Vissza a címlapra!

Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja



Gelegonya Edina

Magyarul írni, magyarul gondolkodni
Sztojcsev Szvetoszláv bolgár író szegedi estje



Sztojcsev Szvetoszláv Békéscsabán élő bolgár író volt kedd este a szegedi Ifjúsági Ház vendége. A magyar nyelvhez való viszonyáról, műveiről, a töredékességről Bagi Ibolyával, az SZTE docensével beszélgetett.

A mai napig mániákusan tanulja nyelvünket Sztojcsev Szvetoszláv bolgár származású író, aki miután 1979-ben Magyarországra érkezett, Szegeden szerzett magyar–finn szakos egyetemi diplomát. A Békéscsabán élő férfival kedd este Bagi Ibolya, az SZTE Szláv Intézetének docense beszélgetett a Szegedi Ifjúsági Házban, ahol a hallgatóság megtudhatta, hogy Sztojcsev jelenleg a Heti Mérleg városi lap főszerkesztőjeként dolgozik, a megyeszékhelyt pedig saját városának érzi.

A Szegedi Bolgár Kulturális Napok keretében életre hívott beszélgetésen Sztojcsev közelmúltban megjelent kétnyelvű kötete, a Credo kapcsán elmondta, amellett, hogy magyarul ír, magyarul is gondolkodik. „Én ide tartozom, érzem ezt a nyelvet.” Először mindig a magyar szöveget írja meg, amikor azonban a bolgár változaton dolgozik, nem fordít, hanem próbál elvonatkoztatni a magyar műtől, amit izgalmas játéknak is tart.

Sztojcsev szerint minden szövegnek a ritmusát kell megragadni, és mivel műveinek alapja a nyelv, a ritmus, ezért írásainak műfaji besorolása igen nehéz. Töredékes gondolkodásának tudja be szövegei feltűnő rövidségét, saját tudomása szerint leghosszabb alkotása is mindössze negyven soros, „Az érzékekre akarok apellálni, így amikor elkészül egy írásom, kegyetlenül lecsupaszítom, hogy ne legyen benne egyetlen felesleges szó sem.” Ez alapján első könyve, az 1994-ben megjelent Gondolkodó lét tetszik neki a legkevésbé eddig megjelent négy kötete közül. „Ki kellett volna belőle dobni legalább harminc szöveget.”

A közönség Farkas Baráti Mónika, az SZTE Szláv Intézete oktatójának előadásában hallgathatta meg először magyar, majd bolgár nyelven az Echo és a Foszladoznak az emlékek című verseket. Az utóbbiban néhány gyermekkori csínytevésről is szó esik, de Sztojcsev a jelenlévők megnyugtatására elmondta, hogy az általa megörökített történetek kilencven százaléka kitalált. „A feleségem is szokta kérdezni, hogy ugye, nem csináltál ilyeneket?”

Sztojcsev mostanában ismét ír, egyelőre rövidebb szövegeket. Tervei szerint megpróbálkozik majd egy nagyobb lélegzetű írással is, szerinte azonban az szintén olyan töredékesre fog sikerülni, mint a Credo versei.

 

2005. november 10.