Udvariatlanság, ha nem készülünk fel egy vendégségre. Rossz, ha egy kávézóban nem várják azt, aki felolvas majd, és becsábítja a vendégeket. Érthetetlen, hogy miért nem lehet beállítani a mikrofont legalább fél órával a kezdés előtt, és miért kell kellemetlen helyzetbe hozni ezzel mind a szerzőt, mind a közönséget. A Millenniumi Kávézó -- számos esettel ellentétben -- most udvariatlan házigazda volt. Pedig Darvasi László behozta a közönséget, még félórával a kezdés után is süvített a kávégép.

Tíz percig csak dörmögést, és mikrofonpróbát hallgattunk, majd egy rendkívül közhelyes felkonferáló kérdés után Darvasi válasz helyett belefogott a felolvasásba, szerencsére mellőzve a kivételesen rossz minőségű mikrofont. Nagyon kellett már a megszokott, magas hang, hogy a közönség ne pártoljon el végleg az esttől. Szív Ernő mondatait hallgatva aztán megtudtuk, milyen az, ha egy férfi dán nőt kíván, és milyen, ha egy férfi nem mondja azt szíve hölgyének, hogy Copacabana, valamint, hogy mit szól mindehhez a szerkesztő. Ám mielőtt túlságosan elgondolkodtunk volna a hallottakon, a derű percei következtek: Kavicsvár mindennapjaiból hallhattunk részleteket. Az egyik már megjelent a Magvető Kiadónál, a másik a most készülő regény része. Ebben egy filozófia-répa szakos nyúl jelenik meg Kavicsváron. A felolvasott részlet Dregdalon Billi sírásától (trilli, brülli, nyinyinyinyííí) volt hangos, aki attól való félelmében, hogy köztéri szobrát letojják a madarak, maga tojik rá saját bronzfejére.