonalbeli zeneszerző, zenei menedzser került. Az egyikőjük zenei menedzser is, nevezetesen Hollós Máté, Erkel-díjas zeneszerző, aki az egyik legaktívabb és legjelesebb tagja a magyar klasszikus zenei menedzsmentnek, már csak azért is, mert többek között a Hungaroton ügyvezető igazgatója, de ezen kívül számos más zenei szervezet vezető egyénisége, így ő a mi társaságunk elnöke is. A társaság tiszteletbeli elnöke pedig Kocsár Miklós Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, ő Vántus István egykori barátja, szintén igen nagy tekintély. Ily módon már 1997-ben Szeged megyei jogú város önkormányzata és a Vántus István Társaság közösen szervezte ezt a bizonyos rendezvényt.

Az eredeti rendezvény neve Mai Magyar Zene Hete volt, ami gyakorlatilag 1997-ig tartotta magát, amikor Zenei Hét Századunk Muzsikájából néven rendezték meg, aztán egy-két évig ment úgy, hogy Korunk Zenéje, végül is amellett döntöttünk, hogy olyan nevet adjunk neki, ami mindenféleképpen jelzésértékű is, jelzi azt a szellemiséget, amit tovább szeretnénk vinni.

Természetesen a Vántus István Társaság nem a saját pénzéből segíti ezt a rendezvényt, hiszen a befolyó tagdíjakból ez nehezen menne. Rettentő nagy örömünkre, a legelső alkalmaktól kezdve már szándékunkat támogatandó csatlakozott pályázatok útján a Soros-alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alappogram Zenei Kollégiuma, majd pedig az ARTISJUS Zenei Alapítvány, ezek közül a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az ARTISJUS Alapítvány a mai napig a rendezvényt erőteljesen támogatja, természetesen a legnagyobb összeget, a kerek összegnek jóval több, mint a felét Szeged városa adja. Ez azért dicséretes, mert ezt a segítséget Szeged város minden körülmények között fenntartotta, ha nehéz helyzetben volt, ha nem, reméljük, hogy a jövőben is így lesz Ez szerencsés befektetés a város részéről, mert ez a kulturális rendezvények közül azok közé tartozik, amelynek nemcsak országos, de nemzetközi visszhangja is lehet rövidesen, bár a rendezvény elsősorban a magyar kortárs komolyzenei értékek ápolására bemutatására szerveződött.

A rendezvény struktúrája lényegében 1997-98-ban alakult ki, amelynek a lényege az, hogy különböző címszók alatt szervezünk kamarahangversenyeket, de megtartottunk olyan régi sorozatot is, mint a Zeneszerző és közönsége találkozó, amely közvetlenül egy-egy személy megismerését teszi lehetővé. Ez a személy ebben az évben Dubrovay László. Már ennek a sorozatnak a találmánya a "Valaki és vendégei" sorozat a sorozatban, amelyre vagy egy a kortárs zenében jeleskedő előadóművészt, vagy pedig egy kortárs zeneszerzőt választunk házigazdának. Ebben az évben Réti Attila kiváló szegedi operaénekes lesz az est házigazdája, s ő közreműködik természetesen több produkcióban.

Igen-igen dús az ún. nagy kamaraest, ami a hétfői napon van. Egész sereg igen jelentős, ma már tulajdonképpen klasszikusnak számító zeneszerző művei szerepelnek. Ilyen például Maros Rudolf, Durkó Zsolt, ő az eddigi legnagyobb jelentőséget elért szegedi zeneszerző, ő Kossuth-díjig jutott el, és mindvégig nagyon intenzíven ápolta szegediségét, haláláig állandó kapcsolatban állt velünk. A harmadik ilyen szereplő Togobickij Viktor, aki elég fiatalon hunyt el, ő Ukrajnából települt át hozzánk.

Természetesen mai aktív szegedi zeneszerzők is helyet kaptak ezen az esten, például Huszár Lajos, aki a legjelentősebb ma élő szegedi zeneszerző, aztán Molnár László, aki szintén igen jeles, bár elsősorban karmesterként dolgozik, és Horváth Barnabás, aki egy fiatalabb zeneszerző, de már ő is tíz éve közöttünk van.

A következő hangversennyel, ami kedden lesz, a legértékesebb kísérleti műhelyek egyike mutatkozik be mostmár másodszor, az Ear együttes, nevük az elektro-akusztikus realizáció szavakból állt össze. Ők tulajdonképpen egy rendkívül izgalmas műfajt művelnek, ami az úgynevezett elektronikus hatásokkal földúsított élőzenei produkciókat rejti magában. Nagyon érdekes darabok jönnek így létre, ráadásul a helyszín a Grand Cafe, amit kimondottan azért választottunk, mert a zenét igen bensőségesen sugározza.

A szerdai rendezvénnyel emlékezünk a tíz éve elhunyt Vántus Istvánra, egy nagyon szép szerzői kamaraest keretében. Itt három olyan mű is elhangzik, ami az utóbbi években ritkán került műsorra Az egyik, a Rézdomborítás Ady Endre emlékére, ezzel a november 22-én 125 éve született költőzsenire is szeretnénk emlékezni. A következő darabban szintén egy nagyszerű költő, Balassi Bálint versét zenésítette meg annak idején a mester kettős kórusra, az Inventio poeticát. Végül pedig 21 éve hangzott föl színpadon utoljára az Aranykoporsó című opera, amely Vántus István fő műve, ebből az első felvonás második képét, az egyik legfontosabb jelenetet fogjuk most megszólaltatni. Ez hangversenyszerűen talán még nem is szólalt meg sohasem, talán csak operaszínpadon. A többi műsorszám viszonylag gyakrabban hangzik föl, a Hommage a J. S. Bach gordonkaszóló és kamarazenekarra írott darab, az Elnémulások című kamarazenekarra írott darab, illetve a Szvit szólóhegedűre.

Csütörtökön a Törpék és óriások című gyerekek számára és gyerekek által előadott darabok hallhatók, valamint ugyanezen az estén egy szegedről indítványozott zeneszerzői versenynek hirdetjük ki az eredményét. Nagy örömünkre végül a felhívásunkra hét zeneszerző küldött be tizenegy zeneművet, természetesen ebből sikerült egy első, egy második és egy harmadik díjat megjelölnünk.

A több évtizedes eredményeknek is köszönhetően ma már, ahogy a bevételeink növekedtek, és egyre nagyobb összeg jut a promócióra, így az események népszerűek, rosszul látogatott programok nincsenek. Még a promóción belül vannak feltáratlan területek, de ez olyan személyi erőfeszítéseket igényelne, aminek sajnos most még nem tudunk eleget tenni. A fiatalok közül a konzervatórium saját köre nagyon rendesen érdeklődik a rendezvény iránt, általában meg szokták nézni a tanáraikat, viszont, és itt van még az a hely, amiben föltáratlan tartalékokat látunk, mert a más műfajú avantgárd produkciók iránti komoly érdeklődést figyelve, ha el tudnánk időben érni őket, akkor a szegedi egyetemek hallgatói részéről komoly érdeklődésre tarthatnánk számot.

Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

2002. november 16.