Vissza a címlapra!

Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja



Bozó Szilvia (boszi@invitel.hu)

Érettségi - éretlenül



Tanár szakos egyetemi hallgatóként két hónapon keresztül egy szegedi középiskolában töltöttem napjaimat reggel nyolctól délután négyig.

Az egyetem három éves elméleti pedagógiaoktatása után, most indul: a taníts, ahogy csak tudsz. Miért mondom ezt? Itt szembesültem azzal az érzéssel, amit így lehetne röviden összefoglalni: istenem de jó, hogy már évekkel ezelőtt érettségiztem. Ugyanis az emelt szintű érettségi nemcsak a diákoknak, szülőknek új és ismeretlen, ami természetes, hanem a tanároknak is. A nevelési értekezletek állandó témája lett és a sikeres érettségi érdekében felkészítő órákat iktatnak be az órarendbe 7-8. órában.

A tanárok célja, hogy a négy év alatt megkapja a megfelelő ismeretanyagot a diák, és magabiztosan kezdje a felsőoktatásban az életét. Legalábbis eddig ez lehetett. Most azonban nem tudni, hogy pontosan mit jelent ez az ismeretanyag. Az emelt szintű érettségin ugyanis új stílusú, bonyolultabb és több gondolkozást igénylő feladatokkal kell szembenézniük a gyerekeknek.

Magyar irodalomból eddig az írásbeli tételek felolvasásakor az emberek még évekkel később is ismerősen csengő neveket és mű címeket hallottak, de ez most megváltozhat. A próbaérettségi feladatait megnézve magam is meglepődtem és elgondolkoztam. Vajon az új érettségi alkalmasabb lesz-e a teljesítmények pontosabb megállapítására, ha a gyerekek mostani órai munkájából indulunk csak ki? Ismeretlen műre mindenképpen számítani kell, és nem szabad megijedni akkor sem, ha huszadik századi költő vagy író műve az elemzendő téma. A felkészítő órára ezért a tanárok ilyeneket visznek be az órára. Mi az eredmény? Egy Orbán Ottó által írt költemény elemzésekor a tanulók reakciója ijesztő: tágra nyílt szemekkel hallgatják a tanári monológot, és sietve teleírnak több oldalt a füzetben. Új jellegű feladatnak számít az érvelő fogalmazás készítése. Ezt nyelvtan óra keretében tanulják, de a gyakorlati alkalmazásra kevés idő marad, mert a tanároknak haladni kell a tananyagban. A versenyfutás az idővel most még inkább jellemző.

A legnagyobb probléma, hogy a megtanult ismeretanyag előhívása minden gyereknél máshogy zajlik le: van, akinek könnyebb és van, akinek nehezebb, ha szokatlan és ismeretlen feladattípust kell megoldania. Az utóbbiak vannak többen egy osztályban. Az önálló gondolkodás fejleszthető, de nincsenek hozzászokva a mai gyerekek ehhez, és mint tudjuk szövegértési problémákkal is küszködnek. A megtanult ismeretek folyamatos számonkérése zajlik, rendszertelenül: irodalmi és történelmi ismereteik nem haladnak együtt kronologikusan és nem látnak rendszerszerűen. A poroszos, hagyományos oktatási forma már nem alkalmas az új típusú feladatmegoldáskor. Észrevehető, hogy ebben az iskolában is elkezdett a frontális osztálymunka háttérbe szorulni, igyekeznek a tanárok úgy tanítani, hogy a gyerekek önállóan, kommunikációs készségüket fejlesztve és határozottan alkossanak véleményt bármilyen szóban forgó témáról.

Azok a szülők, akik megtehetik, az iskolai órák után különóra keretében biztosítják, hogy kiűzzék gyermekeikből az új érettségi okozta félelmeket. Mi lesz ennek a hátránya? Évekkel ezelőtt még az aktív sportélettől volt hangos a tornaterem, most síri csend van és rengeteg igazoltan és igazolatlanul felmentett gyerek. A tanulók arcára csak a mobiltelefonnal készített vicces fényképek csalnak mosolyt vagy fülhallgatóval a fejükön, a padban ülve töltik a tízperces szüneteket.

Vannak a jövőt nézve bíztató jelek is. Ha átlapozzuk a mostanában megjelenő tankönyveket, munkafüzeteket látható a segédeszközök nagymértékű minőségi fejlődése. Ha a tanárok pluszmunkát végeznek azért, hogy érdesebb legyen egy tanítási óra, elérhető, hogy a gyerek gondolkodni kezdjen. Mert minden gyereket érdekel valami, csak ezt kell megtalálni, és ezzel kell tanítani.

Most még az emelt szintű érettségi szempontjából egy hatalmas árok tátong a tanítási módszerek és a követelmény között. De a sikeres érettségihez jelenleg a legfontosabb, hogy a heti órák minden perce a gyerek hasznára váljon, és felesleges dolgokkal ne kelljen foglalkoznia.

 

2004. december 7.