Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Sörös Judit (sorijuci@freemail.hu)

Utazás a pogácsa körül

Karinthytól Karinthyról szólt az este a Millenniumi Klubban

Késve esek be a Millenniumi Kávéház és Klub ajtaján, szerencsére azonban még éppen idejében, hogy elfoglalhassam az utolsó helyet a hangulatos, fűtött pincehelyiségben. A faszékeken vastag párnák vannak, kedves arcok mosolyognak rám minden felől- ez az est már jól indul. Reménykedve, arcomon optimista mosollyal tekingetek körbe, hiszen egy Karinthy-est jó szórakozást kínál. Az optimista csillogás kezd lassan, de biztosan eltűnni a szememből, mikor elkezdőik a program. A Karinthyt Olvasók Baráti Körének –KOBAK- vezetője nyitja meg az estet, aki kedvesen izgul, s szellemesen ad ízelítőt a programból. A műsorközlő lányban nem lehet hibát találni, Édes Anyanyelvünk versenyeken is eséllyel indulhatna, ha még középiskolás lenne. A Bölcső Alapítvány vezetője is szól néhány keresetlen szót, s ő az, aki először felhasználja a későbbiekben kulcsfontosságú pogácsa szót: közli, ha tetszik, ha nem tetszik a műsor, vegyünk pogácsát. Elnevetem magam, s elkezdődik.

A KOBAK tagjai Karinthy-verseket és prózarészleteket olvasnak fel, igencsak felejthetően. Persze, azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat Karinthyra emlékezve, de akkor is. Kezdek fészkelődni. Mégsem olyan kényelmes ez a párna…

Karinthy- verseket zenésített meg Németh Sándor, amivel nem is lenne semmi baj, ha nem adná elő őket. A tiszta lelkű, végtelenül jóindulatúnak tűnő zenész gitározik és énekel. Na jó, túl szűk ez a hely, az ajtó lassan álmaim netovábbjává válik. Szerencsére ekkor jön a felmentő sereg: a Bartók Béla Művelődési Központ Szó-Kincs Társulata részleteket ad elő Karinthy- estjéből. Három színdarab elevenedik meg a reflektorok fényében. Három dögcédulás, hullazsákba tekert halott beszélget egymással, a kifolyó szemű kettes hulla az abszolút kedvenc. Ezután egy vonat fülkéjébe repítenek el minket, ahol gügyögő, butuska szülők értelmes gyerekének lelki világába nyerhetünk betekintést. Majd jön a tipikus és igen ismert novella, a Két nő feldolgozása, ahol a két szereplő pletykáló, másokat lefitymáló barátnőkből lassan a hőn szeretett férfi szívéért rivalizáló vetélytársakká változnak. Szórakoztató, felrázó és kizökkentő. Akár azt is mondhatnám, meglepő és mulatságos.

Balogh Tamás irodalomtörténész előadásától kicsit megretten a nézőközönség, többen a kijárat felé tekingetnek. Szerencsére majdnem mindenki a maradás mellett döntött, ugyanis az előadás rövid, velős, érdekes és szellemes volt, s még a pogácsa kis humorfokú emlegetését is elnéztem. Az előadó azt boncolgatja, humorista volt-e Karinthy vagy sem, s mit jelentett a két világháború között felvállalni ezt a szerepet. Egészen új megvilágításba helyezi a középiskolában beépült sztereotípiáimat Karinthyról, amit igen jó néven veszek. Az előadás alapja az a kérdés, az 1920-as években megjelent neves humoristák műveinek egybeszerkesztett kötetébe Karinthynak miért két igen gyenge, humortalan írása került. S miután felvázolja egy esetleges összeesküvés lehetőségét, a végén nemes egyszerűséggel rávilágít: a legvalószínűbb, hogy Karinthy maga választotta ki őket, hiszen nincs annál nagyobb poén, mikor humoros kötetbe humortalan írások kerülnek.

A vastaps és köszönetnyilvánítások után kezd lezárulni az est, de a KOBAK vezetője még egy pogácsás poént beszúr záró beszédébe, ami egy kissé elkeserít. De sebaj, elmenőben azért magamhoz ragadok egy sajtosat és egy lekvárosat. Hm, finom. Nem is voltak olyan rosszak azok a versek…

2004. október 19.