 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
A Főfőváros visszavág
|
|
Kavicsvár most nem puha vattacukor. Zavaros vadasmártás, inkább. Senki nem tudja, mi történik, pláne nem, hogy miért. Senki nem olyan már, amilyennek ismertük, elvesztették kedves szokásaikat, nem találják helyüket a közösségben. A történet folyik tovább, ahogyan egy jó folytatástól az elvárható. A megjavult gonosz újra terveket sző, egy gülüszemű tudós, egy szerelmes boszorkány és egy gengszterkülsejű apa közreműködésével. A borzasztó nyúl hatására az élet Kavicsváron zaklatott ámokfutássá válik, a Borzasztó együttes pedig ijesztően leegyszerűsített dalszövegekkel tompítja rajongói agyát.
Ettől mese a mese.
|
|
2004. december 6. |
Kaplár
Katalin 
Kavicsvár puha vattacukor volt, ragadósság nélkül. Mindenki szeretett mindenkit, ismerték egymást, tudták, kinek mi a titkos vágya, mindenkinek megvolt a maga helye a közösségben. Jó lehetett Kavicsváron élni. És Darvasi László meseregényének első részét olvasva lehetett is egy kis időre Kavicsváron élni. Izgulhattunk érte, drukkolhattunk lakóinak, és a végén megkönnyebbülve dőlhettünk hátra: végül győzött a jó, a gonosz megjavult, és most már mindenki élhet boldogan. Ettől mese a mese. És még attól is, hogy a mesélő szereti a szereplőit, és az olvasóit is. Kedvességet, játékosságot, öblös, nagy fotelt és simogató apa-hangot varázsol elő, téli estéket forró kakaóval. Szerettem az első részt.
Kavicsvár és a főváros bárhol lehetne. Bárhol Magyarországon. A fiatalok az éppen legnépszerűbb zenekar agyonsztárolt énekesét majmolják, a gyerekek a tanító nénibe szerelmesek, a madarak megtisztelik a köztéri szobrokat, minden feleség eltakarja hites ura szemét, ha egy feltűnő szépségű nő végiglejt a színen. Hétköznapiak, minden furcsaságukkal együtt. És a mesélő még mindig szereti őket. Talán kevesebb lett a simogató apa-hang, de a kedvesség maradt. A nyelv, amelyet használ, ugyanolyan élő, mint a szereplők, akik beszélik. A történet kicsit zaklatottabb lett, nem áll össze egésszé. Sok a nagyon kedves részlet, ezzel együtt, mintha szilánkos maradna minden, egymástól különváltan történnek az egyébként összekapcsolódó események. De megvannak a szeretnivaló jelenetek, lehet mosolyogni, és lehet gondolkodni is az élet nagy kérdésein. Mert a nagy kérdések Kavicsváron is ugyanazok. Csak a végén minden jóra fordul.
