Minden korszak kialakította a maga stílusát, és bár az étkezés és az azzal kapcsolatban kialakult változatos szokások egyidősek az emberrel, a kerámiából és ezüstből készült asztalneműk többsége a XVI. század utáni időkből maradt fenn. Ekkoriban már kialakulóban volt a kisebb és meghittebb hangulatú helyiségekben való étkezés szokása, s csak valóban kivételes alkalmakkor terítettek asztalt a tágasabb termekben. A tehetős családok és vendégeik ezüst tálakból, tányérokból ezüst evőeszközökkel fogyasztották étkeiket, s komoly értéket képviselő étkészleteiket gazdagságuk demonstrálása szándékával központi helyen álló üveges tálalókban tárolták, tették közszemlére. A XVII. században az asztali edények (tányérok és tálak) döntő többségének alapanyaga még a „szegények ezüstjeként” is emlegetett ón volt. A gazdagabb családok Európa szerte a távoli Kínából származó ét- és teáskészleteket részesítették előnyben, s ezeket vitrinekben tették közszemlére. A XVII. század során alakult ki az egységes képet mutató evőeszköz-készletek használata. A kezdetben késekből és kanalakból álló készleteket általában gazdagon díszített nyéllel látták el. Az evőeszközök sorában a kés a legrégebbi, a villa a legfiatalabb. Angliában és németföldön igen közkedveltek voltak a Krisztus és a tizenkét apostol alakjaival ékesített evőeszközök. A XVIII. század végére már kialakult a sok darabból álló evőeszköz-készletek iránti igény, melyeket fémből és ezüstből már szakosodott gyárakban készítettek. Az európai kőedénygyártás kezdetei is erre a századra esnek

A XIX. század változásokat hozott az étkezéssel kapcsolatos szokásokban és a terítékekben is. Az étellel teli tálakat már nem az asztal közepére állították, hanem büfé- vagy tálalóasztalokon helyezték el. Az úri társaságban kialakult a könnyű ebéd és a délutáni teázás szokása. A továbbra is bőséges fogásokból álló vacsorát a kései órákban szolgálták fel.

A múltban a minőségi kerámiát gyártó manufaktúrák és gyárak legjelentősebb megrendelői az arisztokrácia képviselői voltak, akik egyaránt előszeretettel használták és gyűjtötték az európai illetőségű és a Távol-Keleten előállított példányokat. A jelentős porcelán-gyűjteményeket felhalmozó magyarországi arisztokrata családok között fontos helyet foglalt el a felvidéki Andrássy család. A krasznahorkai vár és a betléri kastély eredeti bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett termei és a porcelán tárgyak látványos tárolására létesített külön helyiségek ennek fényes bizonyítékai. A Fekete Házban megtekinthető kiállításon bemutatott díszesen terített asztalok terítékei a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának gazdag és értékes gyűjteményéből valók. E tárgyak döntő többsége az erdélyi származású gömöri főúri Andrássy család tulajdonában volt.

A két teremben elhelyezett kiállítási tárgyak között kiemelt helyet foglal el egy-egy díszesen megterített asztal, mindkettő jeles eseményre elkészítve: az egyik egy Andrássy kisasszony születésnapi terítéke, a másik a vadászatokra megterítve. A romantikus betléri kastélyt övező 81 hektáros angolparkon kívül a XIX. századi Gömör vármegye legismertebb vadasparkja alkotta az Andrássyak betléri birtokát. A vadasparkot 1885-ben a gyakorta „vasgrófként” is emlegetett Andrássy Manó gróf alapította. A híres betléri vadászatok résztvevői között megtaláljuk a korabeli hazai és külföldi arisztokrácia legjelesebb képviselőit. 1883-ban Betlérben vendégeskedett Rudolf trónörökös, 1887-ben Milán szerb király és fia Sándor, 1896-ban pedig Ottó főherceg élvezte az Andrássyak közismert vendéglátását. A csehországi Březová manufaktúrájában készült porcelán tányérok egyedi díszítést hordoznak. 1895-ös betléri tartózkodása idején Ledeli Móric cseh festőművész festette meg az Andrássyak és néhány fontos vendégük arcképét, s azokat a portrék tulajdonosai kézjegyükkel is ellátták. A fúvott és csiszolt darabokból álló pohárkészlet a XIX. század elejéről származik. Az evőeszközök nyele a betléri vadasparkban elejtett őzbakok agancsaiból készültek és díszítéseiket helybeli mesterek faragták.

1885 januárjában Andrássy Natália, Andrássy Manó gróf és Pálffy Gabriella leánya, huszadik születésnapja alkalmából gyűltek össze Betlérben a népes család tagjai és főúri barátai. Az erre az alkalomra terített születésnapi asztal szintén a kiállítás része. Az ünnepi ebédet a család által nagy becsben tartott XIX. századi, színpompás virágcsokrokkal díszített, herendi porcelánon tálalták. Az evőeszközök a bécsi udvari ékszerész J. C. Klinkosch műhelyéből készültek, a díszes poharakat pedig a XIX. század második felének egyik legismertebb csehországi üveghutájában gyártották.