Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Kaplár Katalin kata@mora.u-szeged.hu

Amerika zárva van

(Steven Spielberg: Terminál)

Bizony, ha otthon kitört a forradalom, míg a repülőn ültél, és momentán nincs elismert kormánya a hazádnak, akkor Amerika zárva van. Persze vannak kiskapuk, amelyeken át bejuthatnál. Vagy ki? A helyzet kissé zavaros. Be vagy zárva egy nemzetközi tranzitváróba, és ha onnan kijutsz, akkor jutsz be az Egyesült Államokba. De ehhez otthon rendnek kell lenni. Samu bácsi válogatós.

Steven Spielberg lazított. A háború ezúttal egy távoli (valójában nem is létező) országban zajlik, és hogy az valakinek a hazája? – oda se neki. Tőle kicsit szokatlan, hogy néhány szereplő és néhány jelenet igencsak közhelyes. A reptéri parancsnok például, akiről a legelső pillanatban tudni lehet, hogy ő lesz a kicsit korlátolt, kis felsőbbrendűségi érzéssel bíró, nem nagyon kedves fiú, aki megpróbál majd keresztbe tenni a főhősnek. Aki csak púp a hátán. Szeretné, ha inkább a New York-i rendőrség hátán lenne púp, vagy a bevándorlási hivatalén, mindegy, csak tűnjön el a Kennedy-ről. Az egyetlen helyről, ahol az adott helyzetben jogosan tartózkodhat. De a főhős persze nem mozdul. Belakja a terminált.

A főhős. Tom Hanks nagyon jó. Nem ártott meg neki a pocak, a toka, az idő. Teljesen hihető az ő kicsit szerencsétlen, nagyon jóhiszemű, elveszett Victora. Ha még egy kicsit lassabb lenne, és történetesen Ivánnak hívnák, maga is egy közhely lenne. Ahogyan tipikus a szép ám boldogtalan légikisasszony a cukorkareklámba illő cipősarkával, vagy a nagydarab afro-amerikai egyenruhás, aki végül a jó oldalra áll. Ugyanígy kevéssé váratlan elem a kedves bevándorlási tiszt és a félénk takarítófiú (mindketten spanyolos hangzású névvel bírnak, az esélyegyenlőség jegyében), akik Victor segítségével egymáséi lesznek, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Victor persze belegabalyodik a szép ám boldogtalan légikisasszonyba, aki a végén persze mégsem lehet az övé. De legalább elhajítják együtt személyi hívójukat, ez kérem a szabadság szimbóluma.

Hogy miről akar szólni a történet, azt a szánkba rágja egy utas: „Néha úgy érzem, mintha reptéren élnék.” Hogy Victor tényleg ott él, véletlen. Hogy ezt senki nem veszi észre, jellemző. Hogy végül hazájában valamelyest helyreáll a rend, és ő kijut New York-ba, várható. Elvárható. Hogy kilenc hónapot azért töltött a tranzitban, hogy egyetlen autogramot megszerezzen halott apjának… patetikus.

Mégis érdemes megnézni. Van min elgondolkodni utána. Azon például, hogy feltétlenül teljesen ostoba-e, aki nem tud angolul. Azon, hogy miért nem sikerül a világ egyik legnagyobb repülőterén tolmácsot találni. De ezek mind apróságok. Igazán érdekes az lehet, hogy ez egy igaz történet. Megeshet, hogy az ember önhibáján kívül háromnegyed évet tölt egy tranzitváróban. Mert Amerika éppen zárva van.

2004. november 11.