 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Nyelvvesztés állapotában az obi-ugor nyelvek
|
|
Az utóbbi évtizedekben a finnugor tudományos világban kialakult egy olyan gondolat, hogy ne csak a nagy finnugor államok, mint Észtország, Finnország és Magyarország rendezze meg ötévenként a kongresszusokat. Ha van rá lehetőség, akkor a kis finnugor népek fővárosai legyenek az új helyszínei. Korábban így került sor a komiknál és zürjéneknél Sziktivkárban megrendezett kongresszusra. A megszokottnál jóval kevesebb kutató képviselte országunkat. Mi ennek az oka? Nemcsak Magyarországra volt jellemző, hogy kevesebb kutató jelent meg, hanem általában. Idén a finnek is jóval kevesebben voltak. Ennek az oka kettős. Az egyik, hogy a kongresszus megszervezése a marik részéről lassan, nehezen ment. Ez bizonytalanságot keltett, ezért a résztvevői kedv lanyhult. A másik ok, az oroszországi politikai körülményekkel függ össze. Ez a politikai trend az oroszországi finnugor népek számára nem kedvez a függetlenség és az autonómia szempontjából. Erről a nemzetközi sajtó időnként beszámol, de a finnugrista világ többet tud ezekről. Az etnikai-politikai hátterű bűncselekményekből mi érződött az egy hét alatt? A helyzet nagyon érdekes és visszás volt. Nagyon vigyáztak ránk – ezt nem teszem idézőjelbe, így egyenesen mondom. Katonai és rendőri jelenléttel vettek körbe minket és külön biztonsági intézkedéseket tettek a konferencia idejére. Hagyománya a finnugor kongresszusoknak, hogy a fogadó ország egy napos kirándulást szervez. Különösen ekkor lehetett érezni, hogy vigyáznak ránk, nem mehettünk oda, ahová akartunk. Az orosz politikai vezetés nem akarta, hogy a konferencia résztvevőinek baja essen. Voltak ugyanis a rendezvény előtt olyan megmozdulások, amelyek tiltakoztak a kongresszus ottani megtartása ellen. A nagyon oroszorientált és a kisebbségekkel nem szimpatizáló megmozdulásokból az orosz politikai vezetés nem akarta, hogy nemzetközi probléma legyen. Másrészt azt sem akarták, hogy látható legyen számunkra, hogy az ottani aktuális politikai helyzet nem kedvez a cseremiszeknek. Ezt mindenféle színjátékkal megpróbálták leplezni. Nem sikerült. A kongresszus résztvevőinek az volt a véleménye, hogy az orosz vezetés felé bármilyen megjegyzést tenni, kérdezni nem szabad, mert azzal a cseremiszeknek ártunk. Abba az elfogadhatatlan helyzetbe kerültünk, hogy akaratuk ellenére a jelenlétünkkel legitimáltuk azt a politikai erőt, ami ott jellemző. Ezen a konferencián először foglalkoztak etnopolitikai problémákkal, hogyan? Természetes, hogy a több mint 500 tudóst nem egyetlen téma érdekelte. Milyen szekciókban dolgoztak a résztvevők? A konferencián a különféle tudományágaknak vannak külön szekciói. A legjelentősebb és legnagyobb szekció a nyelvészet, mert ezeket a beszélői közösségeket, népeket a nyelvük rokonsága tartja össze. A finnugrisztikában nagyon jelentős néprajzi, folklór-, régészeti kutatások, történettudományi és antropológiai disszertációk is keletkeznek. Mindig van egy vagy több nagyobb plenáris ülés, amelyet egy-egy kiváló tudós tart, az előadásuk témája olyan, amely összefoglaló és előremutató a finnugrisztikai kutatásokban. Annak ellenére, hogy ez a kongresszus inkább szólt a politikáról, mint a tudományról, mégis fontos tudni, hogy ezek elsősorban tudományos kongresszusok. Kutatási területe az obi-ugor nyelvek és az alapnyelvi rekonstrukció. Mi volt a témája az előadásának? Tipológiai jellegű előadást tartottam. Ez egy olyan módszer, ami a