Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja

Szabó Endre

A nyugalom szigete
Juhász Antal néprajzkutató fotókiállítása a X. Oszi Kulturális Fesztivál keretein belül tekintheto meg a Móra Ferenc Múzeumban.

A hetvenedik születésnapját ünneplő kutató, Juhász Antal önvallomása szerint, még kezdő néprajzosként kezdett el fényképeket készíteni, a Szeged környéki tanyavilágban, és úgy tűnik, ezt a passziót olyannyira megkedvelte, hogy több mint négy évtizeden keresztül nem is hagyott fel vele. A Móra Ferenc Múzeumban megtekinthető anyag 1957 és ’90-közötti tanyai hétköznapokat tárja elénk fekete-fehér filmkockák segítségével.

A mára kissé avíttá váló technikai megoldás, sokkal hitelesebben adja vissza egy mára csaknem teljesen letűnt kor leleteit, mintha egy digitálisan újrakomponált álvalóságban gyönyörködnénk. A látogató tulajdonképpen a paraszti világgal szembesül, ha belép a tágasnak bajosan nevezhető terembe, amely sajnos, adottságainak köszönhetoen (fényviszonyok, alapterület), teljesen alkalmatlan egy efféle tárlat megrendezésére. Külön érdekessége a kiállítás kompozíciójának, hogy a szemmagasságban elhelyezett fotók fölé, meglehetosen kényelmetlen távolságra, napsugaras házak homlokzatairól készült szupernagyításokat raktak. Eme kellemetlenségektől eltekintve, a tárlat anyaga ebben az urbanizálódott világban rendkívül érdekesnek, mi több, hiánypótlónak mondható, mert gyaníthatóan kevesen vagyunk tisztában a paraszti munkák többségével. Birkanyúzást, juhászversenyt és gyékényszövést például nem valószínű, hogy átéltünk már a lakótelepen, vagy a belváros mesés kulisszái között, sündisznósütést pedig garantáltan nem. Ezek a tanyai életképek kordokumentumként is szolgálnak, amelynek segítségével egy kissé megvilágosodhat előttünk, miként teltek a környékbeli tanyavilágban Pitvaroson, Ásotthalomon, Tápén, Bakson, Sándorfalván a hétköznapok. A személyesebb hangvételű élmény érdekében portrék is kerültek a pillanatfelvételek közé, amelyeken a dolgozó parasztember a tapasztó asszony mellett a szellem is megjelenik Tombácz János mesemondó és a bordudás képében.

Színekre semmi szükségünk ahhoz, hogy gondolatban mozgóképekké transzformáljuk a fotókat, és átérezzük a belőlük áradó, már-már fojtogató nyugalmat. Érdemes ugyanis egy pillanatra megállni és belegondolni, hogy a földműves ember, aki az élet szokványos nehézségei mellett még a természet szeszélyének is ki van téve, mitől ennyire nyugodt? Mai szemmel nézve, ez teljesen abnormális dolognak tűnik.

2005. október 11.