Vissza a címlapra!

Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja



Fábián Barbara - liyahh@citromail.hu

"Komoly programot szeretnék kidolgozni a kisszínházra"
Beszélgetés Bal Józseffel, a Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatának vezetőjével



Felújították az 1999-ben bezárt kisszínházat Szegeden. A technikai munkálatokkal április végéig lesznek készen. Azután elkezdődhetnek a művészeti teendők. Bal József már készül erre: kérdőívet állított össze az egyetemisták számára, hogy megtudja, mik lennének az igényeik. Erről is beszélgettünk vele.

Milyen esélyeket lát ma a kisszínház mielőbbi megnyitására?

Már öt-hat évvel ezelőtt felmerült, hogy renolválni kéne az épületet. A munkálatok befejezése most napról napra tolódik, még ma sem vagyunk igazán biztosak abban, hogy a színház valóban meg fog nyílni. Csak akkor hisszük, hogyha tényleg így is lesz.

A legutóbbi időpont április vége. Az már igencsak közel van…

Az csak az átadás lesz. Attól a színháznak még van egy három-négy hónapos próbaüzeme, amit természetesen nem nézők előtt illik csinálni. Úgyhogy reálisnak tűnik egy évadkezdő előadás létrehozása, amennyiben az április végi időpontot tudják tartani.

Technikában mennyire fog újat nyújtani a kisszínház?

Semmiben.

Semmi modern technika? Ilyesmiről is lehetett olvasni.

Amennyire én tudom, olyan technikai truváj nem lesz benne, amit ne tudott volna akár a nagyszínpad, akár régebben a kisszínház. Pontosabb, tisztább, biztonságosabb lesz. És ez sem kevés.

Miért van szüksége Szegednek egy kisebb színházra? Az "anyaépület" mellett például ott van a Korzó, a Pinceszínház, és egyéb helyeken is szoktak előadások lenni.

A Korzó sajnos nem tud önálló színházként funkcionálni, elsősorban próbateremnek béreljük. A nagyszínház átépítői ugyanis elfelejtettek próbaszínpadot gyártani ebbe a többtagozatos teátrumba. A Korzó moziban az én kérésemre kiszedtünk széksorokat, így ott most egy nagyszínházi méretű színpad van, elsősorban azért, hogy beköltözhessen oda az éppen készülő produkció, és tudjanak az emberek úgy dolgozni, hogy ne kelljen állandóan le- és felépíteni a díszletet a nagyszínházi üzem miatt. Az persze nagyon jó, hogy melléktermékként létrehozunk kisebb kamaraelőadásokat, csak ez nem lehet rendszeresebb, mert akkor pont azt a funkcióját nem tudja betölteni, ami miatt létrehoztuk.

Nyilván gondolkoztak már azon, milyen típusú színházat akarnak létrehozni. Mik az elképzelések?

Nehéz, mert nem nagyon ismerem az igényeket. Azt látni kell, hogy amikor azt mondom "kisszínház", az már egy félreértés, mert sok pesti színháznál lesz nagyobb. A Katonánál például másfélszer. Úgyhogy itt nem stúdiódarabok lesznek. A jövő évadunk az valójában egy nagy-nagy tapogatózás lesz, hogy lemérjük, mire mi a reakció. A dilemma az, hogy vajon ide is ugyanazok a nézők fognak-e járni, vagy lehet-e egy teljesen más közönséget toborozni, talán összehozni a kettőt. Ennek a bizonytalanságnak megfelelően nézegetjük a darabokat is. Természetesen - bár erről nem illik, és nem is szeretek beszélni - iszonyatos anyagi kötöttségeink lesznek, ami behatárolja majd a működésünket.

Elképzelhető akkor, hogy rétegdarabokat játszik majd a kisszínház?

