Schwartz Noémi (noemi.3@index.hu)
Elveszett az egyházak tekintélye
- Beszélgetés Máté-Tóth Andrással a Median kutatása kapcsán –

- Mivel magyarázható, hogy sokan kereszténynek vallják magukat, másrészt egyáltalán nem követik az egyházi tanításokat?
- Ez a jelenség egy modernizációs jelenségcsomag egyik eleme. A modern társadalmi berendezkedés egyik jellegzetessége a tekintélyek jelentőségének csökkenése. Mindenféle tekintélyé. Az emberek egyre inkább nem fogadják el az élet legkülönbözőbb kérdéseire az előre adott válaszokat, hanem arra tartanak igényt, hogy saját maguk barkácsoljanak a legkülönbözőbb válaszalternatívákból világnézetet, világszemléletet, eligazodást. Az, hogy mennyien vallják magukat egy felekezet tagjának, sok mindenen múlik. Azokban az országokban, ahol szigorú felekezeti nyilvántartás van, például Németországban vagy Ausztriában, ott megfigyelhető, hogy a tényleges tagságnál általában több ember nevezi magát valamilyen felekezet tagjának. Vagy amikor valami miatt előnyösebb azt gondolnia valakinek magáról, hogy ő tagja valamelyik egyháznak. Amikor viszont óriási botrányok vannak valamelyik vallási közösség körül, akkor az emberek újságírói, vagy adatfelmérő, kérdezőbiztosi kérdésre inkább azt mondják, hogy nem tagok. Így a formális statisztikai adatok alapján egy alá-fölé menő hullámot tapasztalunk a tagságnál.
- Gyakorlatilag inkább nem is vallási, hanem kulturális szerep miatt vallják magukat kereszténynek?
- Nem hiszem, hogy a vallásit és a kulturálisat így szembe lehetne állítani, mert a vallás egy nagyon-nagyon sokféle színnel, árnyalattal és hangsúllyal rendelkező kulturális össztapasztalatnak vagy összbenyomásnak a része. Igen, Magyarországon olyan a kultúra, hogy az emberek egy része megkeresztelteti a gyerekeit. Nem olyan mértékben, mint régen, de még így is nagyon sokan, és nagyon sokan temetnek egyházi asszisztenciával. Ez mind-mind a valláshoz, vagy az egyházhoz való odatartozásnak jele. Kifejezetten szektás fundamentalista alapállás viszont azt gondolni, hogy a vallás, az egyház, meg az egyház tanítása teljes átfedésben kell, hogy legyen, és csak akkor igaz. Tehát, aki magát vallásosnak tartja, az járjon is mindig templomba és fogadja is el száz százalékosan az illető egyháznak a tanítását. Ilyen teljes átfedés kutatásaim szerint még a legkisebb, legszigorúbb vallási közösségekben, az új vallási mozgalmakban vagy szektákban sem fordul elő. Éppen ezért nem tárgyszerű abból a modellből kiindulni, mely szerint a vallási hovatartozás, a vallási közösséggel való gyakorlati szoros kapcsolat és a vallási közösség tanításának elfogadása egybeesik, mert ez a fundamentalista szektamodell. Ezt nem jó alkalmazni egy olyan felmérés eredményeinek az értelmezésekor, amelyik nem ezekre a kis közösségekre vonatkoznak, hanem a nagy vallási közösségekre.
- Mivel magyarázható, hogy a lakosságnak több mint a fele úgymond a „maga módján vallásos”?
- Azzal, hogy az úgynevezett szekularizációs tézis, amit sokan vallottak és sokan feltételeztek az ötvenes-hatvanas években. Az volt a feltételezés, hogy ahogyan haladunk előre a modernizáció útján, úgy főleg a városokban, főleg a magasan kvalifikált férfiak körében egyre inkább el fogják veszíteni a vallásosságukat, ez nem jött be. Az adatok azt támasztják alá, hogy a központi tekintély, az, ami erodálódott, a vallási tekintély jelentősége csökkent, a vallásosság szintje viszont nem. Az emberek a számos bizonytalanságukat a jövőjükkel, meg a kapcsolatrendszerükkel kapcsolatban valahogy megpróbálják kezelni, és ezeknek a kezelésben a vallási megoldások is szerepet játszanak.
- De miért nem konkrétan egy vallási tanítást követnek, hanem egy saját vallást kreálnak maguknak?
- Azért, mert a piacon van egy bizonyos vallási kínálat. A multikulturális európai helyzet, a média révén a piacon már senki se rendelkezik azzal a tekintéllyel, hogy mindenki csak az ő áruját vegye. Nagymértékben lecsökkent ennek a kínálatnak az elfogadhatósága. Ezért nem választják az emberek egy árus portékáját, hanem körülnéznek, és maguk állítják össze a főztjükhöz az elemeket.

2004. október 19.