finnugrisztikából a legutóbbi időkig hiányzott. Milyen most az oroszországi finnugor népek helyzete? A szociolingvisztika különböző tendenciákat jelezhet előre. Az obi-ugor népek a nyelvvesztés állapotában vannak, különösen erőteljes a tendencia a manysik esetében. A hanti és manysi nép nyelvvesztése miért következhet be? A falusi finnugor népesség hogyan viszonyul az anyanyelvéhez? Az őslakóknak kedvező az új cégek és üzletek megjelenése, mert olyan gazdasági és társadalmi rendszer alakul ki, amely kellemesebbé teszi életüket. Nem érdekük már az anyanyelvük fenntartása. Két szélső generáció - nagyszülői-unokai - esetében már nem érti meg egymást, ha a gyermek iskolába kerül. A hantiknál létezik már olyan település, ahol a szülők tiltakoznak az anyanyelvtanítás ellen, mert szerintük nem hasznos a gyerek számára. De a nyelvvel a kultúra és a néphagyomány is teljesen elveszik. A hanti nyelvű szépirodalom szépen megörökíti ezeknek az embereknek a társadalmi és pszichológiai változásait. Szeptemberben magyar képviselők jártak Mordvinföldön. Mandur László parlamenti alelnök kijelentette, hogy a 3 nagy finnugor EU-tagországnak uniós pénzeket kellene mozgósítaniuk a kis finnugor népek számára. Finnország és Észtország már az elmúlt években is nagyon sokat segített a kis finnugor népeken. Az egyetemi oktatási rendszerük különböző ösztöndíjakat ad a kis finnugor népek egyetemistáinak és lehetővé teszik a nyelvtanulásukat. Ez fontos, mert olyan tudásokkal rendelkezhetnek, amellyel felismerik a helyzetüket, és saját környezetükben alkalmazhatják eszközként. Politikai és társadalmi területen a jövőben elérhetnek jelentős változásokat otthonukban. Ebben Magyarországnak is segítséget kell nyújtani. 2010-re Magyarország megkapta a XI. Finnugor Kongresszus szervezési jogát, és a finnugristákra még sok munka vár. Egy-egy ilyen kongresszus szép emlékként marad meg a résztvevőben? Ön milyen élményeket gyűjtött a hét folyamán? Nem voltam még soha Mariföldön, a Volgán túli táj gyönyörű. Elsősorban nagyszerű dolog oroszországi finnugor nyelvészekkel találkozni. Az ilyen beszélgetéseknek az izgalmassága, hogy a legkülönfélébb finnugor nyelveken kommunikálnak az emberek. |
|
2005. november 20. |
Tizedik alkalommal rendezték meg nyáron a Nemzetközi Finnugor Kongresszust. Budapesten 1960-ban volt az első, Helsinki, Tallin, Turku, Debrecen, Tartu után miért éppen Joskar-Ola adott otthont a fórumnak?
Közbeszéd tárgya lett szinte a kongresszuson és már nemzetközi fórumok is beszámolnak erről. A finnugor világban most tudatosodik a kimondott szóval és az adatközlésekkel, hogy mi történik a kisebbségekkel. 
A manysi nyelvnek négy nagy nyelvjárási területét lehet megkülönböztetni. Ma már csak egy területnek a beszélői vannak meg, és ezeknek a száma is fogyatkozik. A hantik többen vannak, de a nyelvvesztés állapota itt is előrefelé halad. A hantik és a manysik életterei geológiai szempontból rendkívül jelentősek, mert olyan ásványi kincsekkel – földgáz és kőolaj – rendelkeznek, amelyek kitermelése gazdaságilag fontos. Nagy multinacionális cégek vannak jelen. A kitermeléskor nem érdek és nem cél, hogy a környezetvédelem biztosított legyen. Bizonyos területeken az ott élő őslakosság a hagyományos életmódját – halászat, vadászat – nem képes folytatni a környezetszennyezés miatt. Valamint a földterületek megszerzésekor a kisajátítás nem megfelelően zajlik, nincs meg a megfelelő anyagi ellenszolgáltatás. Nem egyedülálló jelenség ez, hasonló az amerikai indiánok helyzete is.