Természetesen, hiszen az evidens, hogy egy nyolcszáz férőhelyes teátrumban mást jelent a telthát, mint egy háromszáz férőhelyesben. Például a Pör a szamár árnyékáért nem tud folyamatos teltházat produkálni most a nagyszínházban, holott mi azt gondoljuk, hogy az egy jó előadás, és szeretjük. De inkább a kisszínházban lenne a helye. Nyilván a Hegedűs a háztetőnt nem ott fogjuk játszani, mert az várhatóan szélesebb nézőközönségnek készül. Épp ezért tervezzük, hogy az új épületben olyan darabokat veszünk elő, amelyeknek nem tudni, mekkora tábora lesz.

Az egyetemen néhány hete találkozni lehetett egy kérdőívvel a kisszínházzal kapcsolatban. A színháznak egyébként is nagy fájdalma - és ezt a kérdőívből is érezni lehetett -, hogy az egyetemisták nem járnak színházba.

Semmi fájdalom nincsen. Az hogy úgy tettem fel egy kérdést, hogy "szerinted miért van az, hogy az egyetemisták nem szakítják be a színház ajtaját", az nem jelent semmit. Az egész kérdőív az én partizánakcióm volt. Egy komoly programot szeretnék kidolgozni erre a kisszínházra, utána pedig egyeztetni az igazgató úrral, hogy ebből mit tudunk megvalósítani. Az érdeklődéssel kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy egy 25-30 ezres egyetemi rétegről tudunk beszélni, kevesen járnak színházba.

A kérdőív első része a kultúra iránti érdeklődésünket mérte fel. Miért volt fontos az, hogy kinek melyik a kedvenc együttese vagy, hogy milyen közéleti személyiségeket kedvel?

A kultúra amellett, hogy tanít, ki is kell, hogy szolgálja az embereket. Nem lehet annyira nevelő, hogy három-négy lépéssel leszakadjon a nevelni kívántaktól. A kérdőív első fele számomra fontosabb, mint a második. Utóbbi az én vájt fülű kíváncsiságomat volt hivatott kielégíteni. Ha egy populáris könyvet és egy sokak által szeretett együttest össze tudok hozni, akkor létrejöhet egy olyan zenés műfaj, amelyben mindenből a legjobbat nyújtom. Szélsőséges esetben, ha a Gyűrűk Urát és a Tankcsapdát vagy Novák Pétert teszem egy előadásba, abból kijöhet egy érdekes produkció.

A másik része magával a színházzal foglalkozott. Mik lettek az eredmények? Kapott meglepő választ például arra a kérdésre, hogy "mit jelent neked a színház"?

Tulajdonképpen még nem dolgoztuk fel őket teljes mértékben. Vannak meglepő válaszok, de az az igazság, hogy én egy kicsit elszámítottam magam. Kétbalkezes kérdőívgyártó vagyok, ezt meg is kaptam a statisztikai tanszék vezetőjétől. Szerettem volna vele szakmailag is gatyába rázni ezt a kérdőívet, de úgy éreztem, minél hamarabb meg kell csinálni. Nagyon sok kérdésre sablonos válasz jött, mert ez nem egy tíz perces kérdezz-felelek volt. Nehéz kérdéseket tettem fel, amelyek valószínűleg egymás után lefárasztották az embert. Amikor földolgoztam, szeretném feltenni a hálóra az eredményt, mert szerintem nektek ugyanolyan érdekes lehet. Körülbelül 300-350 válasz jött vissza. Az már egy elég jó kis arány, amiből le lehet vonni a konzekvenciát.

Schwajda György és Törőcsik Mari visszamondta a Hegedűs a háztetőnben való közreműködést. Így ön lesz a darab rendezője. Mennyiben változtatja meg mindez a dolgok menetét?

Amikor úgy volt, hogy Schwajda rendezi a darabot, akkor nyilván a hét évvel ezelőtti szolnoki előadás lett volna az alap. Tulajdonképpen most is az, hiszen a rendező úr két héttel az olvasópróba előtt szállt ki a darabból, tehát a díszleten már nagyon nem lehetett változtatni. De persze azért más lesz, mint a szolnoki, hiszen más ember látja. Nem fogom, és nem is akarom lekoppintani azt az előadást. Bőven van időnk arra, hogy ezen a díszleten belül újrafogalmazzuk a dolgokat.

 

2005. május 02.