Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Bozó Szilvia

Aranyat érő Arany

Bálint András estje a Bartók Béla Művelődési Központban

Arany János életével, gondolataival ismerkedhettek meg a szegediek Bálint András előadásában az Őszi Kulturális Fesztivál programsorozatán belül. A Radnóti Színház vendégjátéka a költő versein, levelein, naplóján keresztül ismertette meg a XIX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotóját.

Az egyszemélyes előadás alig igényelt díszletet, de a pár kellék megfelelően megteremtette a közönség számára a hangulatot. A színpad közepén egy antik íróasztal, azon papírok, toll és egy ódon asztali lámpa állt, ezeket látta meg először a néző. „Magas ugyan nem vagyok, ami pedig a kopaszságot illeti, reményem sincs egyhamar azzá lenni.” Így kezdte Bálint András a színpadon korhű öltözetben, egy mélyzöld színű pulóverben. Már az indító pár mondat után kellemesen elvarázsolódott mindenki és elmerült a szépen előadott hangzó szövegben. Az előadás irodalmi tanácsadója, Réz Pál és a rendező Forgács Péter figyelt a kronologikusság megtartása mellett arra, hogy a darab ne váljon monotonná és unalmassá. Megfelelő helyen használták az Arany János-i humort. A levélrészletek segítettek elképzelni a régi korok viszonyait, amikor még a levél volt a mindent összekötő kapocs az emberek között. Nevettető helyzeteket teremtett a Szépirodalmi Figyelőbe beérkezett levelek felolvasása, melyekben kezdő költők fordultak műveikkel Arany Jánoshoz a véleményét kérve. Például szegény Őri Bertalan Úr Szepesvárról a következőt küldte el: „A víz zajog, víz dagan, ül egy halász mellől…” Erre Arany így válaszolt: „Kérem, ez nem magyarul van.” Elképzelhető, hogy ezután derékba tört az úr költői pályafutása. Ifjú Péternek is adott tanácsot Arany: „Ön sok verset írt. Majd ha kevesebbet ír, azokból küldjön.”

A hallgatóság elé tárult Petőfi-Arany mély barátsága is, levélrészletekből és a naplóból érzékelhetővé vált a két szinte ellentétes személyiség közti erős kötelék. A költő teljes pályaképe egyes műveinek részletei által fokozatosan megjelent, kirajzolódott Toldi Miklós, Dalos Eszti, Tuba Ferkó, Kund Abigél, Bárczi Benő alakja és a résztvevők felidézhették az eposzokat, balladákat. A korabeli problémák is láthatóvá váltak: Aranynak a pesti szerkesztőkkel meggyűlt a baja, mert felkérték, hogy meghatározott témákban írjon verseket. Egy honvédemlékére a következőt írta ezért bosszúból: „Itt nyugosznak a honvédek: könnyű nekik, mert nem élnek!”

Konkrét levélrészletekből kiderült, hogy Madách Imre stilisztikai véleményezést kért Arany Jánostól a nagy művéről, Az ember tragédiájáról. Arany tanácsát elfogadva az olvasó ma is ennek megfelelően élvezheti a művet. A költő életrajza is követhető, megtudható hogyan érintette Petőfi halála, majd a lányának, Juliskának az elvesztése.

Naplórészleteiből az öregedő költő is jól felismerhető és Bálint András könnyen azonosulva a szereppel életszerűen jelenítette meg a Kapcsos-könyvbe írogató Arany Jánost. Az Epilogus című verssel méltó módon elbúcsúzott a közönségtől. Az utolsó mondat lehetőséget adott arra, hogy az Arany utáni, jövőbeli irodalom is felidéződjön. A közönség egy estére Arany János dolgozószobájában vendég lett, és „a költő” lelkesen mesélt életéről és kutatott a levelei között azért, hogy minél közelebbről megismerhető legyen.

A Radnóti Színház vendégjátéka maradandó élményt nyújtott. A fiatalok számára fontos megőrizni a régi korok nagyjainak emlékét, de mindig tudni kell, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani az adott korban. Ez ezen az estén sikerült, mert a darab a ma emberének íródott és szórakoztatott.

2004. október 29.