 |
 |
|
Az SZTE Médiatudományi Tanszékének online magazinja |
 |
|
Könyv a magyarocknak
|
|
Azt mindenesetre eddig garantáltan csak a legfelkészültebb műkedvelők tudhatták, hogy a rock exportálója tulajdonképpen egy Kovács Andor nevű, legendásnak vélt jazzgitáros volt, akit 1957. március 19-én legényanyává tett a múzsa képében, vagy inkább hangjában megjelenő Bill Haley Rock Around The Clock őrülete, s megszülte hűtlen gyermekét, amelyet az első rock and roll számként rögzítették lemezre ebben az országban. A plágium bocsánatos bűnnek bizonyult, hiszen a tengerentúli mester klasszikusa lett az új forradalom Marseillaise-e, amely hamarosan nyugdíjba küldte a “hervadó dizőzöket” és a “Szving Tónikat”, s a helyükre hívta a majomkodó jampeceket, a szakadt hippiket, később pedig a renitens rockereket. Ha másért nem, már ezért érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet, de még egyéb érdekességeket is megtudhatunk az épülő szocializmusban a dolgozó nép számára nem kívánatos, bomlasztó, imperialista csökevényként kezelt szubkultúra fejlődéséről. A páratlanul színes korrajzok egy olyan világba kalauzolnak el bennünket, amelyről mi, fiatalok eddig legfeljebb csak szüleinktől hallhattunk, vagy tőlük sem. Azzal ugyanis gyaníthatóan kevesen vannak tisztában, hogy a Hadtörténeti Múzeum előtt álló katonaszobrot arról a Németh Lehelről mintázták, aki többek között a Fogj egy sétapálcát és a Reszket a hold című klasszikusok előadójaként az első nyugati típusú sztárrá lett idehaza, akiért megőrültek a nők, és még a cigarettacsikkjeit is gyűjtötték a rajongók. Ő is egy fontos szereplője volt a megerőszakolt könnyűzene elleni harcnak, melynek szörnyszülöttei imígyen szórakoztatták a korabeli kuplék közönségét: “Röpgyűlésen láttalak meg téged, s rögtön megtetszett a keresztmetszeted.” Az is fontos momentum, hogy a magyar rock szülőatyjainak az Illés zenekar tagjait tekinthetjük, akik az 1965-ős verőcemarosi Expressz-tábort építőtáborként fogták fel, ezért lerakták az alapokat, első számaik megírásával. Ebben az enciklopédiában minden és mindenki fellelhető, ami és aki valaha belekerült a könnyűzenei körforgásba, olyannyira, hogy az állócsillagok mellett szerepet kaptak a mára a feledés homályába vésző egyslágeres “csodák”, valamint a tiltott underground próbálkozások is. A tizenkét egységre bontott krónika ennek megfelelően végigkísér bennünket az EMKE cigányától, a beat korszakon és a táncdalfesztiválokon keresztül, a “kemény” rock és a diszkó háborújáig, amikor megjelentek a Fekete Bárányok, élükön a “Nemzet csótányával”, Nagy Feróval. Szerencsére a történelmi esztrádon végighaladva a nagy slágerek és kiváló előadók ismertetése mellett sokszínű háttér információkat kapunk a szerzőktől, a betűtengerben pedig számos, eddig ismeretlen fotósziget is felfedetésre csábít bennünket. Ha valaki nem érdeklődik a rockzene kálváriája iránt, az is bátor szívvel a könyv után nyúlhat, hiszen az előadók, zenekarok között biztosan talál majd régi ismerősöket, akikről érdemes lehet eddig nem feltétlenül ismert információkat beszerezni. A biográfiák igazán hitelesnek tűnnek, olyannyira, hogy sokszor kíméletlen valósággal közlik az idő múlásával megszépülő kínos emlékeket, a diszkókirálynők, örök tehetségek és majdnem világsztárok életpályájáról. A toplistaőrültek is tobzódhatnak, hiszen számos összesített rangsor gazdagítja a kötetet, amely történelemkönyv is egyben, hiszen az utolsó plusz egységben egy mini krónikát is végigböngészhetünk 1965-1981-ig. Ebben az adott évek legfontosabb kulturális eseményei vannak felsorolva, valamint legnagyobb slágerei és a tárgyalt esztendőben induló említésre méltó zenekarokat is megemlítik. A hitelesség fontos bizonyítékát a szereplők hozzászólásai jelentik, hiszen imígyen tényleg beláthatunk a sokszor a múlt ködébe tűnő események miértjébe és mikéntjébe. Az érintettek kommentálják az adott korszak eseményeit a saját történetük és tapasztalataik alapján. Olyan kiváló narrátoraink vannak, mint: Bródy János, Zalatnay Cini, a Szörényi testvérek, Benkő László, Frenreisz Károly, Presser Gábor, Demjén Rózsi, Som Lajos, Nagy Feró, Csepregi Éva, Szűcs Judith, Zorán, stb. Így megtudhatjuk, hogy minden idők legjobb magyar gitárosa, a rajongók által egyenesen a kormányba követelt Radics Béla, a már említett Bill Haley-szám szólórészletének köszönhetően szeretett bele hangszerébe. Szerencsére nemcsak a könnyűzenei élet főszereplői érdemeltek említést, hanem a politikai kulcsfigurák is, akik bizony jelentősen befolyásolták a rock történelmét. Például a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot igazgató, nagyhatalmú Bors Jenő “áldásos” tevékenységével is szembesülhetünk, és Erdős Péter „popcézár” egyeduralkodása sem ússza meg a lepellerántást. Természetesen a legfőbb közvetítő orgánumok: a rádió és a televízió könnyűzenei műsorait sem feledték el összegyűjteni a gondos szerkesztők, tovább színesítve imígyen az egyébként sem szegényes palettát, emellett a nagyobb fesztiválok, rendezvények és díjak sem maradnak titokban. Talán az emberközeliség teszi igazán éretté ezt a könyvet, hiszen fölöslegesen nem magasztalja az egekig az előadókat, és a hátráltató “tényezőkkel” is elegánsan, tényszerűen bánnak el a szerzők. Külön örömet jelenthet az olvasók számára, hogy a fantasztikusan részletes és sokrétű, ismeretanyag nem unalmas sablonokban és izzadságszagú tőmondatokban van tálalva, hanem a szubkultúrára jellemző fiatalos, könnyed és laza stílust használnak az alkotók sajátos humorral vegyítve. Ennek köszönhetően szórakozva, időnként jókat derülve művelődhetünk. A szerkesztés és a tipográfia is igazán igényes, a fotók használata pedig tökéletes. Ennél jobb kézikönyvet nem is nagyon lehetne elvárni ebben a témakörben, a folytatást viszont annál inkább.
|
|
2006. január |
Végre megszületett az a könyv, amelyre a magyar könnyűzene szerelmesei már oly régen vártak. Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János komoly, munkába kezdett, hogy feltérképezze nekünk hazánk rock-történelmét, a születésétől egészen a közelgő haláláig. A kétkötetesre tervezett hiánypótló krónika első testamentumaként A magyarock története 1-et vehetjük le immáron a polcról, hogy belemerüljünk a Bródy János által megénekelt gondolatkörbe, miszerint a Hungarian blues valóban az, amit a cigány húz?
